hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
magazin [blog]  2017. augusztus 2. szerda   04:33
nincsen hozzászólás

szerző: Pjotr
Hobó gondolatai, a taliándörögdi tíz nap után


  Tisztelt Barátok és Olvasók!
  
  Hihetetlen boldogságot érzek a Művészetek Völgyében eltöltött idő után, mely életem egyik legszebb és legnehezebb 10 napja volt.
  
  Hét előadóestet, vagy monodrámát és három koncertet adtam, vagyis minden nap más előadás került színpadra. Ez azzal járt, hogy hajlott korom ellenére már itthon, Piliscsabán, hetekkel előtte el kellett kezdenem a magolást, rosszabb lelkületű napokon a seggelést. A Pilinszky estet három és fél éve nem játszottam, a Faludyt talán egyszer, de mivel igény van rá, újratanultam.
  
  A „Hobo a Gulagon” eddig háromszor ment összesen, a Dylan műsornak pedig ez volt a premierje, vagyis a mindennapos hobológiai tudományos üléseken kívül ébredés után legalább két órát bifláztam – némi hideg görögdinnye doppingolása mellett – aztán próbáltam a tűző napon Ottó Tivadar társaságában és látványosan sajnáltam magam Tivadarnak. (Megemlíteném, hogy nincs jobb egy kis önsajnálatnál, ha van közönség, vagy társaság. Bevallom, hogy amikor egyedül vagyok, nem szoktam nyafogni, hiszen ki az a hülye, aki nézők, vagy hallgatóság nélkül sajnálja magát?)
  
  4 élő interjút is készítettem inkább én, mintsem hogy valamilyen hülye moderátort, vagy újseggírót odahívjak.
  
  Esténként pedig előadtam a művészetemet, mert az nekem van. (Mint tudják, előadóművész vagyok.) Ezt Deák Bill Gyula is aláhúzta, mert szerinte nem is vagyok énekes, csak előadó és nemcsak én nem tudok semmit, hanem szegény Édesanyám sem. Aki egyébként már nincs közöttünk, de ez a csak másokkal nagyon szigorú ítészek esetében nem számít. Hogy ezt a fölöttem eltört bírói pálcák igencsak elterjedt jelenségét tovább illusztráljam, valamelyik reggel fél kilenckor (!!!) Tornóczki Ferike is felhívott, hogy szerinte sem tudok semmit és azonnal letette a telefont. Ezek után nyugodtan felmenthetem magam, ha esetleg hamisan énekelek, rosszkor szállok be, vagy megfordulok a zenében, mivel erre megkaptam tőlük a jogosítványomat.
  
  A Hobo klub – mit szólnak hozzá, van ilyen! – vendégei két káprázatos előadást produkáltak, melyeket Bogdán Zsolt kolozsvári színész és Sipos Mihály Viszockij-interpretátor adott.
  
  Zsolt Ady estje megrázó erejű, székhez szögező, a pokol bugyrai és a menny között cikázó vihara és a lelket simogató, őszinte szeretet, emberi és művészi alázat olyan példája volt, amire további jelzőket nem találok, értelmezni pedig az előadás elemi erejű sodrása miatt még ma sem tudom. (Nem is akarom, mert az átélt dolgok következményei nem verbálisak, annál sokkal mélyebbek.)
  
  Sipos Misi olyan ember, akit húsz éve – az Ő állítása szerint ledorongoltam valami Viszockij dal, vagy műfordítás miatt, szóval nem vertem meg, hanem ráförmedtem, hogy álljon neki az ügynek - és ez őt – Isten útjai kifürkészhetetlenek – elindította ezen az úton, melynek tegnapelőtti állomásán egy végtelenül letisztult, alázatos, öniróniával teli Viszockij műsort produkált, nagyon jól magyarított szövegekkel. A telt ház közönségével együtt teljesen el voltam ragadtatva tőle, még a „Farkashajszát” is elénekeltem vele, ám ezzel nem ért véget a dolog.
  
  Ugyanis az én műsoromban, a „Rendőrségi jegyzőkönyv” elején, - ez a dal két részeg disznó „hányattatásairól” szól a moszkvai zsaruk fogdájában – egy illuminált néző négykézláb felmászott a színpadra és befelé csúszott-mászott. Leállítottam a zenét és felálltam, hogy stb… (Nem tartozik Önökre.) Felpattant és halálfélelemben menekülni próbált, a feje pedig bekerült az oldalfénybe és felismertem Misit. „Csto gelaty?”, azaz „Mi a teendő?” kérdezte anno Lenin. hát én berángattam ezt a sötét gengsztert és leültettem az egyik székre, mire a seggrészeget játszva, egy literes üveget kezdett szloppírozni, olyannyira, majdnem hanyatt esett a székkel. A gyalázatos eseményektől annyira megmámorosodtam, hogy életemben először tökrészegnek érzetem magam és a lábához ülve végigordítoztuk a számot. És végre, 72 éves koromban érezhettem azt, milyen lehet, amikor egy színész tökéletesen bele éli magát a szerepbe. Köszönöm Misinek.
  
  Pókáékkal két koncertem volt, az egyik az „udvaromban” , ahol egy tehetséges trombitás, Benjámin is játszott velünk. Szegény súlyos bluesbanditák közé keveredett, de még előttük-közöttük is helyt állt. Egyikük sem mondta, hogy nem tud semmit. (Bezzeg nekem…) Rettenetes vihar volt, végig esett az eső, ám lenyomtunk két órát, amit a „Vándor az úton, vihar az úton…” kezdető Doors dallal nyitottunk („Light my fire”.)
  
