szerző: UtazóWanted Fesztivál - 3. nap 2003 június 28 szombat, Mezőtúri Városi Strand
A reggeli hangulatnak az egyetlen üditő színfoltja a közeli termálvizes strand és szigetekben megbúvó jóhangulatú asztaltársaságok konszolidálodott duhaja. Semmi több. Késő délelőtt a józanodás jelei ismét erőteljesen mutatkoztam rajtam, ezért amilyen gyorsan csak lehetett befészkeltem magam a nappali hűsölönek szánt Borsodi „sörsátorparadicsomba”. Kényelmes székeivel jó hideg habos söreivel (210.-/arc/korsó) de a kinti helyzet sem volt vészesebb (130-150.-/arc/korsó)- ismét vissza tudtam állitani a folyamatosan leromló állapotomat. Tehát jó hely ez a Merzőtúr!
Viva-n megkezdődött a pokol. Erről az a néhány összeségében öt fellépő gondoskodott, hogy az legyen. Ez volt a legerősebb fesztivál nap. Neck Sprain szerény létszámú triója igazán brutálisra sikeredett üditő programjával megadta az alaphangulatát az estét felvezető délutánnak. Zenéjükben egyáltalán nem tudtam felfedezni a bonyolult zenei megoldásokat, de mégis volt valami kellemes benne. Majd a Action szétvart és mocskos rock´n rollja borzolta a jó honpolgárok ízlésvilágát. Ennyi év után is aránylag hiteles és talán öszintén idejét múlt tudott maradni.
A választék ettől fogva adott volt. Mig én a gyógyviz kellemes bizsergető habjai között lazítottam el bőröm redői közé szorult anyaföld maradványait, addig a Blind Myself aggresszív és hatásos produkciója bizonyitotta létjogosultságát a Viva-n. Az viszont tény, hogy a Sepultura közönsége pozitiv érdeklődésel figyelte produkciójukat, mint két évvel ezelőtt a Slayer előtt -Gergő most, megkímélte magát a távolságtól és nem ugrott be a tömegbe-. A zenekarban történt változás szinte nem is viselte meg a Blind hangzását. Molnár Gábor kilépett az ő posztját Szalkai Tibi (Newborn, Dawncore) vette át . Ezek után betekintést nyertem és mintát vételeztem a Józanészek puhányrock produkciójából, de a szomjam erősebb volt, annál hogy belemerüljek mélyebben a produkciójukba. FreshFabrik volt a következő zenekari áldozatom, akit láthattam a Vivan. Sajnos őket is elérte egyfajta zenei-evolució. Mára eltértek attól megszokott aggresszív hangzásuktól. Igaz, hogy most is két énekessel áldották meg a közönséget, de abból egy is elég lett volna. Szerintem mindenféleképpen nélkülözni kellene a „szopránabb” énekhangot, mert nagyon rossz benyomást keltett bennem. Láttam tölük sok nagyon jó hangulatú koncertet, de ez sajnos alulmúlta önmagát. Két-három villanást láttam a zenekartól, mert inkább a Hybridet választottam. A zenekar felkeltette az érdeklődésemet. Friss és erőteljes zuzásal, áldották meg az előttük állókat. Egy „pszihiátriai esetű” gitáros, aki szünni nem akaró extrém mozgással fejezte ki azt amit már a zenéjük nem tud átadni. A hatás nem maradt el. A közönséget úgy egyben ledarálták a felszálló porral együtt.
Kis ivószünetet tartottam és az újjáéledt hibernált állapotából feléledt Necropsia darálását tekintettem meg... a most látott produkciójuk sem feküdte meg a gyomrom így a rám váró Sepultura előtt. Fontossági sorrendet betartva a nőügyeim begyűrűzései miatt az Anima Sound System fellépéséről ahogy kell lecsúsztam, sebaj majd legközelebb mindenképpen. De azért egy kis megjegyzést fűznék: Eléggé merész gondolatnak találtam, hogy Animát berakják egy olyan napra, ahol szinte mindegyik fellépő agresszív hangvételt képvisel. Talán nem ártott volna meg ha mondjuk a Tankcsapdát tették volna erre a napra. Hallomásból úgy értesültem, hogy mindezek ellenére sok tetkós rocker és punk is beindult Animára. Talán a sokszor kétszáztíz tehette.
És a fesztivál koronája az a zenekar, akik sokakat utazásra késztetett országszerte, ez volt a Sepultura. A koncert előtt az a rémhír terjedt el, hogy új énekessel lépnek fel. Ez csak annyira volt igaz, hogy a 1998-as Against albumot és azt követő másik két albumot a 2001-es Nation és a 2003-as Roorback-ot, ez a kétméter magas fekete démonlorddal Derrick Green-el rögzítették fel. A koncertet jóval 23 óra után tudták elkezdeni, a környék lakói nagy örömére. A kezdeti nehézségek, -ami talán majd a koncert feléig tartott- után valamelyest rendeződtek a fellépés körülményei. A Sepultura hangmérnöke valahogy eltévedhetett a sok csatorna között. Vagy mert nem akarta, hogy hallja az itthoni közönség Derrik hangját vagy csak a lakókat akarta megkímélni? Nem tudom, de azt igen, hogy roppant csapni való volt a hangzás. Sajnos nem éreztem a hangzásban az erőt, ami szétverte volna a hallójártainkat. Néhányan ennek ellenére nekiálltak „bodysurf”-ni, de csak hamar eltűntek a tömegben.
Lehet, hogy a hangzás tehette velünk, de a közönség olyan 1/2 állapotú erővel indult be. Sok negatívum ellenére aggodásra nem hiszem, hogy lehetett okunk. Mert a Sepultura még igy is egy korrekt és látványos produkciót hintett szét a régebbi és az új sajtolású ezüst lemezeiről. Majd ismét nőügyeim és sör túrám utolsó fejezetét éltem át a levezető Moszkva tér című 1989-es évről megemlékező, kult filmet szemléltem, meg sokad magammal. Egy utolsó körsétám a Sun Workshop fellépéséhez vezetett. Filmszakadás egészen reggelig, sátorbontás és végül a vasút csendes kattogásával távoztam Mezőtúrról.
11:47
