hosting: Hunet
r36
  cikkekfotók        
lemezajánló [kislemez]  2004. június 26. szombat   16:41
nincsen hozzászólás

szerző: András
Oneheaded Man: Feed the Pigs
Szerzői kiadás

  A Oneheaded Man fiatal zenekar, ehhez képest igen nagy céltudatossággal, megfontoltsággal és lényeglátással dolgoznak. 2003-ban alakult a banda (bár már 2002 óta születtek a dalok), az első koncertjüket idén januárban adták, s most itt a debütáló demófelvétel is, aminek megjelenése a csapat igényességét és zenéjének érettségét tekintve egyáltalán nem korai, sőt inkább már időszerű volt.
  
  Maguk úgy nyilatkoznak, hogy „erőteljes, páratlan ritmusos, behatárolhatatlan, de nem túlbonyolított” zenét állt szándékukban létrehozni, s én egyet is értek velük abban, hogy sikeres volt a próbálkozás. Általában igen nagy gondban van, aki a muzsikájukat le akarja írni, én első körben talán egy Meshuggah - Faith No More-vegyületként jellemezném, amiből ők a Meshuggah-ra rábólintanak, mint hatásukra, a Faith No More-ról azonban azt mondják, még csak nem is hallgatják - ez persze nem zárja ki a párhuzamot. És már most hangsúlyozom, csak párhuzamként vagy hatásként érdemes emlegetni más bandákat velük kapcsolatban, mert maximálisan eredeti, amit előadnak. Ami leginkább talán Meshuggah a zenéjükben, az a szaggató, vastag gitárjáték, a csavart ütemek, meg az „elszállós” kiállás a Blurry Past vége felé, viszont ez az egész egy pompásan gördülő, elsőre is felfogható köntöst kapott, és a gitárokkal együtt az üvöltős témák mellett sok esetben dögös énekdallamok is szippantanak magukkal, ami meg inkább a Faith No More-t idézi.
  
  Három hosszabb dal és egy outro-ként funkcionáló rövid tétel alkotja a Feed the Pigs anyagot, amelynek szűk húsz perce pillanatnyi üresjáratot sem tartalmaz. Mind a négy muzsikus felismerhető és markáns stílusban zenél: Szőnyi Zoltán trükkös, gazdagon díszített (külön pompás a cinezés!), de mindvégig követhető ütemei Fodor Balázs messzire kalandozó basszusfutamaival korántsem szorítkoznak alapozásra. A zeneszerző Tóth András mindig a legmegfelelőbben választja meg és építi egymás mellé, folyatja egymásba a dominánsan jellemző szaggató riffeket és a hangzást lazító, színesítő akkordbontásokat, vagy az olyan nyújtottabb-dallamosabb gitártémákat, amik pl. az Am I Blind?-ban hallhatók. Sipos Áron pedig izgalmasan váltogatja az üvöltős és a dallamos éneket, de a legjobban nem is ez tetszik abban, amit művel, hanem hogy ez a kétfajta vokál nem üt el egymástól. Minden témája húzós, de átgondolt és kidolgozott is, ráadásul a dallamaiban van egy kis rekesztés, és fordítva is így van ez, amitől egyrészt egységessé, másrészt pedig különlegessé válik a teljesítménye. Végül pedig az ízlésesen adagolt, és egészen egyedi felfogású szintitémák tényleg hozzátesznek valamit a dalokhoz, és jól is illeszkednek ebbe az eredetileg nem éppen a számukra kitalált környezetbe.

