beszámoló [koncert]  2011. november 2. szerda   04:55

nincsen hozzászólás

  Ugyan a Guano Apes tündöklése már messze nem a régi, német anyanyelvű országokban mégis töretlen a rajongás Sandra Nasic és csapatának irányába. Elég csak kiutazni bármelyik német vagy osztrák fesztiválra, hogy megtapasztaljuk, amint a mai napig tízezrek látogatnak el egy-egy fellépésükre. Habár itt nálunk nincs már ekkora Guano-őrület, mégis van rájuk igény, hiszen a mostani budapesti koncertnek helyet adott Club 202 is jócskán megtelt a göttingeni banda látogatásának alkalmából.
  
  A bemelegítést a 22 névre hallgató formáció vállalta magára ezen turné alkalmával, akik inkább csak foszforeszkáló arcfestéseikkel tudták felhívni magukra a figyelmet, mintsem dalaikkal. Merőben színtelen, szagtalan műsoruk valahol hasonlított a Muse korai dolgaira, de színvonalában természetesen meg sem közelítette azt. Az meg a másik fele, hogy itthon teljesen ismeretlen a zenekar, bár el tudom képzelni, hogy tőlünk nyugatabbra valamivel népszerűbbnek is címkézik őket.
  
  Nem kellett sokan várni az átszerelés alatt és már színpadon is volt a Guano Apes, amely zenekar többször is eljutott Magyarországra, így felléptek mind a Sziget Fesztiválon, mind a Petőfi Csarnokban, vagy idén a Hegyalja fesztiválon. A kvartett az elmúlt évtized közepén úgy döntött, hogy szünetet tartanak a mögöttük hagyott tíz év fáradtsága okán, de a visszatérés csak az idei évig váratott magára. Az áprilisban megjelent Bel Air című anyag elsősorban a német nyelvterületen könyvelhetett el komoly sikereket, Németországban megjelenése hetében az első helyre katapultált és hat hétig tartotta magát a slágerlistán. Az új album fogadtatása vegyes volt, a rajongókat is megosztotta a letisztult, kevesebb „crossover” elemmel tarkított, annál több szintetizátort és soft rock stílusjegyet, rádióbarát és „robbanásmentes” érzéseket felvonultató album.
  
  Az egykor skate-ikon csapat tagjai a nyolc évvel ezelőtti Quietly-vel kezdték meg a bő egy órás műsorukat. Természetesen már itt is megőrült a közönség, pedig ez még nem is az a dal, amit a banda legnagyobbjai között tarthatnánk számon. Igaz, nem tartozik azok közé a friss lemezről származó Oh What A Night sem, de élőben meglepően hatásosan dörrent meg. A You Can´t Stop Me alatt meglepetten vettük észre, hogy Sandra éneke akkor is tökéletesen szól, mikor a mikrofon a szája közelében sincs. Hogy ezt a fél(playback) megoldást mi tette szükségessé, azt pontosan nem tudnám megmondani, de emellett dicséretreméltó, hogy nem volt hakniszagú a produkció. Pláne, mikor nem sokkal később felcsendült az Open Your Eyes, amit szinte mindenki együtt énekelt a szexi combokkal megáldott énekesnővel, aki az évek elteltével egyre dögösebb lett.
  A setlistet tekintve véleményem szerint a Bel Air dalai is bőven megállták a helyüket, habár látszott, hogy nem mindenki van képben az összes új számmal. Tételesen egyébként a Sunday Lover, Pretty in Scarlet, Fire in Your Eyes trió mellett a When the Ships Arrive, Fanman, This Time blokk nyerte el leginkább tetszésem, ha a ráadást nem számoljuk, mert az egy külön fejezet volt ezen az éjszakán. Na meg gondolom úgy a turné összes többi állomásán is, hiszen a Big In Japan és a Lord Of The Boards párosa méregerős lezárást adott a bulinak.
  
  Furcsa zenekar ez a Guano Apes, hiszen amiért és ahogyan mindenki megszerette őket még a 90-es években, az már csak halványan létezik, viszont a modern korhoz igazodva sem lettek kevésbé hitelesek és szórakoztatóak, mint anno voltak. Ezt támasztotta alá ez az este is, ami bár nem lesz az év koncertje, de mindenképpen jó érzésekkel gondolhatunk rá vissza.

Kulcsszavak:
  guano apes      22 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás