hosting: Hunet
hobo
  cikkekfotók        
film [filmszemle]  2004. augusztus 9. hétfő   17:27
nincsen hozzászólás

szerző: imeta
Pókember 2
Hazai bemutató: 2004. augusztus 12.

  2002-ben a Pókember több mint 820 millió dollárt hozott a Columbia Picturesnek, így nem csoda, hogy elkészült a folytatása. Ha nem is előzte meg olyan felfokozott várakozás, mint az elmúlt évek „nagy” filmes visszatéréseit (lásd. Mátrix, Gyűrűk ura), szépen, csendben elért hazánkba is.
  
  Rutinosan ülhetünk be a Pókember második epizódjára, ahogy manapság minden más folytatásra, mintha csak a televíziót kapcsolnánk be, kivártuk, jön a főcím, majd a feliratok alatt, rajzolt stílusban rövid emlékeztető képek villannak fel az első rész tartalmából.
  Peter Parker tehát visszatért.
  
  Két év telt el azóta, hogy Parker (TOBEY MAGUIRE) a szerelem és a hősi szerepkör közül az utóbbit választotta. Ez az út azonban elég rögösnek bizonyul, a nap huszonnégy órája pedig túl kevésnek ahhoz, hogy mindenkinek megfeleljen. A munkájából kirúgják, az egyetemen bukásra áll, a magánélete romokban hever, miközben pókjelmezében üldözi a gonoszt, persze különösebb juttatások nélkül, így még anyagi gondokkal küszködő nagynénjén (ROSEMARY HARRIS) se tud segíteni.
  
  Szakdolgozatát Dr. Otto Octavius (ALFRED MOLINA) forradalmi fúziós kísérleteiről írja, ám az ünnepélyes bemutatón a fizika új távlatokat nyit, és a precízen megtervezett energialétrehozásból óriási katasztrófa lesz.
  
  Míg Parker úgy dönt, önként lemond természetfeletti képességiről, és visszavedlik egy átlagos amerikai egyetemista bőrébe, Dr. Octavius a megháborodott, de zseniális tudósok közé áll és egy titkos laboratóriumban újra kezdi a kísérletet, immáron kevésbé békés szándékkal.
  Pókember és Dr. Octavius összecsapása akkor válik elkerülhetetlenné, mikor a doktor elrabolja Parker szerelmét, M.J.-t (KIRSTEN DUNST).
  
  Úgy tűnik, a második rész forgatókönyvének elkészítése előtt az alkotók tesztkérdésekben mérték fel a célközönség igényeit, és a popcorn-mozik örök problémáját (azaz mi is legyen hangsúlyosabb? Az akció, vagy a romantika?) 1/3- 2/3 arányban próbálták megoldani.
  
  Nos, engem egyáltalán nem zavart, mikor hosszan kitartott közelikben kellett Tobey Maguire tipródó, kék szemeit csodálnom, a mellettem ülő férfiember sóhajtozós mobiltelefon pötyögése azonban elárulta, őt kevésbé köti le a látvány, mint engem. Igazán látványos akciójelenet talán csak a film közepe táján jelenik meg, addig inkább apróbb epizódokat láthatunk, Pókember pók-indás tarzan lengése például sokkal kifinomultabbá vált, mint az előző részben.
  
  A humor is nagyobb szerepet kapott, ami egyáltalán nem válik a film hátrányává. Parker elszigeteltségét és elemző önvallomásait kitűnően feloldja a helyzetkomikumra építő esetlensége. Ő az, aki „civilben” egész biztosan orra esik, lefröcsköli a busz, leeszi az ingét és amúgy is mindenki félrelöki a mozgólépcső előtt.
  
  Ennyi bevezető után érkezhet is a katartikus végkifejlet (bár inkább folytatás-kifejletnek nevezném), egy egészen nagyszerűre sikerült jelenettel, mikor is egy böhöm autó repül be a kávézóba M.J. és Parker feje felett. Innentől már egyértelműen a képregény világa erősödik fel, meseszerű (és Mission Impossible jellegű) harc a metró tetején (amivel Ross doki is utazott műszak végén a Vészhelyzetben), New York felhőkarcolóin és a levegőben.
  
  Sajnos a cukor most is megszaladt, ahogy az ilyen típusú filmekben szokott, a végére aztán tényleg elburjánoznak az érzelmek: M.J. rájön, hogy Parker a Pókember, Harry Osborn (JAMES FRANCO) is rájön, hogy ki ölte meg az apját - még az előző részben-, Dr. Octavius is, sőt, még a metrón utazók is, szóval nagyjából mindenki, csak a rend kedvéért: ugyan, legyen már vége szegény Parker szenvedéseinek.
  
  Mégis M.J. búcsúmondata teszi fel az i-re a pontot: Menj csak, tigrisem! - vagy valami ilyesmi. Nem hiszem, hogy a szinkronstúdióban röhögés és többszöri nekifutás nélkül képesek voltak ezt felvenni.
  
  to be continue... jöhet a felirat, mert Harry Osborn VÉLETLENÜL ronda zöld jelmezt talál a pincében, és Willem Dafoe is feltűnhet a végén. Nem kell túlzottan emlékezetünkben tartanunk, mi is történt, a következő részben úgyis felelevenítik majd, ahogy egy szappanopera sorozathoz illik.
  Talán egy mozijegynyit akkor is megér majd nekünk.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Pókember 2.

 programajánló: 
2023. december 20.
Ritual, Drone, Breakcore, ez a Havizaj #132
2024. február 10.
HOBO Vadászat 40 (Papp László Budapest Sportaréna)
2024. március 6.
Cradle Of Filth: jövő tavasszal újra Budapesten az angol metal legenda (Dürer Kert - Budapest)
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Napóleon a mozikban
Újabb spanyol filmmel érkezik a Pannónia Entertainment
A hétvégén két díjait is nyert a Libertate’89 – Nagyszeben
Kísérőprogramok a Verzió Filmfesztiválon
Európai filmkülönlegességek és új magyar alkotások premier előtt az art mozik ünnepén
Vermeer – A valaha volt legátfogóbb életmű-kiállítás
A legjobb kortárs olasz filmekkel szombaton kezdődik a 21. Olasz Filmfesztivál, a Mittelcinemafest
Dán tragikomédia érkezik novemberben a mozikba
Személyes hangvételű bűnügyi dráma A martfűi rém rendezőjétől
 kiemelt 
HOBO Vadászat 40
  
A blues és a rock szerelmesei különleges koncertélményben részesülnek HOBO következő Aréna koncertjén 2024

Először koncertezik Magyarországon a Take That!
Meshuggah + Avatar + The Halo Effect Budapesten
Cradle Of Filth: jövő tavasszal újra Budapesten az angol metal legenda
Quimby - Class&Roll - Közel 8 év után újra arénakoncert a Quimby-vel
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 stone    the exploited    paul giamatti    world invasion    queensryche    status quo    story of the year    kengyelfutó gyalogkakukk    burden    tri state corner    henry homesweet    great american ghost    distillator    eat me!     jonathan liebesman    borknagar    a-team    andy serkis    gackt    never say die    arcturus    perihelion    chuck schuldiner    rotten tomatoes    tim owens  

r46
Copyright 2000-2023 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!