hosting: Hunet
r37
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2017. február 1. szerda   17:38
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Destruction, Nervosa, Rezet
2017. január 30, Dürer Kert

  Az európai, germán thrash metal három nagyágyúja, a Kreator, a Sodom és a Destruction még 30 év után is ott vannak a szeren, ugyanakkor ezek a bandák némileg más szinten tartanak ma egymáshoz képest, az utóbbi évek terméseit is figyelembe véve. Egyértelműen a Kreator vitte közülük a legtöbbre, Mille Petrozzáék 2000 óta nem tudnak olyan albumot leszállítani, amely ne lenne bődületesen erős. Ráadásul a korábbi, nem túl sikeres kísérletek óta sikerült belőniük a tökéletes arányt az emlékezetes dallamosság és a kőkemény thrash durvulat között, és ezt azóta is sikeresen alkalmazzák. A Sodom talán nem játszik annyira sokszínű zenét, de ugyancsak a 2000-es évek eleje óta folyamatosan tartanak egy igen magas, ütős szintet és az ő albumaik sem okoznak csalódást.
  Hármuk közül a Destruction az, akik valamennyire lemaradni látszanak, de persze ők sem mennek egy szint alá. Egyszerűen csak az utóbbi pár albumuk inkább korrekt iparosmunkának minősíthető, mintsem igazán kiemelkedőnek. Hozzák a jellegzetes Destruction-ös témákat, de a dalszerzés terén mégsem sikerül igazán kiugrót alkotni. Ettől függetlenül azért mégis egy legendás bandáról beszélünk, valamint Magyarországon is komoly kultuszuk van még ma is a 30-40 éves rajongók körében, szóval egy ütős koncertprogramra mindenképpen számítani lehet a Destruction-től.
  
  Nekem legutoljára a 2011-es Petőfi Csarnokos bulijuk volt igazán emlékezetes, az Overkill oldalán. Az egy bivaly módra megszólaló, igazán odasújtós buli volt! Azóta viszont a néhány fesztiválos fellépésük (2014 Fezen, 2015 Rockmaraton) közel sem volt meggyőző. Mindegyiken tompán, erőtlenül szólaltak meg a gitársound rovására, és a hangulat sem jött át annyira. Reméltem, hogy a mai estén talán újra egy emlékezetesebb Destruction bulit láthatunk, ráadásul a jelek szerint a kisebb klub helyszín is jobban fekszik a triónak, mint egy fesztiválos nagyszínpad.
  Megmondom őszintén, ma még nem is a Destruction-re voltam elsősorban kíváncsi, hanem jobban érdekelt a Nervosa produkciója, akik egy feltörekvő thrash/death metal banda Brazíliából és az az érdekességük, hogy három csaj tolja a közel sem finomkodó zenét. Velük érkezett még a Rezet nevű csapat Németországból, akik az oldschool, thrash/speed metal világát vallják magukénak.
  
  Nos, a Rezet tipikusan az a produkció volt, ami miatt az egyszeri cikkíró akkurátusan számolja otthon a másodperceket, hogy lehetőleg úgy induljon el a koncertre, ami miatt az előzenekart pont lekési (hogy aztán ártatlan kisállat-tekintettel leírhassa a „sajnos lemaradtam...” című mondókát). Én most időben érkeztem, de utólag nézve ráértem volna még egy félórával később befutni. A Rezet koncertje meglehetősen semmitmondó, kliséket pufogtató előadás volt, a régi vonalas thrash metal és egy csipetnyi rock & roll-os, ha úgy tetszik, Motörhead-es hangulattal.
  Az elején ráadásul még eléggé összeszedetlenül is játszott a csapat, az utolsó 2-3 szám már azért jobb volt. Lelkesek voltak, de nem hiszem, hogy sokakban megmaradt volna a produkciójuk, azt meg még kevésbé, hogy valaki ész nélkül rohant volna a koncertjük után lemezt vagy pólót venni. Néhányan azért jól elheadbangeltek az előadásukra, de a többség inkább a kényelmes figyelő pozícióba helyezkedett. Ekkor ráadásul még borzasztóan kevesen voltak a teremben, de azért úgy sejtettem, egy olyan legenda, mint a Destruction, a későbbiekben azért még több embert fog bevonzani.
  
