hosting: Hunet


  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2004. augusztus 19. csütörtök   12:44
nincsen hozzászólás

szerző: András
New York Ska-Jazz Ensemble, Pannonia Allstars Ska Orchestra, Boogie Mamma
2004 július 13, Kultiplex

  Július közepén nem egész 24 órával előző ottjártam után ismét a Kultiplexbe csábultam: a két részes Nagy SKAland fesztivál első napja csalogatott a Kinizsi utcába, ahol két jeles hazai fellépő kíséretében egy igazi nagyágyú, a New York Ska-Jazz Ensemble rég várt koncertje valósult meg számos zenerajongó legnagyobb örömére.
  
  Az est nyitányát a Boogie Mamma frontemberének spoken word-produkciója jelentette, amelyben Gryllus Vilmos munkásságáról értekezett, dalrészletekkel színesítve az előadást. A technikus ugyan a szózat közben faragatlan módon egész egyszerűen kikapcsolta a mikrofont, de hát az igazi előadóművész megállíthatatlan, mint Ötvös Csöpi ökle: Dávid jól megemelte a hangját, az érdeklődők közelebb húzódtak, s folytatódott a kinyilatkoztatás. Közben azért a színpadra gyűlt a banda népes tagsága is, elkezdtek a nézők is áramlani a terembe, végül megszólalt a muzsika, s rövidesen megelevenedett Jónás Rita szombat-vasárnap reggeli Kölyökklubja, midőn is Dávid kalóz-ska koncertet hirdetett. Ennek jegyében aztán ólomcipőket húzva” bevetette magát a publikum közé, úszott”, fetrengett, lábak között bujkált négykézláb, aztán visszakapaszkodott a pódiumra a mikrofonja zsinórját kötélhágcsónak használva, a piros pólósokat kinevezte cápáknak, aztán közéjük taszította a vokalistalányt, abszolút csúcspontként pedig bemutatta, milyen a kampókezes, féllábú kalóz-skanking A taglétszámában lassan már a PASO-t megközelítő banda pompásan húzta ezúttal is a talpalávalót, régi és új egyaránt akadt a műsorban, Black and Decker-től Apró keblek dicséretén és Reklámon át Telemarketingig. A legnagyobb faláb-kopogás persze ezúttal is a Csiga drámai felvezetéséből előtekeredő Kakaós csiga melódiájára vette kezdetét, de a rumgőzös hangulat mindvégig a magasban szárnyalt. Mint minden jónak, a hajókirándulásnak is vége szakadt egyszer: Dávid tehát bejelentette, hogy a Boogie Mamma-fregatt elsüllyed, a kalózcsapat pedig átengedte a színpadot a következő brigádnak.

  A Jolly Roger helyére egy másik fekete-fehéren lobogó zászló került, a pódiumra pedig megérkezett a Pannonia Allstars Ska Orchestra. A banda a múltkori születésnapi buliján elegánsan bizonyította, hogy könnyűszerrel képes megtölteni a Kultiplexet, ezúttal pedig előzenekarként is teltháznak húzhatták. A közismert és közkedvelt dalok alkotta szett (PASO, World Has Gone Mad, Bemegyek a városba, Babylon, Gagarin, stb.) a szokásos hatással bírt a közönségre: kezek és lábak egyaránt a levegőbe emelkedtek, fülig érő mosoly terült szét az arcokon, a kollektív verejték hamarosan már a pepitában káprázó falakról is csöpögött, a hangulat pedig a tetőt emelgette. Hozta össze mindezt úgy a PASO, hogy egy gitárossal és beugró billentyűssel játszottak, aki egyetlen próbán tudott csak részt venni a zenekarral úgy gondolom, ennek fényében a muzsikusi kvalitásokat és a zenekari összteljesítményt fölösleges is volna tovább méltatnom. Kellemes játékidejű koncert után azzal búcsúztak, hogy ráadást nem adnak, legyen végre a new york-iaké a terep, de aztán ahogy levonultak, úgy termett a mikrofonnál egy lány a közönségből, s kezdte követelni, hogy Játsszatok Kuki-mukit!”. Személyes kérésből egész teremre kiterjedő skandálás kerekedett, aminek már csak nem állhatott ellen a banda sem, szépen felsorakoztak tehát újra, szabadkoztak egy sort, hogy inkább valami olyat játszanának, ami már elhangzott, mert mást nem próbáltak össze, aztán csak belecsaptak a kívánt dalba (egyébként persze minden különösebb hiba nélkül). Rövidesen feltűnt a színen a NYSJE billentyűse is, s víg táncba kezdett, a refrén sorait pedig együtt is énekelte Krsáékkal, egyszóval már itt igazi ünneplésbe torkollott az este, pedig szép nagy adag volt még hátra az aznapra kijutó örömből.

