szerző: VikBullet for My Valentine, Asking Alexandria, Caliban és a többiek 2018. június 18. Budapest Park
A 2018. június 18-án a Budapest Parkban megrendezett koncertsorozat nagyszerű alkalom volt arra, hogy a metálzene rajongói kikapcsolódhassanak egy kicsit. Az öt népszerű külföldi együttesre sokan kíváncsiak voltak, akadt, aki kellemes emlékekkel, és olyan is, aki csalódással tért haza. De mi is történt? A Budapest Parkot (véleményem szerint) 2-es villamossal célszerű megközelíteni, és sokan osztották nézeteimet. Szinte egy metálos különjárattá alakult a villamos, annyian voltak a stílus képviselői. A bejárathoz érve hatalmas sor fogadott, ami már kis híján, az úton kígyózott. Szerencsére ennek ellenére hamar bejutottam, és előküzdöttem magam a hatodik sorig, hogy lássak mindent. Persze a magas emberek gyakran akadályt jelentenek, ahogy jelen esetben is. Ekkor már mindenki feszülten várta, hogy színpadra lépjen az első előadó, a SHVPES.
A banda vokalistája Griffin Dickinson, a második fia az Iron Maiden híres énekesének, Bruce Dickinsonnak, így nem csoda, hogy ő is zenei pályára lépett. A banda Birminghamből származik, és eddig egy albumuk jelent meg, Pain. Joy. Ecstasy. Despair címen, 216-ban, illetve júliusban készülnek kiadni egy kislemezt, Mixtape 1 néven. A banda nevet is változtatott, hiszen eredetileg Cytota-ként ismerte őket a világ.
Mikor elsőként a színpadra léptek, a közönség még tele volt energiával, ahogy Griffin is. Az egész előadás közben pörgött, ugrált, és ennek meg is lett a hatása, mert egy kisebb pogó is kialakult.
Következő fellépő a Blessthefall volt. Az Arizonai metalcore banda 2004-ben alakult, Mike Frisby gitárossal, Matt Traynor dobossal, és Jared Warth vokalista- és basszusgitárossal. A debütáló albumuk, His Last Walk 2007 április 10-én jelent meg. Ezen a lemezen még Craig Mabbit énekelt, aki jelenleg az Escape the Fate nevű együttes tagja. A második albumon már Beau Bokan hangját hallhatjuk, aki a jelenlegi vokalista is. A korong a Witness címet viselte, és 2009 október 6-án dobták piacra. Ezen kívül még három albumuk van, az Awakening, Hollow bodies és a 2018 márciusában megjelent Hard Feelings.
Beau egy széles mosollyal lépett a színpadra. Megjegyezte, hogy már harmadjára jár Budapesten, és megkérdezte a közönséget, hogy hányan voltak már koncertjén. Meglepően sokan jelentkeztek. Előadták a Hey, Baby-t, ahol a rajongók énekelhették a refrént, a Cutthroat című számukat, és a Hollow Bodies-t is. Beau nagyon szimpatikusan viselkedett, egyszer éneklés közben megfogta az egyik lány kezét, illetve megjegyezte azt is, hogy igyunk sört, hiszen ilyen melegben hidratáltnak kell maradni. De tett is az ügy érdekében, hiszen előszeretettel locsolta vízzel a közönséget, mint az üvegből, mint a száját használva szökőkútként. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy a legtöbb vokalista 50% hegyikecske, 50% vízköpő. A Blessthefall tagjai a koncert után dedikálást is tartottak.
A harmadik banda a német származású metalcore együttes, a Caliban volt. A zenekar 1997 óta aktív, és a Shipeshez hasonlóan nevet változtatott, ugyanis eredetileg Never Again-nak hívták őket. Már 11 albumuk jelent meg, legfrissebb a 2018-ban kiadott Elements. A banda Andreas Dörner vokalistából, Marc Görtz gitárosból, Denis Schmidt ritmusgitárosból, Patrick Grün dobosból, és Marco Schaller basszusgitárosból áll.
Ilyenkorra már megtelt a helyszín, mikorra Andreas együttese a színpadra lépett. A vokalista screamei rendkívül jók voltak, és a Stop Running című számuk közben gondolkodtam el, hogy miért nem hallottam róluk eddig. Andreas viccesen megjegyezte, hogy hiába akarnánk énekelni a szöveget, nem tudnánk. És milyen igaza is volt. Az előadás közepe felé eleredt az eső, ami csak fokozta a hangulatot.
