beszámoló [fesztivál] 2013. július 11. csütörtök 06:00
nincsen hozzászólás
szerző: UtazóFishing on Orfű 2013 2013. június 19-22., Orfű
Mivel kezdjem ennek a beszédes nevű fesztiválnak az ez évi beszámolóját? Ez nehéz kérdés. Annyi biztos, hogy az idei fesztivál is jó volt - most csak erről emlékeznék meg, mert ugye a tavalyi már elmúlt, mint a kolera. Minden mellébeszélés nélkül állíthatom, hogy ez a négy nap meggyőzött mindannyiunkat, akik tiszteletüket tették Orfűn.
Nagyon fontos gondolatnak tartom, hogy a szervezők elsődleges szempontjai között a hazai közönség „kiszolgálása” és a hazai előadók „összehozása”, az élvonal és a kevésbé ismert hazai alter bandák felléptetése, azaz az árukapcsolás szerepelt. Ezek után nem kérdés, hogy Orfű mondhatni ez alkalommal is bizonyított! Ezt támasztja alá az a tény, hogy a pénztár ablakába esténként kikerülhetett a „minden jegy elkelt” táblácska.
Nem kellett a számokkal birkózni. Volt itt minden, mint a búcsúban. Nappali tűzijáték - hang és füst, Rátgéber László-féle tóátugrás, hosszúlépés fröccs(kul)túra, statikus sörtúra, FOO borismereti kurzus, kenyérsütés, két keréken, barlangtúra, sárkánytúra, rekeszépítés, stb. Az i-re a pontot a harmincfokos melegben meghirdetett árnyék nélküli labdakergetés tette fel. Kész őrület!
Egyébként meglepetések helyett változatosan teltek a nappalok - henyéléssel. Az éjszakák pedig ivással és bulikkal. Jól kiegészítették egymást. Savanyú pofával nehézkesen ment volna. Ezt az állapotot inkább a hétköznapokra hagytam, mert abból van bőven.
A szerdai nulladik nap teljes egészében a Kispál-napnak volt szentelve. Ez volt maga a bónusz, aki itt volt, az tudja miért! A multi szponzorok helyett ez alkalommal magánember vásárolhatta meg a nagyszínpad nevének megváltását. Egy kedves apuka volt az elkövető, aki fiának, Deli Máténak neveztette azt el. Tehát a Deli Máté nagyszínpadon a Csík zenekar koncertjével vette kezdetét igazán a fesztivál. Minden mennyiségben hangoztak el a Kispál dalok. Bármikor meghallgatva az ő tolmácsolásukban ezen számokat, csakis jókat tudok mondani. Élvezetes volt sátorállítás alatt, sörözés-borozás közben, valamint a színpad előtt állva, ülve, guggolva, fejen állva, lejtőn gurulva hallgatni fellépésüket. Remek felvezetője volt a Kispál és a Borz gálaműsornak. Az egész gálaműsort Lévai Balázs tévésztár és Varga Livius (Quimby) frappáns felvezetőivel tették különlegesebbé. Az esemény érdekessége volt, hogy ezen az estén olyan zenekarok követték egymást és rótták le tiszteletüket, akiket általában a következő napokon is láthattunk (Punnany Massif, Soerii & Poolek, Subscribe, Brains, Isten Háta Mögött, Intim Torna Illegál, Bëlga, Óriás, Supernem, stb.) más szerepben. A hallott dalok véleményem szerint abszolút megállták helyüket és egyedien szólaltak meg, ezzel is méltóképpen adózva a műfajalapító Kispál előtt.
A nevezetes nulladik nap után tovább tekerve a volumét, gőzerővel folytatódott a fesztivál. Csütörtök, péntek, szombat késő délutántól egészen pirkadatig folytatódott a koncert és buli áradat. Fent és lent - mivelhogy a kemping dombos, lejtős területen helyezkedett el és a színpadok is kellő távolságban voltak egymástól, így abszolút nem volt zavaró a hangfolyam. Mondhatni mérnöki munkával helyezték el a fesztivál objektumait. Az élelmezési részleget központi helyre tették, itt optimális árakon vásárolhattunk, a szesz részleget viszont szétszórva találhattuk meg. A sör választék kimerült a Gösserben (!), ez viszonylag drága volt. A pohár betétdíjas és nem hazai. A folyó bor és a termelői drága, de viszont hazai. Viszont kevés volt a fűszeres és a meggyőzni akaró. Mindent összevetve korrekt fesztiválon vehettünk rész. A hátralévő napokra sem panaszkodhattunk és a fekete leves is elmaradt. Nem panaszkodhattunk az egész fesztivál felhozatalára. Igaz más fesztiválokon is megtalálhattuk ezeket a fellépőket, de valahogy mégis másképp szóltak itt a dalok.
A nagyszínpad deszkáit rutinos vén rókák taposták: a PASO, a ska koronázatlan királyai, a Punnany Massif, Pécs üdvöskéi, a Brains, Dunakanyar alapbandája a Másfél tagjaival felvértezve, a Pál Utcai Fiúk, a szigetszentmiklósi fiúk, a sláger gyáros HS7, a Quimby dunaújvárosi művészegylet, a gránitba bevésett Európa Kiadó, a Lovasi-Leskovits féle Kiscsillag és a pazar Vad Fruttik. Továbbá a félresikerült botrány bulicsapat, a Soerii & Poolek, a lagymatag Kistehén, a konkrét Isten Háta Mögött, az alap VHK, a szintén konkrét Óriás, az artista Intim Torna Illegál és a pót-Quimby, az A Kutya Vacsorája is mind helyet kapott és még sorolhatnánk tovább. De a kisebb színpadokon fellépő zenekarok sem maradtak el mögöttük. Itt inkább családiasabb bulik kaptak helyet: polgárpukkasztó Gerdesits-féle Marlboro Man, autentikus Ferenczi György és a Rackjam, a nélkülözhetetlen Bëlga, a Szabó Balázs Bandája, Maszkura, a The Carbonfools és még tovább sorolhatnám a fesztiválon fellépők névsorát. Többek között ezek a zenekarok bizonyították, hogy nem volt jellemző a tömegvonzó és tömeghajhászó, (pl. Magna Cum Laude, KFT) giccsbe hajló műfaji kilengésekre való igény, sem a szervezők, sem a fesztiválozók részéről, hanem megmaradt egy szűkebb rétegnek az igényesebb fesztiválja.
06:00
