beszámoló [fesztivál] 2004. március 3. szerda 12:10
nincsen hozzászólás
szerző: MóniVilágGödör-szezonnyitó 2004 január 23, Erzsébet Téri Gödör Klub
A fejlécben szereplő január végi rendezvény a VilágGödör-szezonnyitó fantázianév alatt futott, követve az egy héttel előtte megrendezett VilágVeleje Fesztivált. Halvány sejtésem sincs arról, hogy a szervezők pontosan milyen szezonra gondoltak, mindenesetre nekem ez a „vizsgaidőszak vége”-szezon. A koncertek ezúttal a ritkán szerephez jutó színházterembe kerültek, ha jól tudom, utoljára. Ezt nem is bánom, főleg az akusztika miatt, na meg azért mert a kintebbi akvárium kicsit dizájnosabb is a fejünk felett hullámzó víz okán. A Tanu Tuva első néhány számáról sajnos lecsúsztam, de úgy láttam amikor megérkeztem, hogy a kintlévőknek sem tűnt fel a tény: elkezdődött a koncert. Pedig ez a zenekar igazán nagyobb figyelmet érdemelne, nem csak azt a néhány színpad előtt lézengő (egyébként lelkes) embert. Úgy látszik, stílusuk törzsközönsége inkább más helyekre jár. Bár a zenéjük erősen emlékeztet néhány sikeres hazai (és külföldi) zenekarra, nem lehet azt mondani rájuk, hogy koppintanak, ha kitartóak, sokra vihetik még. Kifejezetten tetszett a koreográfia: az elefántos terítő és a teremben terjengő füstölőillat (ami később mással illatokkal is keveredett). Persze a vetítés az ő zenéjükhöz is hozzátartozik, mint ahogy a „nagy elődöknél” már megszoktuk.
Az utánuk játszó Trottel, bár már sok-sok éve létezik, mégis nem tudott még országos elismertségre szert tenni. Talán nem is céljuk ez. Zenéjük erősen pszichedelikus, és a gitár illetve a dob jóval nagyobb szerepet kap benne, mint az előző zenekarnál. Ezen kívül egy női hang teszi színesebbé a produkciót. A többség a nagy névre volt kíváncsi, ahogy ez lenni szokott. Vécsei „poénokkal” indította a Korai Öröm koncertet, szerinte most a „Boldog új évet” helyett már a „Boldogulj, ahogy tudsz” mondás érvényes. Sajnos a hangosítás színvonala most nem állt a szokott szinten, sokszor lehetett zúgást, recsegést hallani. A Tibet free című szám előtti szokásos monológból semmit nem értettem, pedig nagyon becsülendő, hogy a zenekar mennyire szívén viseli az elnyomott tibetiek sorsát. Apropó Tibet: március 10-én Tibet Nap lesz a Gödörben! Visszakanyarodva a koncerthez: persze alapvetően élvezhető volt, és a technikai zavarokat is csak távolabból vettem észre, legjobban akkor, amikor éppen bejöttem a terembe. A színpad előtt nem volt olyan érzékelhető (főleg, mikor már félig megsüketültem a hangszóróktól). No oda se neki - mondottam magamnak - majd kipihenem ezt otthon, hogy aztán majd feltöltődve, kitisztult füllel tudjam bevetni magam a márciusi Backpackers´ Spring Fesztiválon...
12:10