  Aztán már a Nervosa-ra is feltöltődtek a sorok, ami eléggé el nem ítélhető, hiszen úgy gondolom, senkinek nem róható fel, ha próbálja a csinos hölgyek színpadi munkáját testközelből figyelni. A Nervosa azt a típusú zenét játssza, amely valahol félúton húzódik meg a thrash és a death metal között, és amely vonulatot a Brazíliában honos bandák valahogy ösztönösen érzik.
  Két nagylemezre rúgó életművükben sikerült összehozniuk néhány jó húzású, koncertre való nótát, de azért legyünk őszinték – ha csak szimplán a zenei részét néznénk, a vadul zúzó és hajat lóbáló hölgyek vizuális élménye nélkül, senki nem kapná fel különösebben a fejét a Nervosa-ra, egy átlagosnál valamivel jobb thrash/death bandánál senki nem tekintené többnek őket.
  
  Az ilyesmi miatt a szexizmust visító feministák már gondolom agyvérzés közeli állapotban lennének, viszont másfelől nézve pont ez járul hozzá, hogy a banda egy Napalm Records-os szerződést és a thrash ikon Destruction előtti turnélehetőséget kapott. Vagy jobb lenne nekik még mindig egy garázsban zajongani?
  Szóval bizony a Nervosa esetében ugyan ott van a kétségtelen szexuális faktor, de úgyis élőben dől el minden, ott pedig a banda igenis bizonyította a rátermettségét. Nagy átéléssel, lendületes játékkal, sűrű színpadi mozgással prezentálták a dalokat, nagyon érezték a színpadot és szemmel látható volt náluk a zenélés öröme. A harapós nótákon kívül ennyi kell és nem több, a közönség pedig máris meg volt véve.
  
  A legtöbben persze Fernanda Lira énekes/basszerost simogatták tekintetükkel, kétségtelenül ő volt a leglátványosabb jelenség a deszkákon. A nagy átéléssel és szemforgatással prezentált hörgések/rikácsolások után kedvesen, majdhogynem kislányos bájjal előadott kommentárjai éles kontrasztot mutattak, de ez különösen szerethetővé tette őt a közönség körében. Prika Amaral mindvégig szigorú kiállással horzsolta a riffeket és az esetenkénti szólókat, ő leginkább a hajába burkolózva, a precizitásra koncentrált.
  Én egy másik dobosra emlékszem a soraikban, ma viszont egy új lánnyal jöttek. Ő amolyan hátsó padsorban meghúzódó, szótlan, szolid kislány képzetet kelt - aki itt meg veszettül tolta a blastbeat-eket és csapkodta a cineket a deszkákon. Szóval nem akármilyen banda voltak, mindenképpen különlegességnek tekinthető a Nervosa a metal zene színterén.
  Igyekeztek a legpörgősebb, leginkább koncertre való számaikat összeválogatni és ezekkel sikerült is beindítaniuk a közönséget. A Hypocrisy, Arrogance, Surrounded By Serpents, Death, Masked Betrayer, Intolerance Means War, Hostages, Guerra Santa, Theory Of Conspiracy, Into Moshpit dalok jutottak a mai napra, vagyis életművükhöz képest viszonylag sokat játszhattak, de ez pont kellemesen elég is volt. Színpadi lelkesedésük alapján még szerintem fogunk hallani róluk, még a jelenleginél is többre lehetnek hívatottak a színtéren. Egy kicsit változatosabb és emlékezetesebb dalok viszont jót tennének a repertoárnak.
  
  Ha esetleg a korai órákban valaki attól félt volna, hogy kínosan kevesen lesznek a Destruction koncertjén, később megnyugodhatott. Bár talán 10-20 évvel ezelőtt egy nagyobb klubot is megtöltött volna veterán thrash brigád, mai körülmények között a Düreres létszámot vállalhatónak gondolom. A közönségben az ivararány persze igen jelentős részben a férfiak felé billent, korosztály szerint a döntő többség a 30-40-en már túl volt.
  Azért ez is sokat hozzátesz a bevezetésbeli eszmefuttatáshoz. A Kreator az izgalmas, frissnek ható új lemezeivel a régi rajongókon túl a fiatalokat is jól meg tudja szólítani, a Sodom-ot talán szintén a 30-40-es korosztály kedveli jobban és a Destruction-től is úgy tűnik, a ´80-as évek régi kedvenceit várják a legtöbben, nem hinném, hogy sokan érkeztek a tavalyi Under Attack lemez miatt.
  
