A magyar rádió jóvoltából a 90-es évek végén alakult alternativ-pop-funky irányzatot követő É-trend zenekar 2003 őszén vette fel negyedik demoját, melyen három dal hallható. (Internetről letölthetőek) Az alap zenei érzést a funky határozza meg, ahogyan ők használják, az leginkább valamiféle romantikus visszaemlékezésnek tűnik a beat-popra.
Az első dal illik leginkább a zenekari névhez, az amerikai élet szókimondó leszólása, nagyjából azt mondják el, hogy amíg körülöttünk minden megfelel a szabványnak és a követelményeknek, addig nem kell mással foglalkozni. Szöveg szintjén nem éreztem annyira igényesnek és jónak, azért egyszer meghallgatható, de csak akkor, ha tényleg figyelünk rá.
A második dal szerintem nagyon jól sikerült, szövegben és zeneileg is remek alkotás, talán kissé túlságosan is popos, de ezzel a szerelmes témával jó hangnemet ütöttek meg, és igényes darabot alkottak, szerintem bármelyik popzenei előadó dicsőségére válna. Talán majd sikerül megtalálniuk az utat a pop és az alternatív között, és akkor a hallgatónak is könnyebb lesz állást foglalnia. A felvétel tökéletesen sikerült, nagyon kellemes.
A záró szám is az előzőek nyugodt hangvételéből merítkezik, és jól eltalált gondolatokra felépített, kidolgozott zeneiség jellemzi.
Ez alapján a demo alapján nem mondanám, hogy az É-Trend nagy sikerű előadó lesz, mégis bízom benne, hogy az új dalaik is hasonló igényességgel készülnek, és a nyári fesztivál jelenlétek is sokat számítanak nekik, előbb-utóbb sikerül egy változatosabb és hozzánk közelebb álló zenét játszaniuk. Nem azt akarom mondani, hogy ezzel a lemezzel baj van, hiszen szerintem sok hazai zenei előadót vernek a tehetségükkel, az ének és a gitárok annyira a helyükön vannak, hogy eleinte nem is éreztem a billentyűs jelenlétét, amely hajszálpontos, csakúgy, mint a dobok.
15:35