  A Faludy előadáson este kilenckor olyan hideg volt, hogy a leheletem látszott és a felső ajkam feladta a szolgálatot. Így bizonyos mássalhangzók, például az „f” és az „s”, nem igazán akart megszólalni, vagy ha igen, hát katasztrófális pöszeséggel jött létre, ami engem a fuldokló röhögés szélére sodort.
  
  A tíznapos sorozatra jóval korábban egyeztetve, fiatal tehetségeket is meghívtam, akik közül a hatból hárman nem jöttek el és lemondani is elfelejtették. Miközben korábban „megtisztelve” érezték magukat, hogy jelentkezésüket elfogadtam. Ám, ha időben lemondják, másokat is meghívhattam volna, akik erre vártak. Itt tartunk. Azonban, akik eljöttek, helytálltak magukért, - egy „máshol levőt”, vagy Durrbelebélát leszámítva - és szép sikerük volt.
  
  A „Halj meg és nagy leszel!” sarkvidéki hidegben kezdődött 19 néző és egy kutya előtt, ám a dakszli nem bírta a dörmögő ripőköt és kiment. Ezen felbátorodva négyen bejöttek, így 23 fő szenvedte végig a darabot. (20%-os emelkedés, mondaná Márta Pista.)
  
  A Panoráma színpadon háromezer ember előtt, akik szerencsére nem dobáltak paradicsommal, pedig a „Barbie baba bluest” is lenyomtam a torkukon.
  
  A „Tudod, hogy nincs bocsánat” annyi érdeklődőt vonzott, hogy sokan nem fértek be és az utcán hallgatták a verseket.
  
  A zárónapon túlestünk az első magyar nyelvű Bob Dylan koncerten és nem buktunk meg.
  
  A Hobológiai Társaság vándor Lógyűlése idén egy helyben topogott, így az „állatorvosi lovat” ezúttal naponta ugyanott tanulmányozták és kísérleteztek rajta tabletták, porok, kapszulák, labdacsok, kúpok, cseppek, oldatok, kenetek, kenőcsök, homeopatikus ráolvasások és a Svejk című világirodalmi alapműben is használt beöntés és gyomormosás formájában. Az utóbbi kettőhöz a megfelelő és tudományosan hitelesített orvosi segédeszközöket Póka Egon biztosította, ezáltal is segítendő az elmélyült hobológiai kutatásokat. (Köszönet érte.)
  
  A közönség döntő többsége rezzenéstelenül tűrte a gyalázatos ripacs minden gátlástalan megnyilatkozását, legyen az blues, rock, költészet, színház, történelmi elemzés vagy a trágár „Toldi” gyakori idézése, amiért hálámat szeretném kifejezni és megköszönni évtizedek óta tartó figyelmüket, tűréshatáruk állandó szélesedését és vagyok annyira pimasz, hogy mindezeken felbátorodva, jövőre is elvárjam kedves Mindannyiójukat.
  
  Szeretettel
  Hobo
  Piliscsaba, 2017. július 31.


Kulcsszavak:
  hobo 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó előadók: 

Hobo Blues Band

 kapcsolódó cikkek: 

Földes László: Hobo Ludens I. (1967-1992) Hobo Ludens II. (1993-2017) 2 Könyv

70 éves Hobó a Budapest Parkban

Hobó 70 éves

Harmincötödször is Hobo Karácsony

Kopaszkutya visszatér - Hobo és bandája a Parkban
 a rovat legfrissebb cikkei: 
15 éves a Gödör Klub - születésnapi fesztivál
A Sternberg császári és királyi udvari hangszergyár története és gramofonlemezeinek diszkográfiája
Ben Mandelson kapta az első Budapest Ritmo díjat
Pénteken rajtol a Ritmo
”Teltház előttem és Teltház utánam…”
Oscar-díjas alkotó festménye a Virág Judit Galéria októberi árverésén
November 13-án utoljára nyitja meg rendelőjét az „ország terapeutája”
Jótékonysági naptár és rákellenes Nézőpontváltó esemény a Magyar Színházban
Megnyílt Magyarország első Gaming háza
Nemzetközi Karmesterverseny és nagysikerű meglepetés-sorozat az M5 őszi műsorrendjén
Megjelent az idei Előzenekari pályázat
 kiemelt 
Best of Michael Nyman
  
Michael Nyman Nagy-Britannia egyik legünnepeltebb zeneszerzője

Desszert Feszt - UNSANE
Testament, Annihilator, Death Angel a Barba Negra Klubban
Emppu Vuorinen Budapesten - Brother Firetribe
UDO bonusz ACCEPT dalokkal!
 friss hozzászólások 

Richie Kotzen (1)
Interjú Petrás Jánossal az Europica zenekar születéséről (2)
Dark Tranquillity, Nailed To Obscurity, Watch My Dying (2)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 the dillinger escape plan    zaphod    jackie chan    the karate kid    damnations day    cradle of filth    rachel mcadams    apey and the pea    palya bea    chaoswave    josh duhamel    the sounds    tales of evening    cherokee    kerecsensólyom    architect    euroblast tour 2012    hordes of chaos    progness    scorpions    kellékfeleség    kerecsensólyom    sc.art    julio iglesias    electric ladyland  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2017 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!