  Az, hogy a banda oda fogja tenni magát a színpadon, egyértelmű volt számomra. Igazából két dolgon múlott nálam a mai nap sikere: 1. kiegyensúlyozottan, harapósan megszólaló hangzást kapunk-e a korábban tapasztalt erőtlen tompaság helyett? 2. Mi lesz a dalválaszték? Vagyis mennyi lesz az új/régi nóták aránya, illetve még a régiek közül is a szokásosak várhatók tőlük, netán valami különlegeset is felvillantanak-e a mai estén?
  Nos, a trió programját a várakozásoknak megfelelően inkább a régi dalok uralták, de a 2000-es évek elejének pár jól sikerült pillanata is napirendre került, valamint az új lemez szintén képviseltette magát néhány tétellel. Ez teljesen jó is volt így, ezzel szolgálták ki legjobban a rajongók igényeit.
  
  Egy könnyedebb felvezetés után az Under Attack robbant be, ami megalapozta a hangulatot, rögtön utána pedig egy nagy ugrás vissza 1986-ba, hogy a Curse The Gods járassa csúcsra a közönség intenzitását. A hangzás miatti aggodalmak alaptalannak bizonyultak, a Destruction koncertje úgy dörrent meg, ahogy az kell, az ilyen tempós, szegelős tételek pedig kellően felpörgették a rajongókat.
  Hol ide, hol oda ugráltak a friss lemez és a régi slágerek között. A Pathogenic a 2016-os korong egy jól eltalált tétele volt, a Nailed To The Cross pedig 2001-be repített vissza. Elég hamar elsütötték a Mad Butcher-t, az egyik definitív Destruction számot, amire természetesen lelkesen tomboltak a jelenlévők. A Dethroned ismét az új korongról szólt, innentől viszont hosszabb időre a korai szerzeményekre irányult a fókusz.
  
  Az 1986-os Life Without Sense is fontos pont a csapat életművében, amely koncerten ugyancsak rendszeresen előkerül, a Total Desaster pedig egy igazi mészárlást jelentett. A közönség rendesen odatette magát, középen egy nagy körben ment a folyamatos mosh-pit. Tényleg jobban feküdt ez a kisebb színpad nekik, Mike és Schmier jobban tudott együttműködni, hol itt, hol ott rázták a fejüket. Schmier-nek három mikrofon is telepítve volt, így ő az éneklésben (pontosabban a kiabálás/sivalkodásban) sem volt helyhez kötve.
  Az énekes nem túl sokat kommentált, inkább a zúzásra és az időkeret minél teljesebb kitöltésére próbáltak koncentrálni. Azt azonban elmondta, hogy néhány régi dalt még sosem játszottak Magyarországon, sőt némelyiket talán élőben sem a mostani turné előtt. A porlepte, mohos ős-thrashelésekből egy jó kis mixet válogattak össze, amelyben szerepeltek a Thrash Attack, a Black Death és az Invincible Force fontosabb momentumai. Így az exkluzivitása is megvolt a bulinak, a nyilvánvaló slágereken túl néhány ritka tételt is sikerült ilyen módon felidézni. Szép húzás!
  
  Persze nem meglepő, hogy a régi dalokra indult be az igazi őrjöngés és pogó a nézőtéren, az új számok bár korrektek voltak, néha egy kicsit alább adták a lendületet. Az utolsó lemezről még a Second To None hangzott el, innentől pedig már véglegesen a slágerparádéé volt a főszerep.
  Ha már az elején megismerkedtünk az őrült hentessel, megtapasztalhattuk, milyen az, amikor sztrájkol ez a hentes. Pontosabban a The Butcher Strikes Back című dal következett, egy erőteljes thrash csapás a 2000-es All Hell Breaks Loose lemezről, ami közmegegyezésesen a Destruction visszatérése volt a helyes irányra.
  
  Végezetül még néhány kőkemény thrash csapás volt hátra, mint az Antal Krisztián nevű úriemberhez dedikált albumról (The Antichrist) a Thrash Till Death és zárásként egy bestiális zúzás a Bestial Invasion-re. Ennél jobb befejezés talán nem is lehetett volna, a rajongók sajgó nyakkal, hosszas tapsvihar után szállingóztak haza.
  A Destruction bebizonyította, hogy egy klubkoncerten nem tudnak csalódást okozni, ez az ő igazi terepük. Bőven van annyi anyaguk, amivel egy koncertprogramot meg tudnak tölteni és tudják, hogy mivel kell a rajongókat kiszolgálni. A mai este a pár új lemezes nótán kívül a klasszikusokról szólt, néhány igazi csemegével megfűszerezve, így mindenki elégedett lehetett.
  
  Ugyanakkor a mai bulin is jól látszott az, hogy van egy markáns stílusa a Destruction-nek, ami nem is baj, viszont ez mégis túlságosan rányomja a bélyegét a számokra, vagyis a legtöbb dal, tempó eléggé hasonló felépítésű. Valami nagyon jellegzeteset anno kitaláltak, de azóta ugyanezt húzzák rá a legtöbb nótára, ami által eléggé egysíkúvá válnak a Destruction dalok.
  A vicces viszont az, hogy mégis ezek a gyors, kalapálós tempók ütnek a legjobban, a kicsit más értelmezésben fogant dalok (mint az utolsó Under Attack lemezről néhány) hajlamosak akár valamelyest leültetni a bulit, a hangulatot. Így hát ha esetleg változatosabb programot is várnának tőlük a rajongók, akkor is mindig kiderül, hogy mégis ezek a dalok működnek a legjobban.
  Ez volt mára a Destruction, de egy kiváló bemutatkozást láthattunk a Nervosa-tól is. Hozzájuk még a koncertek után is sorra hordták a rajongók dedikálni a bakeliteket, CD-ket, némelyek még szívecskét is mutattak Fernandaéknak, akik igazán meghatódtak a meleg fogadtatáson. Talán mindez azt jelenti, hogy máskor is eljönnek még hozzánk a brazil hölgyek. Az este pozitív meglepetését mindenképpen ők szolgáltatták.
  


Kulcsszavak:
  destruction     nervosa     rezet 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó helyszín: 

Dürer Kert - Budapest

 kapcsolódó cikkek: 

Kanyarban a Holding Absence új albuma, a The Noble Art Of Self Destruction

Új dallal mutatkozik be a kicserélődött felállású Nervosa, Prika Amaral gitáros veszi át az énekesi pozíciót

Destruction: nem változnak meg

Burning Witches, Nervosa, Warfect, Systemhouse33

Nervosa, Burning Witches, Warfect, Systemhouse33
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
Black Foxxes szárnyalása, azaz egyedülálló élmény a Dürer Kertben
Hobo- Vadászat 40
A Nothing But Thieves ismét lenyűgözte a budapesti közönséget
Abbath, Toxic Holocaust, Hellripper
Slaughter To Prevail
Delain, Illumishade
 kapcsolódó fotók: 

DESTRUCTION - 2017.január 30. DÜRER KERT - EUROPE UNDER ATTACK Tour

NERVOSA - 2017.január 30. DÜRER KERT - EUROPE UNDER ATTACK Tour

REZET - 2017.január 30. DÜRER KERT - EUROPE UNDER ATTACK Tour
 kiemelt 
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
  
Budapest is szerepel a Mr BIG búcsúturnéjának tavaszi állomásai között: április 7-én a Barba Negrában lép fel Eric Martin, Paul Gilbert, Billy Sheehan és Nick D’Virgilio

Sting újra Budapesten
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
Republic 35
Búcsúkoncertet ad Budapesten a Buena Vista Social Club sztárja
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 vida rock band    megtorlás    volbeat    bereményi géza    brad pitt    overcast    architects    creativeselector    bikini    tony soprano    whitesnake    iron maidens    volumes    guy ritchie    comeback kid    primal scream    continoom    the bouncing souls    táncoló talpak    holy man’s glory    niok alapítvány    we butter the bread with butter    florence and the machine    cadaveres    józsef attila  

r44
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!