lemezajánló [kislemez] 2004. július 7. szerda 15:41
nincsen hozzászólás
szerző: AndrásPolly is Dead: Sóhajok hídja EP Holosonic Music
A Polly is Dead zenekar 1993 óta ott van a porondon, méghozzá egy feloszlástól eltekintve folyamatosan, ha mégoly viszontagságos, változásokkal terhes is volt ez a több, mint évtizednyi időszak. Igazán tanulságos és tartalmas történet a Polly-é, mindenkinek ajánlom a biográfia átböngészését a zenekar weboldalán. Ilyen múlttal a hátuk mögött bárki számára megkérdőjelezhetetlen kell, hogy legyen a csapat hitelessége, és a Sóhajok hídja EP-t hallgatva is az őszinteség az egyik első dolog, amit meg kell állapítani a muzsikájukról.
Ezt a fajta zenét ugyanis csak szívből lehet játszani. Nem ilyencore, nem olyanmetal, hanem ahogyan az infolap is megállapítja csontig lecsupaszított rockzene. Hogy mégis támpontokat adhassak róla, milyen, ismét a cd-t kísérő papíroshoz folyamodok, amely olyan neveket emleget a Polly is Dead kapcsán, mint Tool, Kyuss, Alice in Chains én főleg az utolsó kettővel érzek párhuzamokat. Aki ezeket a zenéket ismeri, el tudja képzelni, micsoda érzés is rejlik a Polly muzsikájában. Az a fajta zene ez, amit pont a pőresége, a nyíltsága tesz varázslatossá és nagyon könnyen megszerethetővé.
A lemezt a Megérintve indítja, egy gyors, pörgős, vérbeli nyitónóta, melynek lendületes témái a végén remekbeszabott lassú, dögös riffelésben oldódnak fel. Nálam a sorban következő Liliom vagy rózsa a legnagyobb kedvenc: nagyon megkapó, bensőséges, álmodozós hangulata van ennek a lassabb-középtempós számnak, a korona a tetején pedig a telitalálat refrén, ami igazi, jó értelemben vett repeat-gombos” slágerré teszi. Sohajda Péter énekes-gitáros egyáltalán nem egy vokalista-talentum, sőt, egyértelmű, hogy ezen a fronton még jócskán erősíthető a Polly is Dead, de ez a refrén-dallam szenzációsan ül, és felejthetetlenné teszi a számot! Az ilyen nótákra szokás megjegyezni, hogy aki ilyet tud írni”.A Találgatós engem kicsit nehezen talált meg (talán a rock and roll-ozós, baby-zős refrén miatt, amit azóta sem tudok hova tenni), de több meghallgatással szépen lassan kibontakozott előttem is a tempós dal magával ragadó, tökös gördülékenysége. A felvételt a Kincs zárja, ami egy valódi Polly-klasszikus a sáros-füstös, mocskos stoner témáival. Önmagában is szenzációsan jól elkapott darab, de a hatás a dalhoz készült klippel teljes, amelyet a cd multimédiás mellékletén is megtalálhat mindenki. Ez a sárgás-barnás színekbe burkolózó, sárban fetrengős, ladás-pusztás videó a magasiskolája a kisköltségvetésű videók készítésének, egyben a sludge tökéletes vizuális megvalósulása.
A Kincs nóta egyébként korábbi felvétel, 2001-ben készült a HSB-ben, és ki is lóg a másik három, 2003-as felvétel közül sokkal jobban esnének azok a dalok is ezzel a combos, húsos megszólalással. Habár a magukkal ragadó nótáknak hála ez az anyag azért így is hallgattatja magát, a következő kiadványnál mindenképpen a Hidasi Barnabással létrehozott hangzás kell, hogy legyen az etalon!
A cd kiállítása is alkalmazkodik a zene pőre nagyszerűségéhez, s külön öröm, hogy a szép, kékes színben pompázó, hangulatos frontképpel ellátott, kihajtható kartonborító minden információt tartalmaz a zenekarról, a felvételről, és a szövegek is helyet kaptak benne. Más kiadványoknál gyakran negyven oldalas bookletek nem kínálnak feleennyi adatot sem, pedig a többség jogosan - kíváncsi szokott lenni ezekre a dolgokra.
Érdemes végül néhány szót ejteni a lemezt gondozó kiadóról is, hisz a Sóhajok hídja a Holosonic Music első kiadványa, és az istálló munkáját már itt a kezdeteknél is üdvözlendő profizmus és igényesség jellemzi. A megnyerő kiállítású felvétel mellé -mint arra utaltam- még egy tartalmas és látványos, színes infolap is érkezett (ez pedig nem gyakori dolog), egyszóval panaszra semmi ok sem lehet.
Nyilatkoztam már ezeken az oldalakon arról, hogy vannak zenék, amik minden tökéletességük ellenére sem tudnak meghatni, s vannak olyanok, amelyek az esetleges hibáik ellenére is levesznek a lábamról. A Polly is Dead remek példa az utóbbi típusra. Nem tud érdekelni, hogy nem hibátlan a hangzás, vagy hogy nem tökéletes az énekhang, és tudom én is, hogy tud ennél még sokkal-sokkal jobbat is a Polly mégis, ez a zene szerintem így is ellenállhatatlan, és kész. Gyanúm szerint a többség ugyanígy fogja ezt gondolni. Jöhet a nagylemez!
15:41
