hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2017. május 9. kedd   23:28
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Lacuna Coil, Infected Rain
2017. május 7, A38

  Elég régen járt már utoljára nálunk az olasz Lacuna Coil, és mivel közel s távol nem volt kilátásban egy újabb magyarországi koncert, így tavaly novemberben Bécsben néztük meg a Delirium című albumát promotáló társaságot, a memento szerint egy igencsak jól sikerült előadáson. Az akkori koncert zárógondolatát („Nem lenne rossz Magyarországon is egy próbát tenni. A mostani koncertteljesítményük alapján biztos vagyok benne, hogy emlékezetes bulival szolgálnának az olaszok.”) a Concerto tette magáévá, így év elején jött is az info, hogy Magyarországra, nevesül az A38 hajóra hozzák el az olasz brigádot. Bár még mindig a Delirium album van terítéken, de ez már egy másik turné, más előzenekarral. Így ezúttal már itthon ismételtem meg a koncertélményt, pontosabban nem is volt ez teljesen ismétlés, de erről később.
  
  Talán néhányan meglepetéssel fogadták, hogy az A38 hajó lesz a helyszín, nem lesz-e vajon szűkös a terep a hosszú évek óta éhező Lacuna rajongók áradatának? Ha nem is lett fullos telt ház, azért igen tisztességesen megtelt a terem, szóval végső soron még pont megfelelő volt a hajó gyomrának mérete. Talán egy valamivel nagyobb klubban kényelmesebben fértünk volna el, de az A38 nagyobb közvetlensége és legendásan jó hangzása szerintem kárpótolt mindezért.
  Továbbá a Lacuna Coil aktuális népszerűségéhez is megfelelő volt a helyszín. A gothic metal műfaj egyik fontos alapbandájaként 5-10 évvel ezelőtt talán nagyobb tömeget tudtak volna megmozgatni, viszont a gothic metal mai állapota és a Lacuna utóbbi éveinek olykor ellentmondásos megítélésű lemezei beállították őket egy olyan szintre, amely során már sosem lesznek egy csarnokokat megtöltő zenekar, de a népszerűségük klub szinten továbbra is töretlen marad.
  
  Ezúttal a moldáviai származású Infected Rain-nel turnéztak, ez a párosítás pedig jól illett a mai Lacuna Coil-hoz. Christina Scabbiáék már bőven nem a nagyszoknyás, csipkés, gótikus romantikát vallják magukénak (igaz, ez régen sem volt kifejezetten jellemeztő rájuk), hanem modernebb, betonozósabb, ha úgy tetszik, Korn-os vagy Slipknot-os hatások itatják át az utóbbi néhány albumukat. Az Infected Rain szintén a modernebb fajta, hörgős/dallamos, breakdown-os zenei elemeket kombinálja, így még ha 10-15 évvel ezelőtt szentségtörőnek is tűnt volna egy ilyen turnékombináció, ma ez teljesen megfelelő párosítás volt.
  Az öttagú moldáv csapat otthonosan mozgott az A38 deszkáin, látszott rajtuk, hogy van már rutinjuk koncertezés terén. Jól szóltak, ütöttek a horzsoló riffek, legnagyobb erősségük azonban mégis Lena Scissorhands énekesnőjük színpadi jelenléte volt. Ugyan ollókat nem láttunk a keze helyén, tetoválásokat viszont annál többet az egész testén. Amellett, hogy Lena igen szemrevaló, meggyőzően zúzott a deszkákon, továbbá jól hozta a modern metal zenékben rendszeresített hörgés/üvöltés és dallamos ének kombókat, bár az látszik, hogy nem utóbbi az igazi erőssége. Egy dolgot hiányoltam csak tőlük: kellettek volna olyan dalok, amelyek a fülében maradnak a hallgatónak, amelyeket muszáj még otthon is ronggyá hallgatni. Így is rendben volt a produkciójuk, de a slágerpotenciál még bennük van.
  
  A Lacuna Coil-nak viszont vannak slágerei bőséggel és nem is meglepő, hogy a rajongók az új dalok mellett ezeket is szerették volna hallani a csapattól. Mind a tavalyi bécsi, mind a mostani buli során a Delirium album nótái voltak erős többségben, azonban a rajongók legnagyobb kedvencei sem maradtak ki a programból. Illetve a setlistet és a színpadképet is alakították a tavalyi eseményhez képest, így én sem éreztem azt, hogy kétszer ugyanazt a műsort kaptam volna.
  Míg a bécsi koncert grandiózusabb, komolyabb színpadképet kapott, a mostani puritánabb volt, de ez jobban is illett ide az A38-ra. A hajón mindig egy speciális, közvetlen viszony és hangulat szállja meg a zenekarokat és a látogatókat, ami által mindig biztosított az óriási hangulatú koncertélmény.
  
  Szerencsére ezúttal sem volt másként. A Lacuna Coil nótái erőteljesen, hatásosan dörrentek meg, amely különösen a vasbeton súlyú Delirium album tételeinél volt nyilvánvaló. A zenekar szokatlan arcfestésben, vagy úgy is mondhatnám, „talpig slipknotban” lépett a deszkákra. A Slipknot-os utánérzéshez a maszkszerű arcfestéseken túl a mocskos, összefirkált kényszerzubbonyok is hozzájárultak, amelyek szintén a Delirium album elmegyógyintézetes koncepcióját hivatottak képviselni. Marco-Coti Zelati basszer különösen jópofa volt, ő még az A38 logóját is felfestette a kobakjára, úgy tűnik bejött neki a hely.
  Christina Scabbia is alkalmazkodott a a koncepcióhoz, őt sem ébenfekete hajjal, dögös fekete fűzőben vagy csinos ruhában láthattuk, hanem félhosszú, megtépázott frizurával és az elmaradhatatlan, kényszerzubbonyt mintázó ruhában. Persze Christina ettől még tudta, hogyan szerepeljen nagy átéléssel és szenvedéllyel a színpadon, úgyhogy a bizarr külsőségektől nem kellett megijedni. Nagyon jól énekelt mindvégig, talán egy kicsit túl sok visszhangot tettek a vokáljára, ami olykor szembetűnő volt. De ezt is be lehet tudni a delíriumos hangulatnak, egy kongó folyosójú ideggondozót képzelve magunk elé.
  
  Az utolsó albumról az Ultima Ratio-val kezdtek, aztán máris jött egy régi nagy sláger, a Spellbound. A közönség legkésőbb ekkor már felvette a fonalat és a közös refréntől zengett az A38 hajó. A Die & Rise, Blood Tears Dust, Ghost In The Mist, My Demons, Downfall dalok között élesen szembetűnő volt, hogy olyan korábbi tételek, mint a tényleges gothic metalként aposztrofálható Heaven´s A Lie, vagy a már-már popos felhangokkal kecsegtető Trip The Darkness és Our Truth mennyire más szellemben fogantak.
  A basszust a gyomrunkban, illetve a hajó miatt a talpunk alatt érző, súlyos modernkori zúzdák mellett ezek a könnyedebb tételek szinte andalítóan hatottak. De így együttesen alkotják a Lacuna Coil lényegét, a rajongók pedig ennek megfelelően nagy erővel vetették bele magukat hol a vad headbangelésbe, olykor pogózásba, hol a hangos közös éneklésekbe.
  Óriásit ütött a Depeche Mode feldolgozásként elsütött Enjoy The Silence, ezt nincs ember a Földön, aki ne ismerné. Ezzel a tétellel tehát tévedni nem lehetett. A végére pedig a két utolsó album, a Broken Crown Halo és a Delirium néhány nótája, a Nothing Stands In Our Way, a Delirium, a Zombies és a The House Of Shame került.
  
  A mai koncert után látható, hogy a Lacuna Coil fellépéseire igenis szükség van itthon. Sőt mi több, a szokásosan viszonylag sótlan osztrák közönség után a mai A38-os buli igazi népünnepély-számba ment. Ezt a zenekar is többször kifejezte a deszkákon, mind Christina Scabbia, mind a csapat másik motorja, Andrea Ferro sűrűn hálálkodott a magyar közönségnek.
  Ismételjük csak át újra, bevált-e a novemberi írásom zárszava? „Nem lenne rossz Magyarországon is egy próbát tenni. A mostani koncertteljesítményük alapján biztos vagyok benne, hogy emlékezetes bulival szolgálnának az olaszok.” Igen, úgy vélem a koncert maximálisan beváltotta a hozzá fűzött reményeket.
  


Kulcsszavak:
  lacuna coil     infected rain 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó helyszín: 

A38 Hajó - Budapest

 kapcsolódó cikkek: 

Lacuna Coil koncert az A38-on

Jön a Lacuna Coil is

Lacuna Coil, Forever Still, Genus Ordinis Dei

Lacuna Coil - lemez az év végére

Lacuna Coil - megvan a cím
 a rovat legfrissebb cikkei: 
FEZEN 20
Nervosa, Beyond, Zinfield, Nucleanus
EFOTT 2017
Gojira, Omega Diatribe
Nova Rock 2017 - 3. rész
Nova Rock 2017 - 2. rész
Nova Rock 2017 - 1. rész
Dream Theater - Images, Words & Beyond
Dark Tranquillity, Nailed To Obscurity, Watch My Dying
Flotsam And Jetsam, Dew-Scented, Izegrim és sokan mások
Scott Bradlee’s Postmodern Jukebox
 kapcsolódó fotók: 

LACUNA COIL - 2017. május 7. A38

INFECTED RAIN - 2017. május 7. A38
 kiemelt 
James Newton Howard Budapesten- 3 Decades of Hollywood Music
  
Hollywood legnagyobb zeneszerzője Magyarországon koncertezik A „Micsoda nő!”, „Az éhezők viadala” és további számos sikerfilm zeneszerzője, James Newton Howard Budapestre is ellátogat 2017-ben első élő koncertturnéjával

Blood Incantation, Spectral Voice
GATECREEPER [USA]; RATLORD [D]; NADIR a DURERben
WAKE (CA), BACKSLIDER (US) a ROBOTban
An evening with PAT METHENY
 friss hozzászólások 

Interjú Petrás Jánossal az Europica zenekar születéséről (2)
Dark Tranquillity, Nailed To Obscurity, Watch My Dying (2)
Mike Portnoy szívesen csatlakozna a Dream Theater - Images, Words & Beyond turnéjához (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 kispál és a borz    kraftwerk    nyomorultak    fridvalszki mark    johnny depp    zach galifianikis    septicmen     gus g    savages    nemes andrás    beatrice    dave grohl    dream evil    katie holmes    rhapsody of fire    crowbar    black procession    -szeged    charlie st. cloud    bill nighy    bryan singer    mötley crüe    csík    kruder & dorfmeister    zinfield  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2017 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!