magazin [könyv]  2012. november 8. csütörtök   05:32

nincsen hozzászólás

  A történész, író, újságíró, gasztrokritikus és utazó Robert Makłowicz nagy népszerűségnek örvend hazájában. A lengyel, örmény, magyar, ukrán és osztrák felmenőkre visszatekintő, 1963-as születésű Makłowicz televíziós kulináris barangolásainak köszönhetően vált egy csapásra ismertté Lengyelországban. Nemcsak az európai konyha nagy rajongója és ismerője ő, de igazi életművész, kinek tarsolyában ott lapul ezernyi kedélyes adoma, békebeli anekdota.
  
  Ha Makłowicz főz a fogások mellé mindig bőséges narratív körítés jár, s miközben az első fagyok után szüretelt szőlőből készült zamatos eiswein finoman csiklandozza szájpadlásunk, és elkészül a Herr Opitz-féle szaftos marhapörkölt számtalan kultúrtörténeti érdekességgel fűszerezett traktátus kerekedik. Kíváncsisága és tudásvágya űzi-hajtja Közép-Európán keresztül-kasul, kakasherepörkölttől az isztriai sonkáig, idriai krumplis derelyéig, köményes disznósülttől, a székelygulyáson át a brujetig. Mindeközben pedig, mint megannyi villanás a múltból tűnnek fel olyan történelmi alakok, mint Kuzmanek Hermann, Redl ezredes, Ferenc Ferdinánd, Rudolf főherceg vagy épp a cigarettafüstbe burkolózó Kurt Schuschnigg, akik az író fiktív útitársaiként masíroznak át a lapról-lapra változó tájakon és vidékeken.
  
  Robert Makłowicz-csal első magyarul megjelent „Café Museum„ című könyvéről Lévai Balázs producer, televíziós újságíró beszélget.
  
  A könyvből részleteket ad elő: Kolovratnik Krisztián, színművész.
  ”Így hát görög is vagyok, meg kínai is, tán zavar valakit? Noha lengyel az anyanyelvem, igencsak szívesen hallgatok más nyelveket magam körül. Örömmel tölt el, ha sok különböző felekezet temploma magasodik egy helyen, és még boldogabbá tesz, ha valamennyit nyitva is találom. A határátlépés gyermekkorom óta a legkedvesebb szórakozásaim közé tartozott, a határok létezésétől pedig káromkodni támad kedvem. Mikor már magam dönthettem róla, hol tartózkodom, és a határok a sors akaratából átjárhatóvá váltak, időnként olyan kirándulásra vállalkoztam, amelynek nem volt határozott célja, hacsak az nem, hogy más nyelveket halljak, másféle levest kanalazzak, másféle italt kóstoljak, másféle tájakat lássak. Hogy a tükörképemet más tükörben pillanthassam meg. Feltétlen szükség van rá, mert a tükrök hazudhatnak is, ha egész életedben egy tükörben nézegeted csak magad, esetleg sosem tudod meg, hogyan is nézel ki.”
  Robert Makłowicz
  
  Végig éhség gyötört, amikor ezt a könyvet olvastam: egyrészt az őrült ételleírások miatti fizikai éhség, másrészt a világ megismerésének éhe, amelyet olyan érzékletesen tár elénk Makłowicz. Ahogy olvastam a Café Museum-ot, azonnal meg akartam enni a szerző által oly nagy szakértelemmel és szeretettel bemutatott ételeket, és utána rögvest meg akartam mindent inni, aminek a megivásáról itt szó esik – de legszívesebben autóba ültem volna, hogy haladéktalanul felkeressem mindazokat a helyeket, amelyekről túl szerény terjedelmű művében Makłowicz megemlékezik. Szó sincs arról, hogy a szerző szakácskönyvet vagy útirajzot írt volna, ez a könyv ugyanis nemzetekről, társadalmakról és kultúrákról szól. A Café Museum-ban persze szó esik az étvágyról és a szomjúságról, de elsősorban Közép-Európa titokzatos világába nyit utat, amely sokkal összetettebb és különösebb minden képzelt világnál. Ebből eredeztetjük magunkat mi, közép-európaiak. Mert valójában nincsenek is igazi lengyelek, igazi szlovákok vagy magyarok, az igazi osztrákokról már nem is beszélve – csak igazi közép-európaiak léteznek. Olyanok, mint Robert Makłowicz.
  Krzysztof Varga
  
  Ez az élvhajhász Makłowicz álmai világkörüli útját írja meg. Története valójában a beteljesületlen vágyakozásról szól, hiszen olyan világ után sóvárog, ami nem tér vissza, és amit ráadásul –a puszta tényekből adódóan – sohasem tapasztalhatott meg közvetlenül, egy idegen emlékekből újjáélesztett, így aztán mitikus ország után. Megszámlálhatatlan határátlépése közepette Makłowicz lelkesen győzköd minket arról, hogy utazásai színhelye továbbra is ugyanaz a k.u.k. Európa. Ezt a mitikus egységet keresi, miközben viszont a kulturális különbségek bármiféle megnyilvánulását örömmel üdvözli valamennyi soknemzetiségű közegben. Kalandos utazása végén pedig, melynek során számtalan új barátra tesz szert és a legízletesebb étkeket és itókákat kóstolja végig, rátalál a maga új, igazi, valós földi paradicsomára: Dalmáciára.
  Piotr Bikont
  
  Robert Makłowicz: Café Museum
  Európa Könyvkiadó, Fordította: Kertész Noémi
  Oldal: 172
  Formátum: 122x200
  Kötés: füles kartonált
  Ára: 2600 Ft
  ISBN 978 963 07 9488

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: