hosting: Hunet
r38
  cikkekfotók        
film [filmzene]  2003. október 29. szerda   15:46
nincsen hozzászólás

szerző: troppauer
Kill Bill Volume 1
Warner Music

  Az ilyenkor kötelező köröket többnyire már mindenhol megfutották arról, hogy hat év után újra és hogy végre visszatért a zsenifilmes, a most már félnegyedik kult rendezője, meg még más ilyesmiket..., úgyhogy ezt talán nem is kellene még egyszer végigragozni. Kiadója szerint a kilencvenes évek zenei szakértője is Quentin Tarantino - bár eddig inkább csak a hatvanas és hetvenes évekből dolgozott soundtrackileg. Mindenesetre a film azóta a moziban, mellé -ahogy kell - lemez a cédéboltban.
  
  A filmről látatlanban is tudható már minden, mégis először inkább megnézni kellene, mint a lemezt meghallgatni, hátha az utóbbiról egészen más lenne a véleményem. A marketing szerint úgyis minden szám elhangzik a filmben is, darabra már ott is meg lesz. Mert a lemezt amúgy csak egyszer lehet az elejétől a végéig hallgatni kíváncsiságból, vagy, mert akkora Tarantino - barátok vagyunk többször már nem. Pedig például a Ponyvalemezt vagy a Jackie B-t lehetett és lehet azóta is.
  
  A Kill Bill vol.1 másod-harmadszorra egyszerű segédanyaggá romlik, mert csak összehányódott minden, amit T. valamiért idegondolt az első részhez. Néhányféle stílus, korábbi és frissebb, ismerős és ma még ismeretlen előadók zenéi, egészében mégis egy erőtlen semmi. Mert csak jönnek a számok egymás után, közben meg nem tudni, hogy miért éppen ezek és miért akkor és miért ott, mikor nem is azoknak kellene vagy legalább is .. nem tudom.
  
  Még egyszer akkorát indítani filmben, amúgy sem lehetett, mint kettővel ezelőtt a Misirlou, most Nancy Sinatra kezdi egy csendes kis hangulatossal (My Baby Shot Me Down) a történetről éppen csak annyit tudva, hogy Uma T mindjárt az elején fejbe kell, hogy lövődjön kicsit direkt.
  Bár akár egyféle megfejtést kínálhat a rendre, lehet, hogy a filmben is így jönnek a számok sorban. Akkor viszont a lemez összeállításán kellett volna dolgozni még egy keveset, de tényleg csak a hallgathatóság kedvéért. Ami a filmben biztosan a helyén szól, mert T. ebben nem szokott hibázni, az a képek nélkül és folyamatában itt másodszor már igazából élvezhetetlen.
  
  A felvezetés után először a spagetti west vonalon indulunk, egy country, aztán egy volt egyszer egy vadnyugatos darab (szájharmonika, vonósok nagyívben). Tényleg Morricone tudta ezt igazán, de itt szorosan követi Luis Bacalov , csak sokkal benyalósabban. De attól még egészen jól hangzik. A lányok legalábbis szeretik. Aztán egy nem tudom mi, teljesen váratlanul, valami utcagyerekes - fütyörészős musicalszerű következik a negyvenes évek stílusában, vagy éppen onnan. Majd RZA mondja meg jól kétezerikszből, de második nekifutásra már lépünk, mert amúgy semmi. Megint vadnyugatolunk egy instrumentálissal és egy surffel, aztán jönnek a japánok, akik persze nem hiányozhatnak egy ilyen szamurájos mangás moziból. Mindegyikük mással járul hozzá zeneileg a zűrzavarhoz, Tomoyasu H elektromos, a The 5.6.7.8s minimálrockendrollos, Meiko Kaji pedig olyan táncdalfesztiválos. Utóbbi ráadásul japánul, biztos, hogy tanuljunk.
  A slágervonalat a Santa Esmeralda hozza, bár egy kicsit mintha túldolgozták volna magukat. Negyed órán keresztül adják azt, hogy Dont Let Me Be Misunderstood.
  