  A leghamarabb emészthető tétel a nyitó Blurry Past, ebben talál a legmarkánsabban, legszorosabban egymásra mindaz az alapvetően szélsőségként értékelhető elem, amit a Oneheaded Man olyan remekül egybeolvaszt; szinte hipnotikus húzása van a dalnak, az énektéma is nagyon ül és a pittyegő szintijáték is klasszul fekszik a többi hangszer munkájába. A szám vége felé lévő, már emlegetett „szállás” sem töri meg a dal dinamizmusát, sőt, kifejezetten nagyot dob rajta. A kettes Same Shit a keserű felvezetés után a felvétel legdühösebb pillanatait hozza el, aztán enyhül egy kicsit a hangulat, középtájt a szinti révén egészen lepihenni látszik a nóta, de a felszín alatt ekkor is nagy a vibrálás, a végén pedig fokozatosan ismét begőzölnek a srácok, és egy alapos szaggatás után az eleje felé hallható fenyegető témával zárják a dalt. Remekül felépített tétel, és Balázs is hatalmasakat villant benne, főleg a másfeledik percnél hallható morzsolása szenzációs. Az Am I Blind? talán a legborultabb szám, a finom nyitás után érkező döngetés hamar kibomlik egy nyúlékonyabb témában, aztán középtájt egészen elszáll a dal, főleg a háttérből szépen előhúzódó, hömpölygő szintidallamnak (amely némileg a Neurosis Suspended in Light-ját idézi fel bennem) köszönhetően. Közben azért a hangszeres alapozás megmarad feszesnek, Áron pedig rendesen kiereszti a torkát, végül pedig egy, a sokadik hallgatásnál már kifejezetten katartikusnak ható befejezésbe fullad a lemez nálam legjobb tétele, ami organikusan folyik át a kietlen, de mégis pihentetően búgó Outro-ba.
  
  A felvétel hangzása lehet, hogy nem rakja zsebre az új Exodus-t, de nem is Andy Sneap producerkedése mellett zajlott a felvétel egy drága stúdióban, s ha így értékeljük a dolgot, akkor András igazi hőstettet hajtott végre ezen arányos és jól hallgatható megszólalás létrehozásával. A borító a lehető legpuritánabb, de ilyen minőségében súrolja a tetejét annak, amit fehér papírra fekete nyomtatóval össze lehet hozni (egyszerű, de nagyszerű, bár a szövegek még helyet kaphattak volna benne), egyszóval a körülményeket mindvégig bölcsen szem előtt tartva minden szempontból a maximumot hozták ki magukból a srácok. Ennek alapján nyugodtan merem állítani: ott vannak azok között a magyar csapatok között, akik a leginkább kihasználnák a lehetőséget, ha azok a bizonyos körülmények sokkal jobbak lennének. Ezért is segítsétek, keressétek őket, ismerkedjetek a zenéjükkel, hiszen nagyon megérdemlik, és Ti is csak jól fogtok járni! Töltsétek le a dalokat a honlapjukról, aki pedig teheti, vegye is meg tőlük a cd-t, mert potom 500 Ft-ért (két sör helyett igazán megéri) igen magas minőséget kap (ráadásul az outro nincs fenn a site-jukon, ennyivel többet is nyújt ez a verzió). A Oneheaded Man nem nagy ígéret, hanem tuti tipp azok számára, akik valami újat, innovatívat, izgalmasat keresnek a metalban.
  
  1. Blurry Past
  2. Same Shit
  3. Am I Blind?
  4. Outro



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Oneheaded Man

 programajánló: 
2024. május 9.
Esti Kornél a Budapest Parkban
2024. május 12.
Budapest Garden Party: Zenei - Gasztrofesztivál
Sabbath, Dio, Jethro Tull dalokat is előad májusban az Electric Guitarlands 4 gitárhőse
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Vented: Cruelty And Corruption
Drawing: Vol. 6
KabinLáz: Kihajolni Veszélyes EP
Born Again: Mesevilág
Agregator: Semmiből – A Semmin Át
Impovizatív jazztechno performansz Szipka-loops új lemeze
Frank Blackfire: Back On Fire
Megjelent a Quimby 25 éves születésnapi Aréna koncertje DVD-n
Megjelent a Tárkány Művek negyedik nagylemeze: Magyar konyha támad
 kiemelt 
Megjelent az Elefánt ötödik nagylemeze, a SEMMI
  
A most megjelenő ötödik Elefánt nagylemez, a SEMMI az előző két albummal együtt alkot egy univerzumot, miközben zeneileg és szövegében is minden eddiginél jobban elrugaszkodik a zenekar “megszokott” világától

Palaye Royale a Barba Negrában!
Rockmaraton 2024
Vonósnégyesre átdolgozott heavy metal himnuszokkal érkezik Anneke van Giersbergen
Berúgja az évet a Dead Daises: új dal, album és koncert novemberben
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 valerian swing    levi fantasy    the town    no return    cher    malacka és a tahó    jean michel jarre    így neveld a sárkányodat    teen years afters    the 69 eyes    harm´s way    dharma    d.r.i.    nagy jános trio    leecher    karnak    cowboys & aliens    cradle of filth    hardcore    újhold    wasting light    cabaret medrano    björk    turunen    jet  

r48
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!