szerző: KaktuszSummer Solstice Party 2003 június 21, Tököli repülőtér, szabadtér
Ezt is megértük. Tipikusan az a partiélmény volt ez, amit majd az unokáknak is el fogunk mesélni néhányan. Főleg azok akiknek lesznek unokái. Látom előre, amint reszkető kezemmel, egy megfakult sárga, gyűrött szórólapot mutagatok és lelkesen, kipirult arccal magyarázom a dolgot az értetlenül bámuló unoká(k)nak. Majd megnyugtatnak, hogy ez már rég volt és egyébként is ciki, engem pedig ez olyannyira felizgat, hogy az agyvérzést, szívrohammal együtt kockáztatva nem szólok inkább semmit. Mit nekünk Mozart - melyet néhányan manapság is csak a csokigolyó révén ismernek - és Beethoven, ha egyszer minden zene unalmassá és „cikivé” válik. Arról van itten szó, hogy nem kisebb egyéniséget hallhattunk játszani a Tököli repülőtéren, mint magát Goa Gil-t, ráadásul tizenkét órán keresztül.
Ünnepélyes hangulatban ballagtam ki az egyébként már ismert helyszínre. Nem semmi - gondoltam magamban - Goa Gil Magyarországon és egy tizenkétórás dj szett keretében ismerjük meg az Ő sajátos világát. Világhírű művészről lévén szó, azt kell mondanom: ez a tizenkét óra meglepett. Meglepett, mert nem vagyok (vagyunk) ehhez hozzászokva. Sajnos Magyarországon nem ez a jellemző. Az igazi, nagy sztárokat és művészeket nem tudjuk megfizetni és ez az általuk előadott produkcióra is rányomja a bélyegét, ha eljönnek elgyáltalán Magyarországra. Most mégis itt van nekünk Goa Gil aki rögtön, így elsőre, tizenkétórás dj szettett játszik. Ezenfelül a mi kis országunkban még nem járt. Ráadásul, hogy még fokozzam egy kicsit, tudjuk Gil-ről, hogy filozófiájával stílust teremtett. Azaz, stílusával filozófiát, vagy valami efféle. A lényeg az, hogy nagyon is meghatározó személyiségről van szó, ha nem is feltétlenül sztárról, de művészről mindenféleképpen. Egyszerűbben fogalmazva: június 21-én szombaton este a pszichedelikus trance kedvelőinek nagyon jó volt.
Erről rögtön az jutott az eszembe, hogy júniusnak az ő huszonegyedik napja másról is nevezetes. Ezen a napon ünnepeljük ugyanis a zenét. Ez azt jelenti, hogy ezen a napon a koncertek és úgy általában a zenei rendezvények ingyenesen látogathatóak. Tehát, ha most gonoszkodni akarnék - és miért is ne - , akkor feltenném a kérdést: ez a zenei rendezvény, teszem azt party, miért nem volt ingyenesen megnézhető, élvezhető, meg ilyenek? Mennyire gyönyörű gondolatmenet és egyben a telhetetlenség netovábbja. Mielőtt azonban teljesen elérzékenyülnék saját magamtól, visszatérek a lényegre, ami esetünkben igen fontos.
A visszatérés (mármint a lényegre) most egy kicsit átcsapkod a szokásos elmélkedésbe, a goa-trance és psy-trance szcéna „történelmi” hátteréről és egyáltalán az ő létének jogosultságáról.
Egyszerű dolog ez: itt volt Goa Gil és nagyot zenélt nekünk. Ez jó. Viszont nem volt ez mindig így, mivel Őnála kisebb egyéniségeket nem sikerült elhívni, vagy eljöttek és csalódottan hazamentek. Azután egyszercsak előkerül az aduász és mi megyünk és nagyon örülünk neki. Volt is minek örülni. Bevallom, számomra mégsem felhőtlen ez az öröm, mert örülök annak, hogy megértem ezt a szombati napot. Élveztem Gil szettjét. Jó volt a társaság, meg igazából minden és mégis. piszkált valami amiről már volt szó, de egészen más összefüggésben.
Emlegettem volt, hogy az elmúlt másfél-két évben a mellőzött goa-trance - a psy-trance méginkább - tényezővé vált (Psyence fiction és a nyomtatott média, 2003.04.29.). Most ott tartunk, hogy ez már nem csak egyszerűen tényező. Tudniillik begyürűztek mindenféle folyamatok, amik sajna természetesek, de nem feltétlenül jók. Nem beszélek tovább rébuszokban, mert minek. Egyszerűen az a helyzet, hogy pénzszagra gyűl az éjji vad. Ennyi.
Ne értsük félre egymást ennek kapcsán, már csak azért sem, mert partit szervezni nem könnyű és nyereséget kihozni belőle meg aztán végképp nem. Nem is ez a baj, hanem a tendenciák és a változások a zenével kapcsolatban, ami valójában meghatározza a közönséget. Emlékszik még valaki arra, hogy miről lenne itten szó ebben a nagy „goa-érzésben”? Továbbmegyek: emlékszik még valaki a goa zenére és az ő meghatározó jegyeire, meg hogy mitől is „más” ez az elektronikus zene, mint a többi? Kérdezem ezeket azért, mert néha, enyhénszólva lélektelennek érzem a zenét. Sőt néha kimondottan nem tetszik, amit hallok. Ennek kapcsán megjegyzem azt is, hogy van néhány kedves ismerősöm, aki folyamatosan azzal szórakozik, hogy amikor egy goapartiról mesélek, megkérdezik azt: milyen vallásos élményben volt részem? Nos, ilyen még nem volt és szerintem másnak sem. Az azért mégis érdekes, hogy ezt a stílust „másnak” tartják, „másként” kezelik. Továbbmegyek: nem árt néha-néha kicsit figyelni a zenére, megérteni. Mert ez a stílus szerintem ilyen.