  RZA viszont ahhoz képest, hogy nagyon Vele reklámozzák a lemezt, már csak néhány mondat erejéig jut szóhoz, ahogy a film szereplői is. A szokásoktól eltérően mindössze két rövidke párbeszéd erejéig, és biztosan a legfontosabb jelenetekből bár nem tudhatom.
  
  Marad a végére még Charles Bernstein, Zamfir és Quincy Jones is egy kicsit, meg hangminták és kungfu effektek valamiért, vagy, mert leltár szerint ezek is benne vannak a filmben, esetleg csak úgy - mindenkinek, aki szereti.
  
  Szóval megint vannak nagyon jó zenék, biztosan mindenkinek lesznek majd kedvencei is, de vannak olyan, csak a filmbe muszáj darabok, amiken viszont igazából nincs mit szeretni. Ezért van, hogy ha később még a lejátszóba kerül a lemez, akkor csak léptetgetünk. Sokszor.
  
  Tracklista:
   1. „Bang Bang (My Baby Shot Me Down)” - Nancy Sinatra
   2. „That Certain Female” - Charlie Feathers
   3. „The Grand Duel - (Parte Prima)” - Luis Bacalov
   4. „Twisted Nerve” - Bernard Herrmann
   5. Queen Of The Crime Council - dialogue from film feat.
   Lucy Lui and Julie Dreyfus
   6. „Ode To Oren Ishii” - The RZA
   7. „Run Fay Run” - Isaac Hayes
   8. „Green Hornet” - Al Hirt
   9. „Battle Without Honor or Humanity” - Tomoyasu Hotei
  10. „Don´´t Let Me Be Misunderstood” - Santa Esmeralda
  11. „Woo Hoo” - The 5.6.7.8´´s
  12. „Crane”/”White Lightning” - The RZA/Charles Bernstein
  13. „The Flower of Carnage” - Meiko Kaji
  14. „The Lonely Shepherd” - Zamfir
  15. You´´re My Wicked Life - dialogue from film feat. David
   Carradine, Julie Dreyfus and Uma Thurman
  16. „Ironside” excerpt - Quincy Jones
  17. „Super 16” excerpt - Neu!
  Kung Fu Stings and SFX:
  18. Yakuza Oren 1 - The RZA
  19. Banister Fight - The RZA
  20. Flip Sting
  21. Sword Swings
  22. Axe Throws



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Warner Music

Kill Bill

 programajánló: 
2024. május 25.
Dinamit 45 – Az utolsó jubileum
2024. május 30.
Palaye Royale a Barba Negrában!
2024. május 31.
Sting Budapesten- Egy újabb felejthetetlen koncert a Budapest Arénában
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Egy hónap múlva ingyenes JFF Online Japán Filmfesztivál
Exhibition On Screen: Az ifjú Picasso
Ők a Magyar Mozgókép Fesztivál idei életműdíjasai
Áprilisban ismét mozikban a klasszikus Indiana Jones trilógia!
Carte Rouge - Vörös térkép
Exhibition: Cézanne - Egy élet portréi - Portraits of a Life
Új, hivatalos előzetest és plakátot kapott Hajdu Szabolcs új filmje, a Kálmán-nap
Utaztál okosba’? Akkor nézd meg premier előtt a Kék Pelikant!
Pasolini hét - Az Élet trilógiája a Art+ Cinema-ban
Monty Python klasszikusok ismét a mozikban!
 kiemelt 
Winger: búcsúkoncerten játsszák el az életmű minden slágerét
  
Alapító tagjaival tér vissza június 11-én Budapestre a Winger

Magyar thrash nagyágyút választott a Megadeth: az Archaic játszik Mustaine-ék előtt júniusban
Júliusban kétnapos koncept eseménnyel érkezik az INOTA Focus az erőmű Turbinacsarnokába
Bring Me the Horizon koncert a Budapest Parkban
Megjelent az Elefánt ötödik nagylemeze, a SEMMI
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 headcat    apey & the pea    a félszemű    specko jedno    due date    maradék    mortal sin    jesse eisenberg    duende    garry marshall    dehumanized    devildriver    sad kolibries    rick rubin    a life divided    eternal flight    rhapsody of fire    gravity well    hour of penance    agent steel    cliteater    három kismalac    rózsaszín pittbull    trabant    robert downey  

r49
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!