beszámoló [koncert]  2003. október 15. szerda   15:31

nincsen hozzászólás

  Beköszöntött az ősz és ezzel együtt a klubszezon is. Természetesen folytatódott a tendencia és már a hétköznap estéinket is koncerteken tölthetjük.
  
  Nem mondom, hogy nem féltem a csúszástól a négy fellépő névsorát látva, hisz hétköznap ennyi nem éppen grindcore banda tuti hajnali buszozást jelent. Be is jött, így kellőképpen nyűgös voltam a fáradtságtól, és hogy megint nem jutok haza időben.
  
  Na, de azért nézzük a zenekarokat. Az Isten háta mögött (IHM) nem egy könnyen befogadható zene, az már biztos. 5-8 perces számok, elég furcsa énekkel. Semmiképpen nem rossz, mert szerencsére van zenei tudás, de aznap este nem igazán hiányzott ez a fajta agybénítás”. Talán mire megjelenik ez a beszámoló, már sokan magukénak tudhatják az IHM bemutatkozó anyagát.
  
  A Taktikában történtek kisebb nagyobb változások, amik azt kell hogy mondjam nagyon pozitívan hatottak a zenekar fejlődésére. Két gitárral nyomulnak a srácok, és két új, de nem ismeretlen taggal (Fallen Into Ashes egyik gitárosa, és Máté, aki a Newborn, Dawncore, Idoru bandákat erősítette/erősíti). A hangzás egyre jobb, és visszaemlékezve az egy évvel ezelőtti Taktika élő megszólalásokra, sokkal összetettebb, élesebb és hallgathatóbb lett az egész produktum. Egy problémám van csak, az ének (sikítozás), amit képtelen vagyok megszokni, de hátha ez is változik. Sikerült a koncertet megspékelni a számok között bejátszott ricsajokkal, amik elég szélsőséges érzelmeket váltottak ki a hallgatókban.

  Nem szívesen írom, de ez már a második olyan Blind Myself koncertem az elmúlt időben, amikor azt érzem, hogy nincs tűz a csapatban. Pedig van bennük annyi, hogy még egyszer felpörögjenek és megmutassák mi is az a rocknroll! Kicsit egykedvűek a színpadon és nem árad belőlük az az energia, amely képes lenne magával ragadni a közönséget. Bár ezen a koncerten azért a fiatalabb korosztály bemozdult, de szerintem ennél többet képes átadni a Blind a közönségnek. Remélem lángra gyullad a szikra!
  
  Tavaly mikor a Trafóban láttam a Majority Rule-t, nem dobtam el az agyam. Aztán megkaptam az új albumot, és olvasgattam, hogy a műkedvelőkben milyen érzéseket hoznak felszínre a hallottak. Sajnos nálam nem ért el olyan hatást a Majority Rule, mint sokaknál. Pedig a három tag vérprofi. Egyszerű, de még is összetett zene. Gitár, basszusgitár, dob. A képlet egyszerű, de a srácok bonyolítják. Effektek, nagyon durva beindulások, és lassabb lírai részek. Egy számon belül bármi megtörténhet. Egyszer lenyugszanak, később meg szét akarnak rúgni mindent, ami körülöttük van. Szintén nem egy könnyű eset ez a zenekar, de aki sok időt szán a zenéjükre, és nem csak háttérben hallgatja, az biztos megtalálja a zenében rejlő szépséget.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: