interjú [külföldi hangok]  2004. május 25. kedd   11:30

nincsen hozzászólás

  A Terminal Blue Skóciában székelő zenekar, de tagjai Európa legkülönbözőbb országaiból gyűltek össze, hogy együtt zenéljenek, és hogy megosszák a világgal mondanivalójukat, melynek legfontosabb témái az emberek közti kommunikáció elősegítésének és erősítésének szükségessége, illetve a rasszizmus elleni fellépés fontossága. 1999 óta vannak együtt, az azóta eltelt idő alatt két nagylemezt és egy EP-t rögzítettek, s kétszer körbeturnézták Európát. A második körben hazánkban is jártak, és egy rendhagyó koncerttel lepték meg a Vörös Yuk közönségét: mind zeneileg, mind a látványt tekintve különleges és izgalmas, szórakoztató és elgondolkodtató műsornak voltunk tanúi és résztvevői. Résztvevői, ugyanis a Terminal Blue egyik legfőbb célja, hogy ne csak a hagyományos módon szórakoztassák a jelenlévőket, hanem be is vonják őket a koncertbe, hogy valódi kapcsolat jöjjön létre a zenészek és a hallgatóság között, s ennek érdekében meg is tesznek mindent. A fellépésük után is ők maguk jöttek oda hozzánk, hogy érdeklődjenek, kifélék-mifélék vagyunk, hova készültek róluk fotók. Ekkor beszéltük meg velük, hogy sort keríthetnénk a banda bemutatkozására egy interjú formájában. A kérdések és a válaszok e-mail-ben jöttek-mentek, ezért is a némileg szűkszavú nyilatkozat, mindenesetre a banda roppant pozitív és példaértékű látásmódja így is megmutatkozik. Bízzunk benne, hogy hamarosan újra eljutnak hozzánk, s akkor egy újabb lenyűgöző koncert mellett egy kiadósabb beszélgetésre is sor kerülhet.
  
  Kezdjük a banda bemutatásával! Kérlek, mesélj a megalakulás körülményeiről! Hogyan jöttetek össze? Ha jól tudom, nem skótok vagytok, Európa legkülönbözőbb részeiből származtok.
  Így van, teljesen véletlenül találkoztunk Skóciában és hamar barátok lettünk. Mivel mindannyiunkról kiderült, hogy játszik valamilyen hangszeren, és szeretné a gondolatait zenében kifejezni, úgy döntöttünk: zenéljünk együtt! Egyébként a legkülönbözőbb okokból érkeztünk Skóciába, melyek közül a legfontosabbak a munka és a tanulás voltak.
  
  Játszottatok korábban más zenekarokban?
  Igen, de egyik sem volt igazán komoly vagy fontos.
  
  Miért választottátok a Terminal Blue nevet? Mire utal ez a név?
  Elég hülye történet: az első koncertünket kötöttük le és szükségünk volt egy névre, ekkor találtuk ki. A terminal szó a repülőtéri terminálra utal. Mi különösen utáljuk a repülőtereket: rendkívül rideg, mesterkélt hely mind, de mivel mindannyian külföldiként élünk Skóciában, a haza- és visszautazások során rengetegszer vagyunk kénytelenek megfordulni reptereken.
  
  Két albumot és egy EP-t jelentettetek meg eddig. Mondanátok róluk pár szót?
  A Lost Luggage Check In volt az első lemezünk és röviden azt mondhatjuk róla, hogy egy kalap szart sem ér. Néhány dalt mégis játszunk róla élőben, de rengeteget változtattunk rajtuk. Inkább tapasztalatként jelent sokat a számunkra, rengeteget tanultunk a hibákból, amiket azzal az albummal kapcsolatban vétettünk A Reply EP már klassz cucc, egy nagyon profi stúdióban rögzítettük és az öt dalból négyet még ma is játszunk élőben, mivel nagyon szeretjük is őket.
  A Mental Floss pedig a legkisebb gyermekünk és imádjuk: hosszú ideje küszködtünk, hogy végre rögzíthessük, erre végül Barcelonában került sor. Remek tapasztalat volt minden szempontból, s úgy gondoljuk, tényleg egy jó album lett, olyan, amit érdemes hallgatni.

  A Terminal Blue-nak nagyon markáns koncepciója van, ami nem csak a zenétekben és a szövegeitekben jelenik meg, hanem a koncertek során a látványelemekkel színesített előadásban is. A honlapotokon lévő nyilatkozatban lehet erről olvasni néhány mondatot, de kifejtenétek bővebben is, miről van szó?
  Németországból, Olaszországból, Spanyolországból, Angliából és Hollandiából származunk. 50 éve nagyapáink egymás ellen harcoltak, aminek az volt a fő oka, hogy nem ismerték egymás kultúráját, és nem kommunikáltak egymással. Mi együtt zenélünk és együtt éljük az életünk jelentős részét. Ez az üzenet, amit el akarunk juttatni az emberekhez: lehetséges a békés élet, ha képes vagy elmondani, amit el akarsz mondani és meghallgatni, amit a másik akar elmondani.
  
  Készen állt már a megalakulás előtt is ez a koncepció, volt szerepe a zenekar létrehozásában, vagy csak utána, az idők folyamán alakult ki?
  Nos, a koncepciónk lépésről lépésre alakult ki: alapvetően csak nem akartunk egy újabb olyan banda lenni, amelyik zenél, de mellette semmit nem közöl, csak szórakoztatja a közönségét. Üzenetünk lényege a kommunikáció fontossága és azoknak a problémáknak a kimondása, amiket emberként az egymással való kommunikáció során megélünk. Mindannyian más országból származunk, más zenéket szeretünk, s azért jöttünk össze, hogy olyan muzsikát játsszunk, ami mindannyiunknak kedvére van, nem foglalkozva azzal, hogy ez egyszerre funk, punk, ska, reggae és hardcore. Az öröm a lényeg benne!
  
  Ebben az említett nyilatkozatban szó esik arról is, hogy mindannyian az egészségügyi-szociális szférában dolgoztok. Mi a munkátok?
  Stefan (basszer-billentyűs) orvos, Angelo (gitáros-énekes-billentyűs) és Bernard (dobos-szaxofonista) ápolók, Holger (gitáros-énekes) még tanul, gyógyszerészetet.
  
  Nehéz összeegyeztetni a munkátokat a zenekar körüli dolgokkal (lemezfelvétel, turné)?
  Egy kibaszott rémálom! Ez az év még csak oké, mert a munkánkat félretettük, hogy az időnket a bandának szentelhessük. A pénz jön a bankból, de ez nem sokáig lesz így: zenélésből csak akkor lehet megélni, ha valami eladhatót csinálsz.

  Beszéltünk már a koncertjeitek vizuális oldaláról. Honnan jönnek hozzá az ötletek?
  Nos, a narancssárga ruhák a banda egységét hivatottak jelezni, az pedig, hogy takarítókként jövünk be a terembe, és utána kezdünk zenélni, azt jelzi, hogy hétköznapi és normális emberek vagyunk, akik szórakoztatni akarják a többieket.
  
  Hogyan reagálnak az emberek, amikor őket próbáljátok bevonni a műsorba, pl. a közös dobolásra?
  Legtöbbször veszik a lapot, a ritmust néha nem sikerül elkapni (néha nekünk, néha nekik), de az egésznek a lényege úgyis az, hogy együtt csinálunk valamit, ahelyett, hogy előadnánk a nagy rocksztárt, hiszen nem vagyunk azok.
  
  Az nyilatkozatban azt említitek, hogy fontos számotokra az emberekkel való közvetlen kommunikáció. Szokott működni a dolog?
  Igen, elég jól, sok időt töltünk beszélgetéssel a koncertek előtt és után, s ez az egyik legjobb dolog az egészben.
  
  Itt Magyarországon ska zenekarok társaságában játszottatok, mennyire megszokott ez nálatok?
  Egyáltalán nem szokásos, ez véletlen volt. Mint ska zenekart kértek fel minket, hogy játsszunk, de megmondtuk a szervezőnek, hogy ha van is a műsorunkban ska, mi nem vagyunk egy ska banda. Ennek ellenére bevállalt minket, megszervezte a koncertet, és ezért hálásak vagyunk neki! A legkülönbözőbb stílusú zenekarok társaságában szoktunk játszani, aminek az lehet az oka, hogy a saját zenénk nagyon változatos.
  
  Milyen népszerű a Terminal Blue? Mennyire vagytok ismertek Skóciában? És külföldön?
  Edinburgh-ben viszonylag ismert a nevünk, másfele kevéssé - bármennyire is szeretjük Skóciát, azért még külföldiek vagyunk ott, a brit embereknek pedig szükségük van egy kis időre, hogy felengedjenek ilyen esetben. De általában működik a dolog, s ez örömet szerez nekünk.
  Európa más részein a tapasztalataink szerint többnyire visszajönnek a koncertjeinkre azok, akik egyszer láttak minket, ha megint feléjük járunk. Legjobban a mediterrán és a kelet-európai országokban szeretünk játszani.
  
  Említitek a honlapotokon, hogy a Terminal Blue támogatja a kultúrák közötti cserekapcsolatot”. Van alkalmatok a turné közben ismerkedni az országgal, ahol éppen vagytok?
  Keményen próbálkozunk, de gyakran kevés az időnk, mint Magyarország esetében is egyébként meglehetősen egyszerű és alapvető módon ismerkedünk, például igyekszünk a lehető legtöbb helyen elbeszélgetni az emberekkel: üzletekben, éttermekben, az utcán.
  
  Valami, amit kifelejtettem, és Ti szeretnétek elmondani?
  Nos, Magyarország lenyűgöző hely, nagyon barátságosak és vendégszeretők voltak az emberek. Szívesen jönnénk vissza, hogy többet lássunk!
  
  A Terminal Blue befejezte az Európa-turnét és hazatért Skóciába. Jelenleg új dalokon dolgoznak egy 2005 tavaszán megjelenő single-hez, aminek megjelenését követően nyáron ismét a kontinensre jönnek turnézni, s lehetőség szerint fesztiválokon is fellépnek majd. Reméljük, hogy Magyarországot is útba ejtik ismét!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: