beszámoló [koncert]  2017. március 10. péntek   05:19

nincsen hozzászólás

  Március 4-én két különleges koncertet csápolhatott végig az A38 közönsége. Zúztak a gitárok, dübörögtek a zenekarok. Jöttek a nagy öregek és a lelkes fiatalok, mert a rock and roll életérzés nem múlhat el az idővel, és nem is korfüggő.
  
  Az elő zenekarként érkező cseh Ales Brichta a dallamos rock zene irányába mutatott. A nagypapa korú, de mégis hosszú fekete hajú énekes fiatal csapattal érkezett, aminek tagjai folyamatosan segítették akár énekkel, akár erősebb gitár játékkal. Különös kaland volt a Gyöngyhajú lányt csehül meghallgatni. Brichta koordinációs problémái hamar feltűntek, kevésbé lett volna zavaró, ha ezt nem próbálják elfedni a közönség elől. A láncból összehegesztett masszív mikrofon állvány többször segített megtartani a világtalan énekes egyensúlyát, aki többször azzal sem volt tisztában, merre van a publikum. A valódi aggódásom akkor jelent meg, amikor az egyik road két percenként besétált megkérdezni tőle, hogy jól van-e. A rutinos gitáros, Zlynák Haase hiába intett, hogy szerinte minden ok, nem tudta meggyőzni. Az akusztikus élményt innen már felülírta, hogy azon drukkoltam, ne essen össze… Átéreztem azt is, hogy az éneklés és a színpad tartja életben, és a több évtizednyi rutin robotpilótája végig viszi a showt, de a varázslat belőlem elillant. Nem tudtam eldönteni, hogy a csúcson kell abbahagyni, vagy kitartásból kell inkább példát mutatni. Ki-ki döntse el maga…
  
  A tömeg elsősorban az 1981 óta létező dán rock bandára volt kíváncsi. A Pretty Maids tagjai közül Ronnie Atkins énekes, és Ken Hammer gitáros a kezdetektől fogva erősítik a csapatot. Régi barátságukba belefért, hogy többször ugrassák egymást, ezzel vidám hangulatot teremtve az angolul értő közönségben. Hammer anyukája kedvenc dalát küldték szeretettel mindenkinek, aki nőnek érzi magát. Atkins bizonyítani tervezte nemi hovatartozását, de nadrágszíját levéve meggondolta magát.
  -I lost my balls-mondta szemlesütve. A bizonyítékot így nem láthattuk.
  
  A csapat a 2016 novemberében megjelent Kingmaker című új lemezének turnéján van, amelynek tizenegy számából négyet el is játszottak a koncerten. Atkins sem mai darab, de energikusan végig énekelte a közel két órát. Megjelenéséről nekem rögtön Crocodile Dandee ugrott be, részben a western csizma, részben a hajviselet miatt. Asszociációim tovább folytatódtak. A gitáros Rene Shades, mint Bolond Kalapos érkezett Alice mellől. Mindenképp diszkriminatívnak éreztem, hogy csak a húsz éves rajongó lányoknak osztott gitár pengetőt. Így nekem például nincs. A gitáros/billentyűs Chris Laney szintén egyedi frizurával, és szolid sminkkel érkezett, mint mindenki a zenekarból.
  A banda nagy kalandjait bővíti, hogy a dobosuk kórházba került még Németországban, és nagy hirtelenséggel a korábbi ütőst kérték meg, hogy pótolja. Készségesen beugrott, bár 12 éve nem játszik a zenekarban. Az újabb számokat nem ismerte, ezért a gitárosok folyamatosan segítették a munkáját, Atkins pedig elnézést kért a hibákért. A közönségnek tetszett az őszinteség, és a hangulat egyre csak emelkedett. Sokan az új számok szövegét is kívülről fújták, és vadul tomboltak az első sorban. Mellettem… Ez volt az első koncertem, ahol ennyire előre merészkedtem. Éreztem az energiát, de többször elhajoltam a csöpögő izzadtság cseppek és a kalimpáló gitárok elől. Atkins elém tartotta a mikrofonját, hogy énekeljek vele. Ha húsz évvel fiatalabb lennék, életem meghatározó élménye lehetne… Sóhaj.
  A programban 12+3 szám szerepelt sok nevetéssel és interakcióval fűszerezve, egy csipetnyi vadsággal, de nem tolakodóan. Barátságban váltunk el éjfél előtt.

Kulcsszavak:
  pretty maids 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás