beszámoló [koncert]  2004. február 20. péntek   10:40

nincsen hozzászólás

  A Woodoo Klub olyan, amilyen. Az esztétikai élmény is igazán lenyűgöző, az elmés fűtési rendszerével és az áraival is kivívta elismerésemet.
  
  A programot a budapesti friss hajtású The Oneheaded Man nyitotta meg. A fellépésüket leginkább a Blind Myself, Superbutt és a Hollywoodoo csapatok tagjai követték nyomon. A többi jelenlévő arcán inkább az érdektelenség jeleit láttam. Az este folyamán fellépő csapatok közül erre az egy zenekara nem húzhatjuk rá a „black metal” jelzőt. Inkább valami mást. András-ék szabadabb felfogásban játszották zajos és sokszínű „free metal”-jukat. A szabad értelmezés mellett nem a káoszt és a zenei zűrzavart értem, hanem a kísérletező, saját hangulati elemekkel felépített produkciót. A látott első nyilvános fellépésüket jónak értékelem, de további finomításokat kell tenniük a tagoknak.
  
  A soron következő fellépő a Black Leaves volt Bicskéről. A beállás alatt nem kímélte őket a technika ördöge, néhány vezeték és mikrofon képében. A keletkezett technikai szünet csak percekkel hosszabbította meg a produkciójúkat. Tény hogy nemcsak a Black Leaves produkciójánál fordult elő ilyen jellegű technikai szünet. De hangfrekvenciákból adódó káosz (gerjedés vagy brumm) egyáltalán nem (köszönet az „öreg” analógrendszernek). A zenekar hosszabb kihagyás, átalakulás után új tagokkal bővült. A doboknál Kocsis Mátét, a szintetizátornál Nagy Attilát láthattuk. A csapat most csak négy dalt játszott, mert Máténak és Attilának csak néhány hónap állt rendelkezésre a számok betanulására. Ez a részlegesen csonka bemutatott műsor „tokkal vonóval” is kitette a 20 percet. A zenekar mostani felállásában már-már felfedezhető volt a csiszolódott hangzás is. A gothic/death műfajuk kiegészült a Kodályos népdalgyűjtésből megmaradt népdalelemekkel is. Ezek a folkosabb témavariációk és Polly „kellemes”, Szabolcs „rekedtes, hörgős” hangja még színesebbé tudta tenni az egész produkciót. A Black Leaves esetében egyre inkább vannak arra utaló jelek, hogy ezt a népzenei irányvonalat fogják továbbvinni és mérvadónak tekinteni.

  Az est következő fellépője a gyöngyösi Doomsday volt. A programjukat a szerzői kiadásban megjelent két hanghordozóikra (az 1999 nyarán rögzített „Haláltánc” és a 2000/ 2001-es „Soulitude”) építették. Nemcsak ezek az albumok kapcsolódnak Petheő Attila énekes-gitáros nevéhez, hanem az egész csapat létrehozása is. Sokszor érheti a Doomsday-t az a vád, hogy a My Dying Bridge tükörképe és közvetlen lenyomata. De Attila igen nagy tisztelője és követője a My Dying Bridge zenekarnak. Az ok abban kereshető, hogy leginkább az általuk lefektetett úton szeretnek haladni. A trió felállású csapat most is nélkülözte a „hús-vér” dobost - dobgéppel játszottak-, ami szerintem nem csorbította a produkció értékét. A Doomsday mostani fellépése is igen figyelemre méltó, kifinomult black-es nehézségű belassult doom-os alapokkal megáldott tökéletes muzsikát, és kimért 40-50 perces előadást láthattunk. Érdemes volt italozás mellett odafigyelni a produkciójukra.
  
  Az utolsó fellépő előtt tombolasorsolás is volt, ez alkalommal az 5 üveg pezsgő egy kicsit nehézkesen talált gazdára. Az est utolsó live produkcióját a Debreceni és Hajdúsámsoni Autumn zenekar végezte be. Nem mondhatnám, hogy problémamentes volt a beállásuk, és azt se, hogy annyira sűrűn látott vendégek lennének itt Pesten; a Doomsday-ra is igaz ugyanez. A nagyobb elismerésről pedig ne is álmodjuk ebben az országban, pedig megérdemelnék. Ha nem csal a megérzésem, akkor a csapat várhatóan igen ígéretes pályát futhat be, de ehhez még jó pár évnek kell eltelnie. Az Autumn most jelentette meg az „On The Verge Of Existence” című első albumát, melyről igen fajsúlyos, karakteres jegyeket hordozó, nagyon hatásos, melodikus doom/death metal mélységeket megjáró dalokat hallhattunk. Tamás mély orgánuma ideálisan tudott beleépülni az igényesen megkonstruált dalok egészbe. A zenei összhangzat mellett a kiemelkedő a technikai tudás, és az előadásuk is hibátlan volt. (Az biztos, hogy a fiúk tudják, hogy kell légypapír nélkül legyet fogni.)
  
  És befejezésként még csak annyit tennék hozzá, hogy nem voltunk sokan. Ez jó vagy rossz, tudja a halál. De aki tényleg vette a fáradtságot és eljött, az biztos, hogy nem csalódott ezen az egészen éjszakába nyúló rendezvényen.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: