előzetes [koncert]  2014. január 24. péntek   04:34

nincsen hozzászólás

  Aki azt gondolja, hogy a calypsónak csak múltja van, nagyon téved. A februári télbe napfénybombaként csapódó Lord Mouse and the Kalypso Katz bebizonyítja, hogy a trinidadi illetőségű zene épp legújabb aranykorát éli – és még csak nem is Trinidad és Tobago szigetén, hanem akár Európa egyik kulturális csomópontjaként lüktető Berlinben is.
  
  A pörgős zene a Venezuela partjaitól 11 kilométerre található kis szigetcsoporton szökkent szárba a XIX. században, az oda hurcolt afrikai rabszolgák, illetve a spanyol és francia telepesek karneváli ritmusaiból. Magát a szót állítólag 1883-ban használta először egy aggódó helyi lelkész, annak a botrányos táncnak a leírására, amit „elfajult” fiatalemberek műveltek elfajult fiatal lányokkal. A leginkább szatirikus szövegű dalokra előadott pantomim-jellegű népi eredetű tánc nyilván épp ezért is terjedt viharosan az Atlanti-óceánon keresztül szerte a világon, hogy aztán a XX század harmincas éveire olyan nemzetközi sztárokat küldjön az alkoholtilalom feloldását ünneplő boldog milliók elé, mint a Lord Executort, Lord Invadert, Mighty Destroyert és Atilla the Hunt. Sőt, később, az 50-es években magát Harry Belafontét üdvözölhettük a zenei irányzat népszerűsítőjeként.
  
  De félreértés ne essék, a calypso nem csupán egy könnyed latin tánc. A lendületes dallamokhoz tartozó szöveg ugyanis megkerülhetetlen. Annak idején egy magára valamit is adó calypso-énekes egyszersmind Trinidad történetmondójának is számított, a legsúlyosabb társadalmi kérdéseket ecsetelve, kegyetlen humorral, kíméletlen szarkazmussal - innen is eredeztethető furcsa, jellegzetes „művésznevük”. Ezt a hagyományt újította fel a Lord Mouse, aki az aranykor hangulatát hozza el minden koncertjén, mégis végtelenül mai.
  
  Lord Mouse és a Kalypso Katz
  A karneváli zene ma élő legnépszerűbb képviselője, a svájci illetőségű Lord Mouse. Az Amerikából Berlinbe települt Lord Mouse nevéből és Go Calypsonian címmel 2013-es albumából is a hagyomány köszön vissza. „Egér úr” öt évvel ezelőtt csak egy szolidabb létszámú zenekarra gondolt, de a válogatón az összes jelentkező megtetszett neki, és egyiket sem volt szíve visszautasítani. Így most végül is tizenheten alkotják a „multikulturális macskazenekart”. Az Oroszországból, Lengyelországból, Ausztráliából, Brazíliából, valamint az Egyesült Királyságból, Franciaországból, illetve az Amerikai Egyesült Államokból érkező - a régi trinidadi hagyományoknak megfelelően kellőképp „elfajult” fiatalok jelentik a mai napig a világ egyetlen calypso big bandjét. A vidám banda nem törekszik „modernitásra”, kerüli a fúziókat és az elektronikát. Különleges és ismerős világot idéző lemezük nem csoda, hogy egyből nosztalgikus atombombaként robbant a világzenei rádiókba.
  Február 1-jén minden adott a fergeteges zeneinvázióra: fúvóskar, bájos vokalista hölgyek, elragadó szövegek és megannyi latinos boldogsághormon.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: