beszámoló [koncert]  2013. szeptember 26. csütörtök   00:01

nincsen hozzászólás

  Az igazán stílszerű az lett volna, ha egy hónappal korábban, a perzselő augusztusi kánikulában érkezik hozzánk az August Burns Red, de ezért a koncertért ezt az egy hónapot igazán ki lehetett bírni. Általában a legtöbb beszámoló a „szokásos” szöveggel kezdődik, „az előzenekarokat lekéstem”. Itt már előre örültem, hogy megfelelő időben sikerült a helyszínre jutnom, de meglepetésemre nekem is majdhogynem a „bejáratott” sablont kell elővillantanom: a Dürer Kertben még sosem látott méretű sor kígyózott a felső ruhatártól egészen a bejáratig. Így már bőven játszott a Counterparts, mire sikerült beérnem, csak az első koncert után jutott végre eszébe az okosabbjának, hogy a bejárati ruhatárat is meg kéne nyitni. Innentől már nem volt több gond.
  Odabent viszont szívmelengető volt a helyzet, nem is tudom, hazai koncerten mikor tapasztaltam legutóbb ilyesmit. Már a kezdésnél meglehetős tömeg fogadta az első fellépőt. Nem a szokásos 3 fő téblábolós érdektelenség ment, hanem a hangulat az első pillanatoktól kezdve a tetőfokára hágott. Erre még a Counterparts tagsága sem volt felkészülve, egészen meglepetésként érte őket, hogy első előzenekarként ekkora ovációt és tombolást tudtak kiváltani.
  A rajongók mindent beleadtak, forrt a hangulat az elejétől a végéig. Látszott, hogy sokan ismerik a banda munkásságát, hiszen az együtt éneklés is tökéletesen ment, a sűrű stagediving-ok közepette pedig gyakran öten-hatan ölelkeztek körbe az énekessel, és együtt üvöltötték a szövegeket. Rengeteg más banda főzenekarként is irigy lenne ilyen koncerthangulatra, a Counterparts-nak ez már este 8-kor is sikerült! Maga a zene tipikus, üvöltős metalcore, dallamos részekkel, szóval nincs semmi világraszóló a kanadai csapatban, de a történet mégis működött. A legeslegvégén röppent el egy valamirevaló gitárszóló, úgy látszik, ez nagy számnak minősült, meg is éljenezte a közönség.
  
  A másodikként érkező Blessthefall-ra továbbra sem ritkult a tömeg, folytatódott az őrült buli és a zúzás. Ők is a metalcore jellegzetes világában mozognak, viszont mindegyik nótájuk nagyjából két részből állt: breakdown hegyek és folyamatos tapping-es dallamok. Unalmasnak tűnik, de a koncert egyáltalán nem volt az. Sőt, a tapping-es melódiák adtak igazán karaktert a bandának, élvezet volt hallgatni ezeket, és persze jó nagyokat bólogatni a betonsúlyú breakdown-okra.
  Mind a színpadon, mind a nézőtéren folyamatos volt a pörgés, a kalimpálós mosh-pit számos alkalommal circle-pitté alakult, tehát a hangulatra továbbra sem lehetett panasz. Ennek a rendkívül fiatal tagokból álló csapatnak is komoly rajongótábora van, hiszen a jelenlévők szinte minden dalt ismertek és énekeltek. Nagyon jó párosítás volt az August Burns Red elé ez a két formáció, a közönség igénye maximális kielégítésre talált.
  
  Az August Burns Red-et sokan szeretik az úgymond „keresztény metalcore” skatulyába helyezni, de véleményem szerint már önmagában ez a skatulya is úgy értelmetlen, ahogy van. Attól, hogy a szövegek valóban egy adott gondolatkör, eszmerendszer körül forognak, zeneileg semmitől sem másabb a csapat, mint a metalcore műfaj archetípusai. Ráadásul az üvöltős, hörgős, brutál zene alatt sok minden történt a nézőtér forrongó mosh-pit-jében, csak épp keresztényi cselekedet nem nagyon... (Bár – sok rajongóval ellentétben – ez az idézet végül is megállna a maga lábán: „Ha látod, hogy a te atyádfiának szamara vagy ökre (átvitt értelemben: vagyontárgya) az úton eldűlve fekszik, ne fordulj el azoktól, hanem vele együtt emeld fel azokat.”, haha!)
  A csordultig telt Dürer Kert nagy ovációval fogadta a zenekart, és – mondanom sem kell – folytatódott az őrült hangulat. Az amerikai banda a Messengers albumtól kezdve tűzte programra a nótáit, de a fő csapásirányt az igen jól sikerült idei Rescue & Restore lemez képviselte. Az egyre emberibb frizurát öltő Jake Luhrs énekes nem hagyott nyugtot a jelenlévőknek, folyamatos pörgésre ösztönözte őket. A banda beugró gitárossal állt a deszkákra, és elmondásuk szerint a basszer Dustin Davidson-nak is volt valami kézsérülése, de ettől függetlenül az August Burns Red olajozott gépezetként működött. A Provision, Fault Line, Cutting The Ties, Beauty In Tragedy, Marianas Trench, Back Burner, Internal Cannon, Creative Captivity, Meddler, The Truth Of A Liar, Empire, Salt & Light, Spirit Breaker, Composure, White Washed dalokat játszották, szóval nem túlzás azt mondani, hogy igazi best of bulit láttunk a pennsylvaniai csapattól. Nem volt sok duma, nem volt sok leállás – ahogy véget ért az egyik dal, már bele is csaptak a következőbe. A műfaji korlátokat ők sem nagyon feszegették, de esetükben több helyen adódtak nyugisabb, elmélázósabb témák, illetve egészen technikás megoldások.
  
  A rajongóknak jó kis gimnasztika volt a mai este, kemény teljesítmény volt este 8-tól 11-ig végigtombolni a három zenekar koncertjét. Maximális tisztelet és elismerés illeti őket, bárcsak más koncerten is ilyen aktív és végtelenül lelkes közönség fogadná a zenekarokat! Az August Burns Red-nek nem ez volt az első fellépése nálunk, de természetesen ezúttal is teljes sikert arattak. A Blessthefall és a Counterparts viszont jöttek, láttak, győztek, biztosan sokak számára emlékezetes marad a koncertjük. Az év talán legütősebb metalcore estjét láthattuk-hallhattuk.
  

Kulcsszavak:
  august burns red     blessthefall     counterparts 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás