szerző: PodravkaRed Moon Fesztivál 2003 június 6-7, Vörös Yuk
Első nap
Mindig is arra vágytam, hogy egy kitűnő szellőzésű földalatti objektumban töltsem el a 30 fokos hőség sújtotta hétvégémet. Mindezt lehetővé tette, hogy minden fellépőt végig nézzek, sőt kedvenceimet végig is táncoljam! A Vörös Yukban már télen is problémás volt a friss levegőhöz való jutás, főleg amikor több mint 400-an próbáltak egyszerre táncolni és lélegezni. Most, ha nem is voltak ilyen sokan, de a hőmérséklet eleve adott volt, már a puszta állástól is csorgott a víz a hátamon. A legjobb hely a parkolóban elhelyezett sörpadok mellett a hideg hűsítők fogyasztása volt, amely segített túlélni ezt a borzasztó klímát. Gondolom a fellépők is örültek, hogy csak fél órákat kellett koncertezéssel eltölteniük a színpadon, utána szintén a felszínen pihenhették a nem várt szaunázás örömeit.
Első nap.
Sikerült elcsípnem a Ne fogazz! nevezetű, civilben tanáremberek fellépését. A szövegeket talán az iskolai frusztráció szülte, vagy talán a tanintézményben visszaszorított érzelmek felszínre törése ez a formáció, ugyanis vulgáris szavakkal teletűzdelt dalaik érthető mondatai erre utalnak. Igaz még a jó fejség határán belül vannak, de a zene monotonitása, a megszokott metal riffek, kicsit egysíkúvá teszik a produkciót, de a számok közötti átvezető szövegek nem mindennapiak.
A délután/este második fellépője a One Scene Unity volt, akikről csak annyit hallottam, hogy van egy hanyagolható minőségű demójuk, de mást nem nagyon. A zene stílusa bunkó hardcore az utcáról. Üvöltéssel, sok szövegeléssel. Megható volt a basszeros életkedve a sarokban. Ha mondjuk jazz, akkor ok, de ilyen beindulós zenénél a póker arc magam elé révedek, nem vall nagy életkedvről. Biztosan jó úton haladnak a srácok, hogy zenéjükkel egyesítsék a magyar hardcore s(z)ínteret, de lehet, hogy nem így kellene!
Sajnos az est általam várt csapata a Szargyerek nem jelent meg, így sajnos, csak cd-ről hallgathattuk az eddigi összes felvételüket. 40 szám 16 percben. Tömény grindcore dobgéppel.
Az amúgy nagyon energikus (mind a zenekar, mind a közönség részéről) koncertjeiről híres Blood Is Fire a lehető leggyengébb fellépését produkálta aznap este. Hogy mi is lehetett ennek az oka, arra nem is olyan nehéz rájönni, mint gondolnánk! Egy olyan közönségnek játszani, akiknek a háromnegyede nem igazán miattuk ment le a klubba, nem éppen a leghálásabb dolog. A másik, hogy rohanniuk” kellett, aminek nemigazán láttam értelmét, hiszen az alig fél órás programból kihagytak egy rakás olyan számot, amit nagyon szerettek volna játszani. Ez persze rányomta a bélyegét a fellépésre is rendesen. Aki egyébként nem tudná, a Blood Is Fire egy metál zenekar. Húzós mosh részekkel és néhol bugyiszaggató” dallamokkal. Körülbelül mintha a Darkest Hour-t, a Caliban-t és a Boy Sets Fire-t összegyúrnánk egy nagy masszába.
Boogie Mammaék ezen az estén is őrültre vették a figurát. Az alapvetően ska témák megint ütköztek metal nyúlásokkal, és elvontabb, pszhiopata részekkel, ami természetesen megint Dávidnak (ének, ceremónia mester) volt köszönhető. Előkerült egy porszívó is, ja és egy lavór víz is, ami 2-3 ember hűsítésén kívül kijutott sokaknak. Az est egyik legjobb hangulatú koncertje kerekedett ki a Boogi Mamma fellépéséből, ami sok vizet hagyott maga után.
Ha vizsgaidőszak van, 35 fokban kell délutántöbb mint 3 órát utazni a vonaton, az mindenkiből kiszívja a maradék energiáját. Szerintem ez történt a Tizenhéttel is. Szombathely messze van a fősulis srácok pedig kellőképpen kicsavarva érkeztek a pesti vörös szaunába. Szabi (ének), aki egyébként Atom Anti módjára mozog a színpadon, most elég statikus volt, ami elárulja, hogy kicsit lapos is volt a koncert, nem is beszélve a hangosítási problémákról.
A Csizmáskandúr megint játszott, természetesen megint ugyanazt a repertoárt. Ők is kellőképpen leizzadtak a színpadon a táncoló közönséggel együtt. Lipi (dob) bevallása szerint utoljára akkor volt ilyen meleghelyzet, amikor több százan táncoltak február-márciusban a dühöngőben. Az félelmetes és forró hangulatú volt, a mostani meg levegőtlen.
Atom és doboza” : Atom = Adam Goren. Doboz (továbbiakban package)= egy fura alakú, házilag összeeszkábált elektromos zenegép, aminek segítségével Adam (továbbiakban Atom) kb. a Super Mario háttérzenéjéhez hasonlítható zenét” csinál. A definícióból csupán annyi maradt ki, hogy Atom gitározik is, viccesen megírt, ugyanakkor halálosan komoly üzenettel rendelkező, plussz jó adag provokációval ellátott szövegei vannak (pl. hats off to Halford, pumping iron for Enya,). Mindenféleképpen egyedülálló, amit ez a fiú csinál. Legalábbis én még nemigazán hallottam ilyen projektről. Atom zenéje annyira ártalmatlan, annyira vicces lehetne, mint a 80-as évek szinti-pop bandái, de mivel ő egyedül van, nyafogós orrhangon énekel, legtöbbször provokatív dolgokról beszél, sokan a punkrock elleni köpködésnek veszik. Pedig nem kellene! Mindenesetre én már nagyon vártam, hogy láthassam őt élőben. Igazából nem is csalódtam benne, bár lehetett volna picit intenzívebb is. (Talán ez a turnézás átka) Hibázásról ugye szó sem lehetett, mivel nem zenészek szolgáltatták a muzsikát, hanem egy ketyere. Két szám közt Atom megpróbálta elmagyarázni, hogy a következő nóta miről is fog szólni. Ehhez segítségére volt Pándi Balázs, aki elég érdekes módon fordított. Sajnos idézni nem tudok, pedig nem ártana, mert ellenpéldaként szolgálhatna minden egyes fordítani akarónak. A lényeg a lényeg, ami angolul értelmes volt, magyarul már érthetetlen. Na jó, legyen ez az egyetlen mínusz pont! Belefér. Mindent összevetve, tízes skálán nyolcast kap Atom és Doboza.
Csók és Könny. Provokatív énekes, megbotránkoztató szövegek, kellemes zene. A hajnali koncertből egy percet sem láttam, de már írtunk róluk eleget, még többet is, mint érdemelnének, ameddig nem változtatják meg eszméiket”. Főleg az énekes, aki sok esetben homofób, és rasszista kijelentéseket tesz. Igaz, aki nem ismeri, vagy nincs humorérzéke, az könnyen félreértheti Aberrált Atya (ének) cselekedeteit és szövegeit
Második nap
Nem mentem le jó szívvel a Red Moon Tábor” második napjára az előző napi izzasztó meleg után. Sikerült megint elég korán érkeznem, így bepillantást nyerhettem a Columbo Kutyájának délután fellépésébe, ami sajnos- ugyanolyan volt, mint az előző néhány hónap koncertjei, köszönhetően Barango alkohol imádatának.
Az Elit Osztag fellépése fölöttébb unalmasnak éreztem. Mintha a próbateremben prüntyögtek volna valamelyik délután, úgy álltak a színpadon. De hát egy koncertet kellett volna adniuk
Szerencsére a CPG visszaadta a hitemet, hogy egy legendás zenekarnak nem kell kiábrándítónak lennie. Ahogy kell egy punk bandának, kiálltak és energikusan lenyomták a produkciót. Aktuális és mai is érdekes témájú számok hangzottak el, Erdős Péter emlegetése nélkül.
Az egyetlen épkézláb és tökéletes koncert ezalatt a két nap alatt egyedül a Tigris neve mellé jegyezhető. Teljesen jól együtt szólt minden, nagyon jól lejöttek a rootsosabb és a dancehallosabb zenei elemek is. Egyszerre szólt az egész bagázs, és a kis számú érdeklődő is nagyon élvezete a régi és új számokat. Most már nagyon kíváncsi vagyok az új albumra!
Úgy gondoltam, hogy a hosszú szünet után a Leftöver Crack bulin újra színpadra lépő Semmi Komolyról, majd most írok egy hosszabb beszámolót, de sajnos életem talán legrosszabbul megszólaló fellépését láthattam, így eltekintenék a mélyebb elemzéstől. Közel húsz percet kaptaunk a srácok munkásságából, ami igen pörgősre sikeredett, és a végére még kisebb táncot is eredményezett. Remélem legközelebb a hangzás is olyan lesz, hogy szívesen írok a zenekarról.
És, akkor innentől kezdve történt, hogy a szokásos Vörös Yukas társasággal kint ücsörögtünk és italozgattunk az udvaron, így eshetett meg, hogy az este hátra levő 4-5 zenekarából szinte semmit nem láttam. Mondjuk a Picsáról lehetne valami jót írni? Remélem jövőre tényleg ki viszik a szabadba az egész mini-fesztivált, mert így teljesen elveszik az ember kedvét a koncertlátogatástól, hiszen ki szereti 20 percenként két kézzel kifacsarni az izzadságtól nedves pólóját?