szerző: PodravkaInternational Metalcore Est 2003. április 18. Szombathely
Rollin Wallowin, New Fight
Kiszakadva a fővárosi pörgésből, vonatra ültem és meglátogattam a hardcore egykori hazai fellegvárát, Szombathelyet. Úgy látszik, hogy errefelé is idén nagy divat, hogy órákkal a koncert előtt visszamondják zenekarok a fellépést. Történt ugyanis, hogy a német Julith Krishan nem tudott buszt szerezni a magyarországi turnéjára, míg a szlovén Curse of Instinct gitárosának családi problémák szóltak közbe az utazás előtt. Így a nemzetközinek tervezett este hazai csapatok bemutatkozó koncertjévé minősült át.
A helyről röviden. A város szélén található Végállomás Klub egykoron a helyi volántársaság kulturális intézménye lehetett, amit eladtak és jelenleg magánkézben tengődik”. Elég nagy befogadóképességgel rendelkezik. Hiszen a koncertterem mellett még vagy két ugyanakkora ülős részleg áll rendelkezésre, szóval 500-600 főt biztos kényelmesen elvisel a helyiség.
Lassan összegyűlt a közönség, és tíz óra körül rákezdett a Győr környéki Rollin Wallowin nevű formáció. A pár hónapja együtt próbáló csapat néhány tagja már korábban is próbálkozott zenéléssel, így nem okozott problémát nekik a színpadon való megjelenés. Aminek örülök, hogy a zenekar magyar szövegű számokat ír, és értelmes témákat boncolgat, ami viszont nem tetszett az a színpadon való számomra erőltetnek vélt mozgás. A zene tipikus metal/hc keveréke, amiben nincs semmi sajátságos, vagy új dolog, de azt legalább rendesen játszák.
A New Fight aznap két koncertet is adott Vas Megyében. Az elsőt Szombathelyen a másodikat Sárváron. Húzós tempó, csak úgy, mint a pesti nagyon” metal csapat zenéje is. Annak ellenére, hogy számomra nem okoz izgalmat ez a fajta a zene, a New Fight előadásmódja mindenféleképpen figyelemre méltó. Míg az egyik énekes Kis Boci fel-alá rohangál, ugrál, ütközik a tagokkal, és a többiek is számról számra egyre jobban megörülnek a hangszereikkel, addig a konszolidált dobos, holmi nyugodtsággal csuklóból kiüti a hardcore ütemeket. Van ám itt kontraszt! Kemény, kompromisszummentes zene a New Fight-tól, ami a metal/hc kedvelőknek garantáltan megnyugvást” jelent bármikor.
Embers, Abhorrence
Az egyetlen nem beugró” hazai zenekar az Embers volt. Őket igen ritkán láthatja a fővárosi közönség, annak ellenére, hogy a Savaria Colina HardCore egyik legaktívabb zenekara. A tavaly újra kiadott The Birds Fly Again bemutatkozó album után idén van előkészületben az új lemez, na meg egy európai turné is. A felállásban két gitár mellett, két énekes (Szilárd: ének, ordítás, Monyo: sikítás, ének) is található. A magát pozitív emo metalcore jelzővel ellátó csapat számomra inkább a melodic black metal jelzőt juttatta eszembe. A kaotikus ordítás és sikítás egyveleg a súlyos metal témák őrületbe kergették a színpad előtt karatézó tájékozott helyi középiskolásokat, akik példaértékű kéz és láblendítéseket mutattak beAz érzelmektől sem mentes, inkább pozitív, mint negatív témákat boncolgató gondolatok ilyen agresszív zenével való társítása is egyfajta szépségét mutatja ennek a műfajnak, amit az Embers ráadásul remekül ötvöz és kontrasztol is. Régen látott őrületbe kergető előadásmód sok-sok mozgással a színpadon.
Őszintén szólva, én még nem hallottam nagyon a szlovák hardcore színtérről, de nálam többet látottabbak igen elismerően szóltak az ottani, főleg pozsonyi helyzetről, aminek egyik ékes bizonyítéka az Abhorrence. A hazánkban már többször vendégszereplő vegan metalcore egység szűkebb környezetüknek havonta rendez hc klubbot, amin rendszeres teltházat és iszonyú mosholás jelent. A gitár, bassus, ének felállású csapatnak most jelent meg a debütáló 7”-es alkotása. A szövegek a hörgős ének miatt szinte érthetetlenek, de a számok közötti átvezetők arra engednek következtetni, hogy igen is van mondanivalója a zenekarnak, és nemcsak az állatvédelemről és a vegan kultúráról, hanem a rasszizmusról, vagy éppen napjaink politikai helyzetéről is. Szimpatikus, szép jövő előtt álló csapat az Abhorrence, amely igazán több fület érdemelne a jövőben, itthon is!
17:20