A zenéről szólva, hallottam volt azt is: túl sok a dallam. Ehhez innentől kezdve nem tudok és nem is akarok semmit hozzáfűzni. Ez van egy ideje és erre tartunk. Nem is csodálkozom azon, hogy némelyek egyre kevesebbet járnak partizni. Valójában én is úgy vagyok ezzel, hogy elmegyek, néha táncolok, élvezem, vagy inkább csak próbálom élvezni, azután írok róla. Egyre többször fordul elő, hogy unatkozom. Néha sajna unalmas a zene és ez szomorú. Az viszont nem az, hogy ezt befejezem és tessék otthon továbbgondolni.
Mostan, mivel ez igazából egy partibeszámoló, térjünk rá a partira. Az ismert helyszínt a Trixx csapat dekorálta. A díszítés ezek alapján, alapvetően UV dekorációból állt, amely a megszokott igényességgel készült. A körben elhelyezett tartókon lévő alakzatok között zsinóron kifeszítve még lepedők is láthatóak voltak. Ez így együtt, egy teljes kört alkotva, kissé „szeánsz” jelleget kölcsönzött a bulinak. A körön belül bensőségesebbnek érezte az egész történést az ember.
A dj pult mögött még egy UV alakzat (szintén kör, csak ez álló) jelezte, hogy itt történnek majd a nagy dolgok. Történtek is. Az elejéről újfent lemaradtam, de a megérkezés és az első benyomások így is pozitívak voltak. Viszont ezzel a kis átvezetéssel már ugorhatok is bele a közepébe.
A tizenkét órás szettről csak annyit, hogy Goa Gil hosszabbakat is szokott játszani, de ne legyünk telhetetlenek. Már csak azért sem, mert időben így jött ki a dolog és ennyi (megjegyzem: Gil, például San Francisco-ban 24 órás szettet szokott játszani, de ez azért nem jó összehasonlítási alap, mert ott nőtt fel).
Az öreg és egyáltalán nem megfáradt Gil megmutatta a psy-trance szinte minden arcát. Érdekes volt hallani, ahogy a stíluson belül ide-oda mozog. Ez nem könnyű, mert - megkockáztatom - értelmetlennek is tűnhetett volna az egész, de gyáltalán nem volt az. Gil tízéves tapasztalata, képességei és az a tény, hogy a psy-trance alapjait Őneki köszönhetjük, előrevetítette azt , hogy amit itt hallani fogunk az nagyon rendben lesz.
Jó volt utazni időben és térben, érintve mindazt, amit létrehoztak a psy-trance-en belül. Érdekes volt az, ahogy Gil is élvezi, amit Ő és sokan mások alkottak abból, amit Ő kezdett el. Ez talán zavarosnak tűnik, pedig nagyon egyszerű. Goa Gil nevéhez kötődik egy filozófia, egy zenei stílus és talán egy életstílus is. Azután jöttek mások és az Ő alapjait felhasználva továbbvitték, ezzel együtt a saját képükre formálva, alakították a zenét. Eközben természetesen Gil sem lustálkodott, hanem alkotott és ezeket kiadta. Közben a legkülönbözőbb zenészekkel dolgozott és dolgozik együtt. Szinte az összessel, aki ebben a zenei világban utazik.
Bevallom, nem tudtam és igazán nem is akartam követni a stílusokat, amik előfordultak ezalatt a tizenkét óra alatt. Kerek egész volt. Egy szép utazás és ez a fontos. Ahogy körülnéztem, úgy vettem észre ezt sokan mások is így gondolták. Olyannyira kerek egész volt, hogy az már-már szokatlan. Ugyanis más bulikon, minden dj szett vagy live act egy-egy, külön kis ívvel rendelkező alkotás. Ez nem baj, de a buli íve néha széttöredezik vagy egyáltalán nincs meg. Viszont, amit Gil-től hallottunk kerek volt és megvolt az egésznek az íve. Ezzel kapcsolatban, ami nagyon szép volt, az a reggeli, kicsit lassabb és dallamos zenék. Ezzel csavart egyet az embereken Gil, nem hagyta megállni őket. Olyan számokat rakott fel, amelyekre nem lehet, nem táncolni. Érdekes volt az is, ahogy keverte a számokat. Mivel a stílusok között gyakran váltott, ezért a számokat nagyon rövid, szinte észrevehetetlen szünetekkel választotta el és csak ritkán keverte át az egyiket a másikra.
Végezetül még annyit, hogy ez az egyszerű öregember - aki nem is olyan egyszerű - megmutatta azt, hogyan lehet egy érzést, egy hangulatot, talán egy filozófiát átadni, megmutatni zenében, egy dj szettben.
10:45
