szerző: TokiBoysetsfire, Letlive, Antillectual, Deez Nuts 2011. június 14 - Budapest, A38
Amikor legutóbb, egészen pontosan negyedik alkalommal látogatott Budapestre a Boysetsfire legénysége, nem sokan gondoltuk volna, hogy lesz egy ötödik is. Leginkább azért, mert akkor már búcsúzott a legendás csapat és bizony nem biztos, hogy egy esetleg újjáalakulás mindenki számára szimpatikus lépésként jöhet le. Apróbb negatív hangoktól eltekintve viszont a Boysetsfire visszatérését virtuális örömujjongás kísérte, Nathan Gray-ék pedig most ismét élőben mutathatták meg, mi miatt aggatták rájuk a ´kultusz´ jelzőt a műfaj szerelmesei. Az estét egyébként a szenzációs show-val előrukkoló Letlive és a holland Antillectual nyitotta... volna, ha a Deez Nuts ráérős pillanata nem ugrik be erre a bulira is.
De beugrott! Történt ugyanis, hogy a Bring Me The Horizonnal turnézó ausztrálok a zágrábi BMTH-buli elmaradásával nem a pihenést választották, hanem inkább beugrottak az A38-ra is pár szám erejéig, így egy nap alatt kétszer is elcsíphető volt a csapat Budapesten. Itt egy olyan öt szám erejéig melegítettek a másik három bandának, viszonylag könnyen emészthető, de azért eléggé erőteljes HC muzsikájuk élőben nem meglepő módon jobban működik, mint lemezen. Így aztán az Antillectualnak már kicsivel könnyebb dolga volt mint egyébként, pláne, hogy korai kezdésük ellenére már elég sokan összejöttek miattuk a hajó gyomrában. Dallamos punk muzsikájukkal valamiért ugyanazon az állásponton voltam, mint a Deez Nuts esetében. A hollandok összes lemezébe belehallgattam előzetesen, de a nóták élőben sokkal élvezhetőbben szólaltak meg, mint otthon a négy fal között. Egyébként nem egy klisés dallamvilágban mozog a trió, olykor egész elvont mozzanatokat is megvillantatok a nekik kiszabott szűk fél óra alatt.
A Letlive koncertje viszont örök életre emlékezetes marad, de gondolom sokan vannak ezzel még így azok közül, akik szintén megnézték őket ezen az estén. Jason Aalon Butler személyében ugyanis egy ritkán látható őrült frontembert ismerhettünk meg. Ráadásul pszichopatákat megszégyenítő módon tudta változtatni viselkedését, ami azért még mindig inkább szórakoztató volt, mintsem sokkoló. Jason a koncert előtt nemsokkal még teljesen nyugodtan adta az interjút az M1 munkatársainak, majd ahogy színpadra lépett, elővette másik énjét. Többször, szinte vadállat módjára ugrott le a színpadról és próbált valamiféle reakciót kiváltani az egy helyben álló tömegből. Legtöbbünknél ez a reakció maximum a megdöbbenés volt, mert olyat még nem nagyon láthattunk egy koncerten, hogy valaki a backstage-ből kicipel egy szőnyeget, majd bevágja a közönség soraiba. De ládával a fejükön sem sokan szoktak énekelni, igaz az A38 belső szerkezetének megmászása már nem az ő találmánya volt. A csapat egyébként szinte csak a tavaly és emellett idén is - megjelent Fake History lemezről nyomatta a dallamosabbnál dallamosabb, ugyanakkor kellőképpen súlyos nótákat. Butler persze végig rendületlenül pörgött, egy kicsit még az egyik operatőrt is sikerült zavarba hozni, mikor felugrott hozzá dalolászni egy percre. Majd egyébként amilyen őrült pillanatokat éltünk át, ugyanilyen sebesen távozott is a társaság a színpadról. A látottak legfőbb konzekvenciája egyértelmű: szeptemberben, az Enter Sikari előtt ismét látni kell őket!
Jelentős tömeg gyűlt össze a Boysetsfire kezdetére, akiktől ha nem is az előzőekben tapasztalt fejvesztett előadást, de egy remekbe szabott örömzenélést kaphattunk. Persze ha a Release The Dogs című nótával indítják az estét, akkor már eleve óriási előnyben vannak. Pláne, ha mindezt csakis a Boysetsfire életművének legnagyobb slágereivel fejelik meg: After the Eulogy, Rookie, Empire, Requiem vagy éppen egy Walk Astray. Nathan meg persze nem győzött hálálkodni, na meg a dalok közben ide-oda adogatni a mikrofont, hogy minden önkéntes legalább egy fél sornyit beleüvölthessen a mikrofonba. A közönség egyébként nem csak pozitív irányban tett ki magáért: nem egy embert kellett kisegíteni a teremből, mert a színpadról egyenesen padlóra landoltak stagediving közben. Kisebb csoda, hogy mindenki egyben megúszta az estét. Persze a tekinteteket inkább Nathanék vonzották, akik 15 év elteltével is képesek voltak ugyanakkora energiákat mozgósítani, mint pályájuk kezdetén. A ráncok és a kilók mit sem rontottak teljesítményükön, így a másfél órás buli végeztével alapból egy szavunk se lehetett volna, de a csapat úgy döntött még magasabbra emeli a tétet: a Handful of Redemption és a Falling Out Theme utolsó utáni pillanatban történő eljátszásával megkoronázták visszatérésüket.
A koncerteket egyébként az A38 és az M1 közösen rögzítették is, így valószínűleg az egyik szombati esti Koncertek a hajón epizódban visszanézhetjük a fontosabb pillanatokat. Hogy a Boysetsfire-t mikor látjuk élőben újra, az még talány, de ahogy már említettem a Letlive-re csak szeptemberig kell várni. Az ismétlés/pótlás kötelező jellegű!
15:13
