beszámoló [koncert]  2013. május 30. csütörtök   20:00

nincsen hozzászólás

  A pünkösdi utazó metalcirkusz némileg pótolta a metal fanatikusokban az évekkel ezelőtti MetalFest sátoros eseményét, de nem tudta teljes egészében pótolni. Ezt támasztja alá az a száraz tény, hogy a látogatottság is alatta volt a tervezettnek. Természetesen ez a megállapítás nem jelenti azt, hogy a dallamközpontú rock/metal halálán van és nincs rá igény, hanem sokkal puritánabb oka lehetett. Maga az idő, ugyanis egész hétvégén verőfényes napsütés volt.
  
  A nemzetközi felhozatalhoz három hazai horda is csatlakozott: a Power, a Thornwill, és a Demonlord. Mellettük még fellépett a 2012-es alapítású londoni Iron Knight és a valamivel jobb hangzású The Order Of Chaos Kanadából. Ők egy kicsit termékenyebbek és régebben alakultak, mint a londoni csapat, de nem nevezném komoly előrelépésnek eddigi teljesítményüket. Ellenben a régi motorosnak számító, 15 éve küzdő, Jurásek Balázs által fémjegyzett Demonlord kicsit nehezebb falat. Ők biztosan hozták a formájukat és dalaik is megállták a helyüket: a The Bastard´s Song, a The Prophet In Me, valamint a műfajban kötelező mértékletes feldolgozás a Manowar-tól a Black Wind képében. Hangsúlyoznom kell, hogy nem volt rossz produkció, csak egy kis színpadi élet (a látvány) hiányzott belőle.
  
  A programot a csigazabáló franciák folytatták. Alapból nem szeretem a franciákat, de ez a két banda valahogy mégis kilógott a nemzetről alkotott képből. Az első az Eternal Flight, a második a Nightmare volt. Csigazabáló létükre remekül sajátították el az általuk képviselt műfajt és még véletlenül sem tévelyedtek el a világzenei irányba. Énekesük, Gérard Fois frontember hangja kissé egy tónusú, pont úgy, mint színpadi mozgása. Kissé zavaró, de hosszútávon megszokható. Az ellensúlyt és precizitást mégis a csapat többi tagja adja - általában ez fordítva szokott lenni. Ki kell emelnem a két gitárosuk, Chris Stollen és Christophe Offredi teljesítményét. Jó témaválasztás jellemző rájuk, bár nem kevés sablonból építkeznek. Ennek ellenére sem voltak unalmasak és emellett közönségbarátnak tekinthető a produkciójuk. És ami a legfontosabb, hogy nem franciául vartyognak! Az est meglepetés zenekara számomra a Nightmare volt. Elég komoly biográfiát tudhatnak maguk mögött és most sem okoztak csalódást. Hozták a tíz pontot. A hervadt létszám ellenére (ami némileg minősíti a hazai metal rajongó tábort) is igen kiváló produkciót mutatottak be, valósággal legyalulták a színpadot. Az előadás sikere nem csak a muzsikus társak hibátlan játékán múlt, hanem Jo Amore énekes igen kiváló színpadi szereplésén. Ő a hangján túl a maximumot is beleadta, hogy emlékezetes legyen a produkció. Igazi közönségbarát előadó!
  
  Sajnos idő szűkében az ember nem tehet mást, mint a hosszúra nyúlt produkció miatt valamit kénytelen kihagyni. Esetemben ez pont a záróaktusként fellépő Vicious Rumorsra lett igaz. Az esemény két fő zenekara (Circle II Circle, Vicious Rumors) teljes idős fellépéssel kápráztatta el a közönségét, aminek egyenes következménye volt a 21:00 órás Circle II Circle és a 23:00 órás Vicious Rumors kezdés. Ez még gombócból is sok és a másnapi hajnali munka ténye is vészjóslóan közeledett. A lényegnél maradva most ki kellett hagynom a Vicious Rumors fellépését. Ennek ellenére a Circle II Circle koncertjének megnézése után is teljes értékű fesztivál élménnyel távozhattam. A Zak Stevens énekes (ex-Trans-Siberian Orchestra, ex-Savatage) nevével fémjelzett banda fellépése most is garancia volt a minőségre. Igaz, eléggé vegyes felállású volt a csapata, melyben csak nyomokban voltak fellelhetőek az eredeti tagok. Bill Hudson gitáros, mint ügyeletes szétvarrt szépfiú; Christian David Wentz, a dzsungelharcos; Paul Michael Stewart, a fonott szakállú; Henning Wanner billentyűs és Adam Sagan, a precíz kezű dobos így, ebben a felállásban sem tudott tévedni. A hallott dalaik még ebben a formában is a helyükön voltak. Ami talán furcsának tűnhetett, hogy a lejátszott műsoruk szinte teljes egésze a Savatage - Edge of Thorns 1993-as albumra épült. Ez némelyeknek zavaró lehetett (többet vártak), de talán a legtöbbünkben mégis örömöt váltott ki. Az este folyamán stílusosan még két Circle II Circle dalt tűztek műsorra, ami talán feloldozást jelentett a zenekar rajongóinak. Zárásként a 2013-as Seasons Will Fall album két dala hangzott el, a Diamond Blade és az Epiphany, majd a legvégén még a The Trooper című Iron Maiden klasszikust is megidézték.
  
  Egy kiváló koncertest élményével gazdagodhattak a résztvevők, a rengeteg fellépő zenekar többsége színvonalas produkciókkal tette emlékezetessé a pünkösdhétfőt.

Kulcsszavak:
  vicious rumors     circle ii circle     nightmare     eternal flight     demonlord 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás