beszámoló [koncert]  2003. augusztus 22. péntek   16:33

nincsen hozzászólás

  1954. április 12. A Rock And Roll megszületik! Azaz Bill Haley and His Comets New Yorkban rögzítette a ROCK AROUND THE CLOCK című dalát. Ezután Amerikában hurrikánként söpört végig az új stílus, melynek még 1952-ben Alan Freed rádiós-műsorvezető adott nevet.
  
  Bill Haley és remek zenészekből álló csapata több leget és elsőséget is magáénak tudhat. A Comets volt az első, amely világkörüli turnét adott, amely saját kiadót alapított, és amely színes bőrű zenészekkel turnézott együtt. Ja, és elsőként produkáltak egy millió feletti lemezeladást. Egyébként nélkülük talán sehol sem lenne Elvis Presley, akit meghívtak 1955-ben, hogy szerepeljen előttük (pedig nem jósoltak neki nagy jövőt, aztán tessék).
  
  Bill Haley 1981-ben elhunyt, ekkor a zenekar is pihenőt” tartott. Ezalatt a tagok kipróbálhatták mit tudnak elérni az üzleti életben, sok sikerrel. Miután megunták a pénzkeresést, 1987-ben újból összeálltak és 2003-ban eljutottak hozzánk a Mystery Gang vendégeként.
  
  Egy nappal a koncert előtt egy sajtótájékoztató keretein belül ismerkedhettünk meg a tagokkal, akik több száz kilométer autókázás után mosolyogva és készségesen meséltek Bill Haleyről, az 50-es évekről, és nem éppen unalmas életükről. Ez elég nagy szó, hiszen a Comets átlagéletkora bőven hetven év felett van. Az is kiderült, hogy most is nagy csirkefogók az urak, hiszen azért még most is táncolnak az első sorokban olyan hölgyek, akik megérnek egy-két kacsintgatást és mosolyt. Úgy gondolom ennek a nem fiatal társaságnak az összetartó ereje a lazaságban és fesztelenségben keresendő, ami csak úgy árad belőlük egymás és a közönség felé. (A sajtótájékoztató zárásaként megtekintet korabeli filmbejátszáson például gyermeki énükbe bújva keresték magukat a vásznon.)

  Aztán eljött a nagy nap. A közönség átlagéletkora negyven felett. Konszolidált házaspárok közé azért szerencsére elvegyült jó néhány jampi, és hap-cat, ami már sejtette, hogy itt nem csak üldögélés lesz.
  A házigazda Mysery Gang indította el az időgépet, amit az egész koncert alatt igyekeztek 1953, 54, 55 környékére visszatekerni. Az ő módszerük a zenével való időutazás - amit talán mondanom sem kellene -, de hát remekül tudnak. A program nem volt túl hosszú, hiszen most csak” rá kellett hangolniuk a közönséget Comets-ra. Nem is csoda, hogy még csak néhány pár mozgatta meg végtagjait. Azért volt a végén a nagy kedvenc a Fly To The Moon.Egyébként még az este folyamán visszatért Egri Péter, Fácán és Singer a színpadra, ami elég nagy meglepetést volt
  
  Sikongatás, extázisban ugráló, üvöltöző fanatikusok. Az első hangok után többen is a széksorok közötti folyosót választották: beindult a tánc. A színpad előtt többen az iszlámban bevett imádkozást alkalmazzák, csak a szőnyeg és a mekkai irány hiányzik, de minek mikor a színpadon ott áll a Comets. A hangulat számról számra fokozódott, na de azért nézzük az öregfiúkat. Ugyanaz a gyermeki mosoly az arcokon, mint az azelőtti napon. Élvezik, na!
  Joey DAmbrosio szaxofonos konferál az elején, na és persze több számban is énekel. Tökéletes játéka közben meg lehetett figyelni azokat az rnb-s, jazz-es elemeket, amelyekből nem csak a rock and roll, hanem több akkortájt kialakult stílus is táplálkozott. Mire képes egy szaxofon! Számomra az est egyik nagy élménye volt az ő tevékenységét figyelni. (Egyébként Ő egy casino igazgatója.)
  Dick Richards, jazzes dobolása is több mint amit mostanság hasonló zenekarokban lehet látni. Egyébként különleges hangjának köszönhetően, egy-egy számnál kicsit görnyedt hátával előre sietett a mikrofonhoz és énekelt. Ilyenkor a Bill Haley-t többszörösen is helyettesítő angol származású Jacko Buddin vette át a dobverőket. Az egyébként multi-instrumentális úriember amellett, hogy énekel, még gitározik, dobol, sőt egy négy kezest is játszott Johnny Grand-val (az eredeti zongorista). Még egy kicsit beszéljünk a Comets egyetlen nem eredeti tagjáról, aki szerintem egy kész főnyeremény. Minden poszton” kiváló, és a legfontosabb: énekhangja Bill Haley-ével szinte hasonló. Annak ellenére, hogy kicsit visszafogottabban fejezi ki érzelmeit, mint társai ráadásul most még kicsit beteg is volt azért Ő is néha megtört és elejtett néhány kacsintást, fejbiccentést a rajongók felé. Még nem esett szó a kisördögről, Franny Beecherről, a csapat legidősebb tagjáról, aki még a negyvenes években country zenészként tevékenykedett. És, a végén ott van Marshall Lytle, aki Bill Haley-től tanulta meg a nagybőgőzés fortélyait. Szóval a nagycsapat együtt volt, és kifogástalanul zenélt, közel másfél órán keresztül. Közben elsütötték a nagy slágereiket (ez kb. a fanatikusoknál egy újabb és újabb katarzis lehetett): SHAKE RATTLE & ROLL, CRAZY MAN CRAZY (az első Rock and Roll sláger, ami felkerült a Billboard TOP 100-ra).
  A vége felé meghallgathattuk a nagyközönség által Louis Armstrong számaként ismert WONDERFUL WORLD-öt kicsit másképp, de a mester mozdulataival előadva, és majdnem hasonló hangon, de mégsem a megszokott zenei aláfestéssel.
  És, persze a legvégén (azt hittük itt a vége): ROCK AROUND THE CLOCK, THE SAINTS ROCK & ROLL, ROCK THE JOINT. A közönség kikelt magából, és a ráadás után újfent visszakövetelte a Cometsot. A nézők egy része már kifelé szivárgott, miközben a lelkes mag a színpad előtt széttapsolta a tenyerét. Eltelt 3-4 perc már az erősítők is ki voltak kapcsolva és visszatért a színpadra a Comets. Ez a közönség ezt meg is érdemelte! Ez a zenekar pedig nem okoz csalódást! Csodálatos estét varázsolt Budapestre ez a társaság, ami valószínűleg évekig beszédtéma lesz a rajongók körében!
  
  Nehéz visszaadni, azt a hangulatot, és azt a látványt, ami aznap este ott ért. Amikor Marshall Lytle megfeküdt a nagybőgőjével, előtte háton, majd hason, az nem éppen megszokott egy 70 éves embertől. A Mystery Gang Comets közös szám, kívülről nézve sem volt semmi, gondolom a magyar csapatnak kicsit többet jelentett ez a kis produkció.
  
  Fantasztikus volt a Comets! Kár, hogy nem sűrűn láthatjuk már őket

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: