előzetes [koncert]  2003. július 15. kedd   11:37

nincsen hozzászólás

  „A King Crimson inkább egy munkamódszer, semmint egy zenekar. Ha nincs tennivaló, nem is történik semmi, a Crimson eltűnik. Ha olyan zene jelenik meg, melyet el kell játszani, a Crimson életre kel. Bár minden ilyen egyszerűen működne. - Robert Fripp
  
  Fennállásának negyedik évtizedébe lépve, a King Crimson kortársai közül az egyetlen, amelyik folyamatosan képes a megújulásra. A jelenlegi felállás folytatója annak a zenei kalandnak, amely ma is olyan előadókat inspirál, mint a Nine Inch Nails vagy a Tool. A zenekar létezése során minden egyes felállás logikus folytatása volt az előzőnek, akár egy zenei evolúció.
  
  A King Crimson első inkarnációja - az alapító Robert Fripp szerint - 1968-ban fogant, és 1969. január 13-án született meg a londoni Fulham Palace Café-ban. (Tagok: Fripp, Ian McDonald, Greg Lake, Michael Giles, Pete Sinfield). Az együttes kevéssel ezután a Rolling Stones előzenekaraként lépett fel egy Hyde Park-beli koncerten, ahol Jaggeréknél nagyobb sikert arattak. Ezután vették fel az In The Court Of The Crimson King” (1969) című lemezt, melyet a szakma véleményét reprezentálva Pete Townshend, a Who gitárosa már a megjelenés pillanatában mesterműnek nevez. Az idő igazolta ezeket a véleményeket: az album a rockzene történetének talán legértékesebb ikonja, egyben a korszak egyik legkiemelkedőbb művészeti alkotása is.
  
  A következő harminc évben is sikerült a King Crimsonnak a rajongókat és a kritikusokat minden egyes albummal újból és újból meglepnie: In The Wake of Poseidon (1970), Lizard (1970), Islands (1971), Earthbound (1972), Larks´ Tongues in Aspic (1973) és a poszthumusz stúdióanyag, a Red (1974). Ezeken a csodálatos lemezeken Fripp mellett olyan zenészek játszottak, mint többek között a jazz-maestro Keith Tippet, Boz Burrell (Bad Company), Ian Wallace (Bob Dylan, Don Henley), John Wetton (Family, Uriah Heep, Asia) és Bill Bruford (Yes, Genesis).
  
  A Red megjelenését követően Fripp úgy nyilatkozott, hogy a King Crimsonnak örökkön örökké vége, szólóprojekteken kezdett dolgozni és több neves zenésszel - Brian Eno, Peter Gabriel, David Bowie, Daryll Hall, majd később David Sylvian - is együttműködött, majd a 80-as éveket mégis egy újjávarázsolt King Crimsonnal kezdte.
  Fripp szerint ez a Crimson elődeinél könnyebben érthető, zenei szókincse tágabb.
  
  A zenekar legfrissebb The Power to Believe c. albumát mutatja be a Millenárison július 15-én. Adrian Belew - gitár, ének, Robert Fripp - gitár, Trey Gunn - warr gitár, Pat Mastelotto - dobok. Jegyár: 6000 Ft

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: