beszámoló [koncert] 2004. április 1. csütörtök 11:46
nincsen hozzászólás
szerző: UtazóUpdate Plus: Explosions In The Sky (USA), Ezäknek 2004 március 1, A38, Budapest
A márciust köszöntő első hétfőn igen érdekes és egyben szokatlan átváltozásnak lehettünk tanúi a HS7 két tagjának, Szűcs Krisztiánnak és Németh Róbertnek közös vállalkozása segítségével. Az Ezäknek - első és remélhetőleg nem utolsó- produkciója mindenki számára meglepetés volt. A bemutatott 30 perces műsoruk középpontjába a legjobbnak ítélt Joy Division dalokat választották be , mint pl.: Isolation, Transmission, Atmosphere, Warsaw, She´s lost control és a Dead souls. Tehát nem csak a legjobbakat, hanem a legismertebb dalokat adták elő. Évekkel ezelőtt volt szerencsém látni egy majdnem hiteles és jó kategóriába sorolható előadást, de csak majdnem. Akkor a Sziámi zenekar vitte színpadra Joy Division dalait, mely elégé szarkasztikus mivolta miatt sajnos nem tudott érvényesülni.
El kell ismernem, hogy egy kicsit féltem a mostani előadástól, de a koncert legelején Krisztiánék meggyőztek hitelességükről és Joy Division iránti tiszteletükről. A dalokat abban a szellemben-hitelesen- szólaltatták meg, ahogy azt megszoktuk archív felvételekről. Nagyon pozitív lépés volt, hogy nélkülözték a produkciójukból a hatásvadász elemeket. Az előadásuk így lett teljes, felemelő érzésekkel teli. Az Ezäknek, mindamellett, hogy igen kellemes produkciót mutatott be, csak bevezető tételnek volt tekinthető. Az est főzenekara az amerikai Explosions In The Sky instrumentális gitárzenét játszó csapat igencsak megemelte a mércét. Az EITS színpadra lépésétől megszűnt a kapcsolat a külvilággal -a köszöntésen túl nem hallottam semmi emberi szót a muzsikusoktól- , azaz magával a közönséggel. Esetükben csak a feltárulkozó muzsika volt a lényeg, mely hatalmába tudta keríteni a két-háromszor nagyobb hangerővel megszólaló muzsikában elmerülő alkotókat és hallgatókat.
Előadásukban olyan dalokat is hallhattunk, melyek fémjelezték a zenekar egészét: Lock into the air, A song for our fathers, First breath after coma ... stb. Zenei gondolataikat egy másik dimenzióba helyezett törékeny muzsikával pótolták, mely megközelítette a Mogwai és a Godspeed You Black Emperor szellemiségét. A színpad előtt mozdulatlanul álltunk, figyeltük a pillanatokból feltörő melankolikus „lebegő” témákat, melyek csendes szigetek képében szaggatták meg az egész előadás folyamatosságát és komplett egységét. Ez volt maga az Explosions In The Sky, a gondolati csend zenekara. Náluk nem a szavak által megfogalmazott gondolatok kapták a főhangsúlyt, hanem a gitárok gerjedése, sikítása, és a lassú átéléssel teli mozdulatok hangulatjátéka volt a fontos. Ez a zenekar igaz, hogy ovációt nem, de elismerést kiváltott a közönség soraiból.
11:46
