lemezajánló [kislemez] 2004. március 2. kedd 15:43
nincsen hozzászólás
szerző: AndrásSin of Kain: ...Of Disharmony (szerzői kiadás)
Rövid, de színvonalas zenét tartalmazó anyaggal rukkolt elő a Sin of Kain. Úgy gondolom, jól tették, hogy nem vártak újabb számok megszületésére, hanem tüstént megjelentették ezt a három dalt, mert így (és persze a kitartó koncertezéssel) biztosítják, hogy nem esnek ki a köztudatból, hiszen van mire hivatkozni, van miről beszélni velük kapcsolatban (jómagam például meg is lepődtem, amikor utánanézve a dolognak, szembesültem vele, hogy mennyi idő telt el az előző kiadvány óta). Az én véleményem szerint egy underground zenekar számára pontosan ez a járandó út, annak a módja, hogy nevüket ismertté tegyék, „bejárassák”. Ellenérvként ugyan felhozható, hogy nem mindenkinek van pénze - akár kedvezményes áron is - megvásárolni egy mindössze három számos EP-t, jelen esetben azonban ez nem kifogás, ugyanis a Sin of Kain (nagyon helyesen) gondol azokra is, akik a jelenlegi dömpingben nem tudnak lemezre költeni: az ...of Disharmony letölthető a honlapjukról is (lásd a linket).
Az azonban igaz, hogy aki az utóbbi utat választja, kénytelen lemondani a Havancsák Gyula munkáját dicsérő borítóról, s ez tényleg lemondás: a manapság rendkívül sokfelé felbukkanó művész szerintem eddigi pályafutásának legjobb képeit készítette el az ...of Disharmony-hoz. Az egyszerre modern és időtlen, fenyegető és mégis valami megfoghatatlan eleganciát árasztó festmények kiválóan készítik elő a belépést a Sin of Kain hasonló szavakkal jellemezhető zenei világába.
Ez a zenei világ pedig a legklasszikusabb értelemben vett dallamos black metal (azon belül is inkább talán a Dimmu Borgir-iskola). A stílust nem újítják meg, de minden műfaj elbírja, sőt igényli a jó bandákat, a Sin of Kain pedig magabiztosan ezek közé tartozik. Miért? Mert minden a helyén van ezekben a dalokban, az alapoktól (a díszítésekben gazdag dob- és a hozzá ötletesen alkalmazkodó - halld például a Deathrow rövid kiállását - bőgőjátéktól) kezdve a muzsika karakterét és monumentalitását adó gitár- és billentyűfutamokon keresztül Cathar változatos, hörgésre károgással válaszoló vokálmunkájáig. Ami nekem különösen elnyerte a tetszésemet, hogy a gitárok nincsenek háttérbe szorítva, legalább annyi az emlékezetes riff és a hathúros hangszerekből érkező dallamvezetés, mint a billentyűkből előhívott fenséges dallam. Épp ez adja a Sin of Kain esszenciáját: Brahma és Harkh gitárosok valamint Arngrim szintis folyamatosan veszik át egymástól a vezető szerepet a számokban, ezért egyrészt mindig van mire figyelni, felkapni a fejünket, másrészt pedig ötletesen, emlékezetesen épülő kerek kompozícióvá válik minden egyes dal. Kifogástalan, arányos megszólalás jellemzi a békéscsabai Elysion stúdióban rögzített felvételt (főleg e tekintetben ver köröket ez a cd az előzőre, hiszen a dalok már ott is jók voltak), de ami ennél is fontosabb: hangulata van, fenséges módon nyomasztó atmoszférája, és pontosan ez az, amit én egy dallamos black zenekart hallgatva hallani akarok.
A Sin of Kainnak van jövője. Egyértelműen bizonyítják ezzel, a The Howling Sins... anyaghoz képest minden szempontból előrelépést jelentő EP-vel, hogy a bevezetőben említett utat nemsokára kitapossák annyira, hogy el is hagyhatják, és megpróbálkozhatnak egy nagylemezzel is. E vállalkozás sikeréhez két dolog: jó dalok és kitartó rajongótábor szükséges. Előbbi adott, utóbbi létrejötte pedig csak rajtatok, hallgatókon múlik (és a jelekből ítélve szerencsére folyamatban is van). Kiadók terén én a helyükben külföld felé próbálkoznék, nem kis esélyt látok rá, hogy jó fába vágnák a fejszéjüket a dologgal. Úgy gondolom, büszkén adhatnánk egy ilyen igényes, céltudatos, szimpatikus hozzáállású bandát a nagyvilágnak.
1. Paradox of Fear 2. Deathrow 3. Slaves of Curiocity
15:43
