hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2019. szeptember 10. kedd   18:51
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Evanescence, Veridia
2019. szeptember 8, Papp László Sportaréna

  Utoljára 2012-ben járt nálunk az Evanescence zenekar, és ahogy mondani szokás, 7 év óta sokminden történt a zenekar háza táján, sok víz lefolyt a Dunán, stb. Izé... az Evanescence esetében viszont pont az van, hogy azóta túl sok érdemleges mozgás nem történt a csapat körül. Lement a 2011-es turné, ez után pedig némi pihenés és feltöltődés céljából Amy Lee hosszabb szünetet jelentett be. Mi több, 2014-ben gyermekáldás elé nézett az énekesnő, így érthető okokból tovább húzódott a zenekar szempontjából inaktív állapot.
  2015-16 környékén kezdett ismét mozgolódni az Evanescence, aminek az eredménye a 2017-ben boltokba került Synthesis című album lett, bár ez sem igazi sorlemez. Most viszont a jelek szerint újra felpörögtek Amy Lee-ék, ismét a nyakukba vették a világot, hogy felfrissítsék a rajongók emlékezetét az Evanescence életműről.
  
  Az Arénába a beengedés zökkenőmentesen és gyorsan zajlott. Köszönhetően annak is, hogy nem kígyóztak kígyók hatalmas sorok a kapunyitásra várakozva. Ez nem jelenti azt, hogy kevesen jelentek volna meg a rendezvényen, de a koncerthez a fél Aréna lett megnyitva és itt kellemesen, kényelmesen elfértek a jelenlévők. Egyetlen előzenekar, a Veridia kapott lehetőséget a közönséggel való megismerkedésre és véleményem szerint ezzel tudtak is élni.
  Zeneileg nem volt magától értetődő választás a Veridia, hiszen az Evanescence-nél könnyedebb, kicsit alterosabb, de inkább poposabb hangvételt ütött meg a csapat. Az énekesnő, Deena Jakoub torkában viszont ott lapul a komplett tengerentúli R&B vonal, elég csak Beyoncé-ra gondolni.
  Ez így igen érdekes párosítást jelentett és szép lassan sikerült is beindítania a hangulatot a Veridia-nak. Zeneileg nem éreztem lehengerlőnek a produkciót, néha feltűnő volt, mennyi gitárjáték nélküli pillanat van a számokban, de Deena színpadi kiállása, magával ragadó személyisége és izgalmasan búgó hangja végül megtette a hatását.
  
  A legnagyobb durranás kétségtelenül az volt, amikor az énekesnő a súlyos beteg édesapjának írt számot konferálta fel a közönségnek, amit nem mással, mint az Evanescence énekesnőjével, Amy Lee-vel vettek fel. Sőt mi több, a főzenekar frontasszonya maga is színpadon termett, hogy zongorával és énekkel kísérje Deena-t ebben a lélekbemarkoló számban.
  Ha valami, ez tényleges példát mutat az Evanescence és személyesen Amy Lee emberi nagyságából és közvetlenségéből. Én még olyat életemben nem láttam, hogy egy headliner zenekar világsztár főszereplője (akinek személyesen is készülődnie kellene már a saját koncertjére), egy „futottak még” előzenekarba segítsen be, és még csak nem is hivalkodva, hanem szerényen, kísérő szerepkörben. Maximális tisztelet Amy Lee-nek!
  
  A Veridia tehát nagyon szimpatikus csapat volt, de a közönség mégis az Evanescence-re volt kíváncsi. Némi várakozás után az Imperfection-nel indult útjára a produkció, Amy Lee pedig óriási lendülettel vetette magát a deszkákra. És ez így is maradt a koncert végéig. Hihetetlen lelkesedéssel, beleéléssel, átszellemültséggel adta át magát a produkciónak az énekesnő, ez a lendület magával ragadta a közönséget is. Pedig Amy Lee később elmondta, elég rosszkedvűen kelt ma, de a közönség szeretete és lelkesedése az ő kedvét is pozitívra fordította.
  A What You Want következett a 2011-es Evanescence albumról, majd pedig némi meglepetésként, rögtön harmadiknak húzták elő a talán egyik legismertebb, legnagyobb slágerüket, a Going Under-t. Az első két számot inkább csak ráhangolódásként érzékeltem a közönség részéről, itt viszont tényleg pillanatok alatt beindult a hangulat. Amy Lee hihetetlen énekteljesítménye, ezer közül megismerhető, jellegzetes hangja adta a csúcsot ezen az estén, de a zenekar többi tagja is látványosan, jó hangulatban játszott a koncert folyamán.
  
  Külön ki kell emelni Will Hunt dobost, aki szőke fürtjeit dobálva, eszméletlen húzósan és erőteljesen játszott. Az ő dobmunkája adta meg az igazi súlyt az Evanescence zenéjének. Mellette a 2015 óta tag Jen Majura volt figyelemre méltó, aki jókedvűen és szintén nagy átéléssel hozta a riffeket és pár gitárszólót, valamint a vokálozásba is besegített. Kedves mosolyával mindenkit kenyérre kent.
  Jó döntésnek tartom az ő csatlakozását, sokat hozzátesz az Evanescence színpadi jelenlétéhez a folk metalos Equilibrium basszusgitárosi posztjáról átcsábított hölgy. Nekem egyébként egy sokkal régebbi emlékem van róla, még annak idején a Wigwamban, a Rage zenekar vendégeként maradt meg az emlékezetemben (most direkt utánanéztem, ez 2008-ban volt, húú!)
  
