lemezajánló [demo] 2004. augusztus 16. hétfő 17:21
nincsen hozzászólás
szerző: kishellHangmás: „A belépés díjtalan!” koncert a Whitefül live music pubban (2004. március 29.)
Már igen régen kézbe kaptam a Hangmás igencsak halovány felvételi minőségben felvillanó koncertanyagát, melyen az összes eddig elkészült, és a koncerteken rendszeresen játszott daluk megtalálható, és melyet a Whitefül nevű szórakozóhelyen rögzítettek 2004. márciusában. (Három dal pedig próbatermi felvétel.)
Előre felkészítettek, a Sziámihoz hasonló élményben lesz részem, és csakugyan, rögtön feltűnik a hasonlóság, például Minda Endre hangja igencsak megkönnyíti az összehasonlítást, csakúgy, ahogy a zene atmoszférája. Szinte már idegesítő komolysága és tömörsége miatti megfoghatatlansága nem kis fejtörést okozott nekem bármit is megfogalmazni róluk, ezért próbáltam úgy szervezni az életem, hogy élőben is hallhassam őket, ám nem jártam sikerrel, mígnem a Sziget nagyszínpad egyik legpopulárisabb külföldi rockzenekarát otthagyva a Civil sátor színpada felől ismerős hangok ütötték meg vájt füleimet. A kiírt programtól eltérően került be a Hangmás a civilekhez, valószínűleg az isteni gondoskodás következtében jártam épp arra, koncertjük csak pár perce kezdődött, leültem hát a kisszámú hallgatóság köreibe, és átadtam magam a körülbelül egy órányi elmélyült zenehallgatásnak. Most már biztos vagyok benne, hogy erre az élményre volt szükségem a lemezkritika megírásához.
No, de nézzük lemezt! A tíz egyszavas számcím már előrevetíti a belső tömörséget is. A Csönderdő című lemezindító dal rögtön a minket körülvevő, és értéktelenségével fojtogató ürességről próbál elmondani valamit, arról, hogy a belső csend gyakran többet adhat, mint a világ zajai. Visszafogott hangszerkezelés és lassú tempó viszi végig ezt a számot, a két gitár szinte versenyez egy-egy hangért, ami ideális folyamatos belső feszültség keltésére. Az ének és a dobok túl erősek és egyszerűek, ez szolgáltatja az alapízt. Szöveg szintjén is jellemző az egyszerűség és tömörség, megszólalásában kissé költői, az egész lemez szinte képekből áll, benyomásokból és azok hirtelen kifejezéséből tevődik össze.
Rögtön a második szám, mely a Búvár címet viseli, sokkal pörgősebb és összetettebb, mint az előző. Mondanivalójában azonban hasonló, amit egyébként igencsak minimalista módon fejez ki, egyfajta tehetetlen rabság és kínhalál leírása, zene szintjén megtöltve egy kis hetvenes-nyolcvanas évek popzenéjének érzésével. Molnár Kata billentyűsjátéka tökéletes, a tiszta főtémák megnyugtatóan hatnak, míg a bizonytalan, furcsa” hangok épp ellenkezőleg, és így sikerül kiemelni és megragadni az énekben közvetített gondolatokat.
Ennél még zaklatottabb a Karambol, melynek zenéjébe ár kis kaotikum is vegyül. Rohanás és menekülés, nyers és túlhangosított gitár riffjei, a szintetizátor kevés kis közbeavatkozása és a gyors tempó mind-mind különleges belső állapot elérését segítik elő.
A Búvárhoz hasonló dal a Turista, amely egyfajta szabadságért kiált azaz, hogy mennyivel jobb volna kint, minden felelősség nélkül, turistaként járni, mint bezárva a saját kis világunkba. Ahogy az összes többi dalszövegre, erre is jellemző a minimalista, pár mondatos forma, inkább csak felkiáltásokat hallunk, erős konkrétumokat.
Úgy gondolom, ennyivel érdemes bemutatni a Hangmás zenéjét, a többi dal szövegében és zenéjében is nagyon közel áll az előzőekhez. Érdemes volt látnom élőben a játékukat. Meglehetősen feszült jelenlétük a színpadon kellőképpen hitelessé tette mindazt, amit addig a lemezükkel be tudtak mutatni. Nem egy könnyed zene, nem egy szórakoztató zene, de nagyon mély viszonyt alakít ki a valósággal és könnyű rácsodálkozni mindarra, amit létrehoznak. Nem lehet véletlen, hogy szívesen látják őket a kőkemény rock n roll és alternatív berkekben. Legyen bármelyik stílus mellett elkötelezett az ember, sosem fogja megbánni, ha ellátogat a Hangmás koncertjeire!
A lemez tartalma: 1. Csönderdő 2. Búvár 3. Karambol 4. Turista 5. Egy 6. Sprint 7. Killer-beat 8. Filmzene 9. Refleksz 10. Itt jön
A zenekar: Molnár Kata: Szinti és effektek Polgár László: Gitár Minda Endre: Ének Török Gergely: Dobok Kabai Gergely: Basszus
17:21
