beszámoló [koncert] 2011. augusztus 8. hétfő 05:14
nincsen hozzászólás
szerző: BarnaMono, Red Sparowes 2011. július 21., Budapest, A38
A japán Mono a tavalyi év után 2011-ben is megörvendeztette az instrumentális (post) rock zene kedvelőit egy A38 hajós koncerttel. A négytagú formáció előtt a szintén instrumentális post-rock muzsikát játszó amerikai Red Sparowes lépett még fel.
A Los Angeles-i zenekar korai kezdésére sajnos nem túl sok rajongó gyűlt össze a színpad előtt, ennek ellenére egy nagyon hangulatos koncertet kaptunk az öttagú bandától. A 2003-ban alakult zenekar amúgy egy projektként indult annak idején, többek között itt játszik ma is Bryant Clifford Meyer, a tavaly feloszlott Isis gitáros/énekese. A Red Sparowes eddig három nagylemezt adott ki, legutóbbi tavaly jelent meg The Fear Is Excruciating, But Therein Lies The Answer címmel. Egy órás műsoridejükben egy változatos szettet kaptunk, melyet a briliáns zenei produkció mellett a nagyon hangulatos vetítés is erősített. Felgyorsított városképek, természetből vett jelenetek, és a világűr is a részét képezte a zenével egy hullámhosszon mozgó művészi kisfilmeknek. Természetesen nem csak a látvány volt elsőrangú, az eléggé magukba fordult zenészek teljes beleéléssel játszották az instrumentális post-rock dalokat. Többször hangszert is cseréltek: Andy az egyik számot gitáron játszotta, a következőt pedig már basszusgitáron pengette. Greg a basszusgitár mellett a különleges pedal steel gitáron játszott, az Isis-ből ismert Bryant itt csak gitáron játszott, ahogy az Emma nevű hölgy is. A leglátványosabb játékot amúgy David dobos produkálta, de azért nála sem Mike Portnoy-féle látvány előadásra kell gondolni. Itt a zene és a vele összhangban látható vetítés adta a koncert lényegét, amely a remek hangzásnak is köszönhetően abszolút mértékben átjött. Egy nagyon jó fellépéssel örvendeztette meg a Red Sparowes az A38 közönségét, szívesen látjuk őket máskor is!
A japán Mono tavaly februárban a Pozvakowski-val együtt lépett fel az A38-on, és úgy látszik, akkor nagyjából mindenki megtekintette a bandát, aki kíváncsi volt rá. Most ugyanis jóval szerényebb nézőszám gyűlt össze az instrumentális rock zene távol-keleti sztárjaira. Természetesen a maguknak való művészeket nem zavarta meg ez a tény, ugyanúgy teljes beleéléssel prezentálták a kifejtős nótáikat. A hangzás most is a helyén volt, ahogy a szettben sem érkezett túl sok meglepetés. A 2009-es Hymn To The Immortal Wind képezte a műsor gerincét, méltóságteljesen hömpölyögtek az olyan katarzisba torkolló szerzemények, mint az Ashes In The Snow, a Follow The Map, a Burial At Sea és a Pure As Snow (Trails Of The Winter Storm). A régebbi albumokat a Sabbath, a Halo, a Moonlight és a Halcyon (Beautiful Days) képviselték. Tamaka Kunishi basszusgitáros és szintis hölgy kivételével ezúttal is széken ülve játszott a zenekar. Takaakira Goto gitáros most is bemutatta a foggal való gitártépést, ahogy teljesen átadta magát a zenefolyam érzelmi hullámvasútjában nekilóduló zuhanásnak. A kevesebb rajongó ezúttal nagyobb csendben tudta feldolgozni a zenét, mint tavaly, de nekem annyira nem jött át a produkció. A végére már kicsit unalomba fulladtak számomra a nóták, talán mert másodjára nem tudott akkora katarzist nyújtani a nagyon hasonló setlistből felépülő bő egy órás koncert. Az utolsó számot követően gyorsan levonultak a színpadról az introvertált zenészek, és sajnos a kérlelő taps ellenére sem jöttek vissza ráadásra.
A szerény nézőszám ellenére egy kiváló koncertestnek lehettünk részesei, a Red Sparowes magyarországi bemutatkozása különösen meggyőzőre sikerült. A Mono koncertje is rendben volt, de az amerikai zenekar fellépése nekem jobban tetszett. Az utóbbi időben elég sok nívós post-rock közeli koncertesemény zajlik fővárosunkban, amelyeken reméljük a rajongók is egyre nagyobb számban fognak megjelenni.
05:14