  A másik oldalon Troy McLawhorn gitáros és Tim McCord basszeros egy kicsit beleszürkültek a színpadképbe. Előbbi azért elsütött pár jó gitárszólót, utóbbi pedig lelkesen bólogatta végig az estét. Mindvégig jól szólt a csapat, a hangzásra panasz nem lehetett. Amy Lee hangjára talán túl sok visszhangot tettek, ez engem itt-ott zavart. Bár lehet, hogy direkt így tervezték elérni azt a bizonyos, jellegzetes Evanescence hangzást.
  A program gerincét továbbra is a 2011-es Evanescence album adta, ahogy említettem fentebb, a 2017-es Synthesis lemez jórészt csak átdolgozásokat tartalmazott. Így a 2011-es korongról terítékre került a The Other Side, New Way To Bleed, Made Of Stone, Lost In Paradise, Oceans, Disappear. Néhány szám elhangzott a 2006-os Open Door albumról is, ezek voltak az All That I´m Living For, a Lithium és a Call Me When You´re Sober.
  
  Összességében viszont mégis mindenki az első nagylemez, a 2003-as Fallen nótáit várta, amelyekből szintén előszedtek néhányat az este folyamán. Azért az kiderült, hogy nem véletlenül ez volt az Evanescence igazi csúcslemeze, a maga sokszoros platina minősítésével és Grammy győzelmével.
  Az olyan dalok, mint a Whisper, Imaginary és különösen a Bring Me To Life és a My Immortal érezhetően jobban magukkal ragadták a közönséget, mint a fentebb említett tételek. Az újabb számok is jól illeszkednek az Evanescence jellegzetes zenei világába, de a Fallen lemez szerzeményei mégis egy más dimenziót jelentenek a legtöbbeknek.
  
  A mai előadás remekül összefoglalta, miről szól az Evanescence. Voltak keményebben szóló dalok, remek melódiák, némi elektronikus hatás és persze Amy Lee teljes odaadással előadott éneke. De voltak nyugisabb, magunkba szállós, érzelmes tételek is, amit az olykor begurított zongora előtt ülve adott elő az énekesnő.
  A legvégén még játszottak olyan blokkot, ahol pár korábbi számból válogattak össze részleteket, de a fentiek alapján főként az Evanescence és a Fallen album szerzeményeiről szólt ez az este. Mivel ritka vendég errefelé Amy Lee csapata, így a közönség várhatóan elégedetten távozott ezzel a programmal. Reméljük, legközelebb nem kell 7 évet várni rájuk.
  
  
  


Kulcsszavak:
  evanescence     veridia 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó helyszín: 

Papp László Budapest Sportaréna

 kapcsolódó cikkek: 

Evanescence szeptemberben Budapesten

Evanescence koncert az Arénában szeptember 8-án

Itt egy új Evanescence dal

Evanescence, The Idoru

Evanescence: megvan az előzenekar
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Beast In Black, Myrath
Tommy Emmanuel és Ripoff Raskolnikov
Paul Gilbert
As I Lay Dying, Chelsea Grin, Unearth, Fit For A King
VII. Rogues Of The Seven Seas (Rumproof, Stetl, Zinfield, LochNesz, MegaHertz)
Julian Sas Band
Luis Fonsi
FEZEN ´19
Iggy Pop
Rockmaraton 2019 - 2. rész
Rockmaraton 2019 - 1. rész
 kiemelt 
Turilly és Lione Rhapsody-ja is beköszön tavasszal
  
Idén nyáron érkezett meg a Luca Turilli és Fabio Lione nevével fémjelzett Rhapsody első lemeze: a Zero Gravity - Rebirth and Evolution az egyik legnagyobb metal kiadó, a Nuclear Blast gondozásában jelent meg

2020-ban Joe Satriani a Barba Negra Track-ben
Nightwish: 2020-ban az Arenaban
Gotthard: tavasszal a Barba Negra klubban
Annihilator: 2 albumot is bemutat a kanadai thrash metal legenda
 friss hozzászólások 

Legéndy Jácint: Földalatti Oltár (Kalligram Kiadó, 2019) (1)
VII. Rogues Of The Seven Seas (Rumproof, Stetl, Zinfield, LochNesz, MegaHertz) (3)
A rock ötven árnyalta - The Dead Daisies (2)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 smici    a-team    faster    elijah    időgép    hollenthon    james sullivan    rowan atkinson    basium    metal church    tony soprano    jim croft    tatu 18    what we all come to need    black anvil    papa roach    deep purple    to the nines    bárka színház    w.a.s.p.    beyond the black    rock in vienna    nasmith    zorall    war is the answer  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2019 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!