  Azt pedig a New York Ska-Jazz Ensemble ingbe-öltönybe bújt brigádja szállította le, de minden várakozásomat felülmúlva. Tömeg, levegőtlenség, hőség ide vagy oda, a banda páratlanul hangulatos muzsikája pillanatok alatt bejárta, belengte, megtöltötte a termet, feledtetve minden kellemetlen körülményt. Egyszerűen elbűvölő az az elegye a jazznek, swingnek, ska-nak, reggae-nek s még ki tudja mi mindennek, amit ők játszanak, elbűvölő az is, ahogy az egyes műfajokat egymásba mossák, elegyítik, s végképp elbűvölő, ahogy mindezt élőben tálalják. Ritkán tapasztalható rajongó zeneszeretet, virtuóz odaadás, tűz vibrált az élő játékukban, az egymás közti összekacsintásaikban, az arcukon elterülő széles mosolyokban, s ez a szenvedély könnyűszerrel, csábítóan cikázott át az egész termen, ellenállásnak esélyt sem adva. Ilyesmire persze akármilyen jöttment zenészek nem képesek, de a NYSJE igazi válogatott társaság, csupa egyéniség alkotja a bandát: a csibészes kinézetű billentyűs és a kölyökképű gitáros (mindkettőjük, de főleg utóbbi nagyot remekelt a hangszálaival is) éppen olyan karakteres előadó, mint a félszeg mosolyú, középkorú családapa-arcú harsonás vagy a szimpatikusan szerény basszusgitáros, meg a hatalmas grimaszokkal és zseniálisan ízesen ütő dobos. A figyelmet legtöbbször mégis a szaxofonon és fuvolán muzsikáló Freddie Reiter fordította magára táncos mozdulataival, pajkos-kaján mimikájával, kurjantásaival és Shake it!” bekiáltásaival frontember ő egy valódi frontember nélküli, s csupa egyaránt jellegzetes arcból álló bandában is.
  
  Jobbára természetesen a hangszereket hagyták beszélni, lélegzetelállítóan lüktetett együtt a banda, remekül játszottak egymás keze alá, s ízlésesen virtuóz, hangulatosan mozgalmas szólókból is kijutott mindnyájuknak, de akadtak persze énekbetéttel színesített nóták is (számomra a Teardrops from My Eyes itt is az egyik legjobb volt, csakúgy, mint lemezen) meg elegáns főhajtás a Skatalites előtt, mi több, még Beatles-feldolgozás (Ob-La-Di, Ob-La-Da) is. A közönség persze az első pillanattól fogva zabálta a produkciót (az efelett érzett öröm és megelégedés ott csillogott a zenészek szemében is), kitörő ovációval és önfeledten széles tánclépésekkel fogadott minden hangot az egy emberként viruló terem. (Azt viszont, hiába volt időm gondolkozni, nem sikerült megfejtenem, hogy hogyan is jött ide a hadonászás, a stage-dive meg a szörfölés, de üsse kő, biztos én vagyok kevés a magyarázat megtalálásához.) A kiadós programot követően nem volt hát különösebben meglepő a ráadást követelő, vaskosan dörgő hangorkán sem, s persze a jutalom sem maradt el, combos ráadásban teljesedett ki, amelyben a muzsikusok a More Whiskey-t elővezetve cinkos kacsintással alapozták meg a koncertet követő órák felszabadult hangulatát.
  
  Önfeledt vidámságra volt is oka az egybegyűlteknek: páratlanul ízes és sugárzó koncertélménnyel a lelkében tódulhatott mindenki a söntések, avagy az utca irányába, s kötve hiszem, hogy bármi is elronthatta volna azt a határtalan örömöt, amit ez a koncert szerzett. Hosszú ideig fogjuk még emlegetni ezt az eseményt, valószínűleg egészen addig, amíg meg nem ismétlődik. Ez egyben kérés is akart lenni



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Pannonia Allstars Ska Orchestra

Boogie Mamma

 programajánló: 
2025. december 3.
The Subways (UK) - For Eternity Tour 2025 (Dürer Kert - Budapest)
The Subways For Eternity európai turné (Dürer Kert - Budapest)
Megvan a decemberi The Subways jubileumi turnéjának két előzenekara, így teljessé vált a lineup! (Dürer Kert - Budapest)
 a rovat legfrissebb cikkei: 
The Necks különleges fellépése Budapesten
Aephanemer, Valhalore, Dark Oath
Parkway Drive, Thy Art Is Murder, The Amity Affliction
Halestorm, Bloodywood
Metál szimfónia a Barba Negrában - Lacuna Coil
As I Lay Dying, Deathmask, Hypermass
Niia a Dürerben
The Offspring Supercharged worldtour - featuring Simple Plan Budapesten
Metál ostrom a Barba Negrában - új lemezzel tért vissza az Arch Enemy
Enter Shikari, DeathbyRomy
 kiemelt 
Újra összeáll a Heaven Street Seven a Budapest Parkban
  
Augusztus 8-án ismét színpadra lép a magyar alternatív könnyűzene ikonikus együttese, a Heaven Street Seven

Apparat bejelentette új albumát és európai turnéját – magyar dátum is van a listán
Clutch 30: ikonikus album ünnepe és egy masszív rock hármas a Barba Negrában
Agnostic Front visszatér Budapestre – a New York hardcore öröksége február 24-én újra felrobban a Dürerben
Lennaissance: Lenny Kravitz újraírja a saját reneszánszát Budapesten
 friss hozzászólások 

Darkest Hour (USA), Bridge To Solace, Suppression(USA), Wall Of Sleep, Casketgarden (1)
Az Arcturus Budapesten (1)
Éljen a diktatúra! – drMáriás retrospektív kiállítása a Godot Intézetben (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 álomháború    3 inches of blood    the town    a vadon törvényei    tri state corner    roots of death    sub bass monster    resistance    barbears    trigger the bloodshed    stadt    crusted    Őrült szív    megaagy    rose tattoo    belga    kung fu panda 2    kontroll    billy lunn    battle: los angeles    marigold hotel    pszichoszingli    vad fruttik    lillian axe    honey rock klub  

r42
Copyright 2000-2025 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!