beszámoló [koncert]  2018. december 17. hétfő   09:45

nincsen hozzászólás

  2018. december 7-én, a Barba Negrában lépett színpadra az idei nagyszabású Theatre turnéja keretében a Marillion. Az USA-ból februárban startolt az 1979 óta létező angol csapat. Tavasztól már Európát járták körbe, majd a német állomások után hozzánk is eljutottak, és közel teltházas koncertet adtak.
  
  Az 5 tagú, neo-progresszív rockot játszó banda 1988-tól- Steve Hogarth énekes csatlakozása óta- azonos felállásban zenél. Ezt a jubileumot ünneplik ezzel a koncert körúttal, aminek repertoárjához volt miből válogatni. A közel 40 év alatt 18 stúdióalbumot jelentettek meg, és a nevük alatt összesen 155 koncertalbum, DVD, válogatás és kislemez fémjelezhető. A 2008-ban megjelent Happiness is the road után, tavaly új albummal jelentkeztek, amelyre a turné is épül. A sokat mondó Fear, F*** everyone and run után már több koncertalbum is elérhető, a csapat aktív még napjainkban is. Az idei évben adták ki az eredetileg 1987-ben megjelent, Clutching at straws albumuk felújított változatát, ami 5 lemezből áll. A remixeket, demókat és élő felvételeket is tartalmazó box set valószínűleg sok rajongó polcán megtalálható. Ha hihetünk a kiszivárgott információknak, a banda új albumon dolgozik, aminek kiadása 2019-ben várható. Legnagyobb sikereiket ugyan a 80-as években érték el, amikor még Fish énekelt a zenekarban (1988-ig), de koncertjeik nagy tömegeket vonzanak még most is. Stílusukat leginkább a Genesishez hasonlítják.
  
  Eredetileg Silmarillion névvel indultak, de ezt egy jogvédelmi vita miatt meg kellett változtatniuk. Az alapító tagok közül, Steve Rothery gitáros még most is a csapatban zenél. A rangidős 1981-es csatlakozásával: Mark Kelly, szintetizátoros. A következő évben érkezett Pete Trewavas, basszusgitáros. 1984 óta dobol a Marillionban Ian Mosley. Utolsóként, 1988-ban csatlakozott Steve Hogarth énekes, szövegíró. Szívesen játszik zongorán és gitáron is, ezért szóló koncerteket is ad. A dalai összefoglalásaként jelent meg: The invisible man diaries 1991-2014, ami a fenti időszakot foglalja össze egy dupla album formájában.
  
  Mark Kelly balesete miatt félő volt, hogy esetleg helyettesíteni kell a koncerten a billentyűst, de annak ellenére, hogy több bordája eltörött, amikor egy furgon elütötte futás közben, csak egyetlen fellépést hagyott ki, így őt is hallhatták játszani a magyar rajongók. Hogarth kissé morcosan érkezett. Mint egy szigorú tanár kikérte magának, hogy telefonnal bárki felvételt készítsen. – Tedd a zsebedbe, vagy menj haza!- foglalta össze tömören a lényeget. Látva aztán, hogy a közönség szinte folyamatosan énekel, mivel ismeri a dalokat és élvezi a zenét, hamarosan megenyhült, és sokkal barátságosabban folytatta tovább. Innentől már igazán oldott hangulatban társalgott és énekelt.
  Érdekes volt látni, hogy most a közönség hatása volt erősebb, és érzelmileg támogatni tudta az énekest. Az akusztikus hatást folyamatosan ötvözték videó bejátszások, illetve grafikák a kivetítőn, amik aktív egységben voltak egymással. A zenekar mögött elhelyezkedő vásznat nem láthatta mindenki, mert a tömeg miatt sokan oldalra álltak. Hogarth tartózkodott a hatásvadászattól. Egyszerű cipzáras pulóverben lépett színpadra, látszott rajta, hogy már nincs rászorulva a siker adta drogra. Nem hívta tapsolni a közönséget, nem rohangált a színpadon, egyszerűen csak zenélt, azzal a magabiztossággal, amit az elmúlt 30 év adott meg neki.
  Összeszokott, rutinos csapatként azt gondolom, senkinek sem okoztak csalódást. Maga Hogarth sem gondolta csatlakozása idején, hogy ilyen hosszasan fognak tudni hatékonyan együttműködni. 5 évet tervezett eredetileg a zenekarban, de mivel folyamatosan képesek megújulni ennyi idő után is, ezért még mindig kreatívan ki tud teljesedni, és megvalósítja magát a Marillionban.
  
  A számok tükrében mit várhattunk egy csapattól, aminek a tarsolyában 40 év munkássága lapul, akik 30 éve együtt zenélnek, rengeteg fellépésen vannak túl, és rutinjuk ellenében még mindig szívből csinálják? Minőséget, nosztalgiát és hangulatot mindenképp. Más nem is volt szükséges egy igazán jó koncerthez.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: