beszámoló [koncert] 2019. április 12. péntek 09:27
nincsen hozzászólás
szerző: MonyóLoreena McKennitt 2019. március 29., Papp László Budapest Sportaréna
2019. március 29-én járt nálunk az Arénában Loreena McKennitt. A kanadai származású énekesnő, dal- és zeneszerző, hárfán és zongorán játszó zenész, ír és skót felmenőkkel rendelkezik, ezért gyerekkora óta természetes neki a különböző kultúrák találkozása. Főként kelta népzenei alapokon nyugvó szerzeményei mellett, az utazásai inspirálják, ahol nem csak földrajzi, hanem irodalmi, történelmi és szociális benyomásokat is szerez.
Loreena érkezését azért is várták feszülten a rajongói, mert 2006-ban megjelent albuma után, végre tavaly kijött a Lost Souls című, amelynek turnéja keretében 24 koncertet ad egy hónap alatt, 8 európai országban. Tavaly nyáron, a közel félmillió követő ellenére, törölte Facebook profilját a kiszivárgó adat botrány kapcsán. Erről így nyilatkozott: Tudom, hogy ez szakmai öngyilkosság a lemez megjelenése előtt. Arra biztatom a rajongóimat, hogy a weboldalamat kövessék. A 80-as évek óta sokat változott a zenei üzleti élet, aminek folytán az alkotó egyre kevésbé tudja kontroll alatt tartani a saját szerzeményeit. A média sok álhírt gyárt, a virtuális kapcsolatok átláthatatlanok, felületesek, és lehetetlen úgy védeni velük a privát életem, ahogy szeretném. Átlagosan 150 emberrel van mindenki tényleges kapcsolatban, és ez évtizedek óta nem változott.
Magánéletének védelme miatt korábban perben is állt az egyik alkalmazottjával, aki egyik könyvében olyan bizalmas információkat közölt, amihez Loreena nem járult hozzá. A pert megnyerte a sziget országban, ahol ez precedensként fontos lehet a későbbiekben is. Népszerűségét a szakmaisága mellett egészen biztosan karakterisztikája, és humán beállítódása mellett a hagyományos értékrendje adja. Ezek elismeréseként 2004-ben Kanada kormányzója az egyik legmagasabb állami kitüntetést adományozta neki. Kanada Renddel tüntették ki.
A fentiek fényében nem meglepő, hogy magánéletéről viszonylag keveset tudunk az 1957-ben született énekesnőnek. Viszonylag későn fordult az előadó művészet felé, első albuma 1985-ben, 28 éves korában jelent meg. Szereti az önállóságot, ezért saját kiadó vállalata van, a Quinlan Road. Valódi ismertségét az hozta meg, hogy Mike Oldfield elő zenekara volt 1993-ban. Az ő nevéhez fűződik a Hegylakó 3 (Bony Portmore), és a Disney által jegyzett Csingiling betétdala is. Ez utóbbinak narrátora is volt egyben.
Személyes tragédiája, melyben vőlegényét elvesztette egy vízi balesetben, évekre háttérbe húzta a rivaldafényből. 1998 és 2006 között nem jelentett meg új stúdió albumot. Létrehozta a Cook-Rees Emlékalapítványt, amit a Live in Paris and Toronto című live albumának teljes bevételével, 3 millió dollárral támogatott. Az alapítvány mellett több civil szervezetben jótékonykodik jelenleg is.
Új lemezének alapját friss benyomásai ihlették a spanyol, az ír és az arab kultúrából. Valódi világzenét játszik. Fellépése mentes mindenféle show elemtől. Sugárzik róla a humanitás, a természet szeretete és a lelki mélység. Nem csupán hosszú haja, a hárfája, és a szoprán énekhangja végett gondolom őt nagyon nőiesnek, hanem a belőle sugárzó békesség miatt is. Dalai sokszor szólnak a természetről, saját emlékeiről, emberségről. Ezeknek köszönheti, hogy közel 14 millió lemezt adott el, a világ szinte valamennyi nagy koncert helyszínén megfordult, és II. Erzsébet előtt is játszhatott.
Az estén Brian Hughes kísérte gitáron, Caroline Lavelle csellón, Hugh Marsch hegedűn, Dudley Philips nagybőgőn és Robert Brian dobolt, hogy kialakuljon egy lélekig hatoló, átlúgozó este, markáns értékrenddel, és emberi tartással. Szép példa, hogy a világ felgyorsulása és felületessége ellenére is lehet másképp, de továbbra is sikeresen csinálni.
09:27