Miután a Caliban befejezte, hosszadalmas színpadszerelés következett, a terep elő lett készítve az Asking Alexandria számára. A banda hatalmas fanbase-el büszkélkedhet, rengetegen viseltek Askingos pólót körülöttem, és én sem képeztem kivételt ez alól. Az együttest 2008-ban alapította a gitáros, Ben Bruce. Tagok: Ben Bruce (gitár) Danny Worsnop (ének) Cameron Liddell (ritmus gitár), Sam Bettley (basszusgitár) és James Cassells (dob).
Első albumuk, a Stand up and Scream 2009-ben jelent meg a Summerian Recordsnál. Ezt követte 2011-ben a Reckless & Relentless, majd 2013-ban a From Death to Destiny. 2015 januárjában Worsnop bejelentette távozását a bandából, miután új formációja, a We are Harlot megjelentette az első dalát. Helyére az ukrán származású Denis Shaforostov lépett, aki korábban a Make Me Famous és a Down & Dirty tagja volt. 2016-ban megjelent a következő korong The Black néven. Ezután szintén 2016-ban Denis kilépett, és ismét Danny Worsnop vált az Asking Alexandria énekesévé. 2018-ban megjelent az együttesről elnevezett albumuk, amely sokkal lágyabb hangzásvilággal bír, mint a korábbiak.
A színpadra lépőket hatalmas üdvrivalgás fogadta. Ami meglepett, az Danny fehér inge és baseballsapkája volt, nem állt össze a banda régi stílusával. A nyitódal az Into the Fire volt, amit nagyszerűen elő is adtak. A Vultures-nél Ben megkérte a közönséget, hogy világítsanak a szám közben, mire Danny megjegyezte, hogy így fényes nappal erre feltétlenül szükség van. A Somebody, Somewhere közben szinte mindenki énekelt körülöttem, igazán hangulatos volt. Egyszer elszállt a hangosítás is, amire a közönség a szokásos „Mi a * van?!” kántálásba kezdett, így a problémát gyorsan orvosolták.
De a baj csak ezután következett, a The Final Episode képében. A gondot nem a dal jelentette, hanem az a tény, hogy Danny énekelt minden egyes hörgős részt. Nem igazán értettem, miért, de ez igazán rányomta a bélyeget az egész koncertre. Egy srác mögöttem jobban előadta a scream részeket, mint maga Danny, és ez eléggé kiábrándító volt. A Run Free is hasonlóképpen járt, mindössze egy komoly screamet hallhattunk az egész performansz alatt. A The Black albumról egyetlen dalt sem hallhattunk. A koncert végezetével sokakat hallottam panaszkodni, arról, mennyire megváltozott az együttes és teljesen egyet értek velük. Nem ez volt az Asking legjobb koncertje, az biztos.
Végezetül a Bullet for My Valentine következett. A zenekar 1998-ban alakult Walesben, és metalcore műfajt játszik. Tagok: Matt Tuck (ének, ritmusgitár), Michael Paget (szólógitár), Jamie Matthias (basszusgitár) és Michael Thomas (dob). Az együttes rengeteg néven futott, mielőtt megtalálták a tökéleteset. Hívták őket Jeff killed John-nak és Oportunities in Chichagonak is. Első albumuk a Poison 2006-ban jelent meg, majd 2008-ban a Scream Aim Fire, 2010-ben a Fever, 2013-ban a Temper Temper, és 2015-ben a Venom. Számtalan díjat nyertek munkásságukért az évek során. Zenéjükre olyan előadók voltak hatással, mint a Pantera, a Megadeth és a Slayer.
Viszont mire a fiúk sorra kerültek, már a tömeg nagy része elfáradt, és sokan csak a bár körül lézengtek. Persze így is rengetegen állták körül a színpadot, hogy ne maradjanak le a zenekar koncertjéről. Eljátszották a Your Betrayalt, a Four Words-öt, és a Letting you go-t is. Akármilyen kókadt is volt már a közönség, a Tears Don’t Fall-ra mindenki felkapta a fejét, hiszen ez a szám az egyik legismertebb mind közül.
Összességében jó koncertek voltak (ha az apró csalódást nem számítjuk), megérte elmenni és kicsit kikapcsolódni a hétköznapokból.
22:34
