beszámoló [koncert]  2003. május 7. szerda   11:40

nincsen hozzászólás

  Woodoo és környéke szép lassan urbanizálódik és kezd emberközelibbé válni.
  A szép zöldgyep és az üde fásliget már egyre gyorsabban a múltba veszik a Természetvédők Csepeli Szervének aktivistái heves tiltakozása ellenére, (No, puff neki!) lakóparkot építenek a helyére. Az új bevándorlóknak két látványosság marad: a HÉV vonala és a 80-as évek panelkultúrája; illetve az egykoron még szebb napokat látott Csepel Művek még meglévő, romosodó objektuma és szürke kerítése, ezt nevezem igazi látványnak.... 100 méteren belül két város, az egyik a fejlődő XXI. század, a második maga a múlt.
  
  Lepusztultnál is lepusztultabb hely ez a Woodoo, valahol mégis a magyar valóság igaz tükre. Lehet, kérem ezt az állapotot nem szeretni és elfordítani a fejünket, de az azért az ott van! Ha már ennyire megszoktuk a Woodoo-t, akkor nem lehet már szerintem másként elképzelni. A belső udvarban (általában ez fogad bennünket legelőször) szabálytalan rendezettségben majd 50 db stílusukban meghatározatlan széket és ülőalkalmatosságokat, asztalokat, és még ki tudja, hogy milyen tárgyakat rejt maga a hely. A küszöb átlépése után, már nincs visszaút a belépés után a gyanútlan látogatóra előzékeny, és mosolygós biztonságiak csapnak le, majd a büfépult, és a szintén lepukkant enyészet által szétmarcangolt vécé fogad. A vécécsészét összekötő vezeték valahol félúton megszakadt. Ha már nincs víz a csészében, akkor ne is legyen ülőke, hát nem is volt csak a földön (a kelleténél barnább színben pompázva), neki támasztva a falnak.... Egyébként nem annyira problémás a dolog, (olyan balkáni életérzésem támadt) mert csak néhány pillanatot időztem a helységben. Dolgom végeztével távoztam és ismét a black zenétől hangos teremben töltöttem az estét, és nyeltem a tikettes söreimet úgy 250-ért...

  Haláli egy este volt. Talán azért is, mert a Travelling Hell 2003 turné zenekarai (Hetumoger, Baskiria, Sin of Kain, Meothys és a Garden of Eden) közül, csak a Sin of Kain és a finn Count de Nocte tette tiszteletét a Woodoo színpadán. Nehéz magyarázatot találni erre a fellépőkben lefogyott csepeli klubkoncertre. De arra végképp nem találok elméleti és gyakorlati magyarázatot sem, hogy a nézők számaránya miért volt ilyen kevés? És arra sem, hogy a fekete hangulatot sugalmazó műfajra itt pesten csak néhányan kíváncsiak! (Ez a vélemény némiképp megváltozott a Cannibal Corpse és a Marduk koncert után!). Ellenben a Travelling Hell 2003 turnéról nagy általánosságban még elmondható, hogy a szlovéniai és szerbiai állomásaikon átlagban 500- 600 fő előtt léptek föl!
  Ezek szerint a szűkebb Belvároshoz tartozó egyetemi klubunk egyik népszerű rock lemezlovasa „P.” évek óta ugyanazokat a számokat ugyanabban a sorrendben nyomja, népszerűbb, mint, azok az előadók, akik élő produkciót nyújtanak. Hát igen, ehhez nem tudok semmit hozzá tenni és elvenni se belőle.
  
  Az estét jelen esetben az egyetlen hazai színeket képviselő Sin of Kain zenekar kezdte, némi arculatváltással. A másod gitárnál és a bőgőnél történt zenészváltással, és a zenekar egyetlen nőtagját, Adrient, a csellista lányt ezen estén nélkülözni kellett. Sajnos a cselló hiánya némileg az akusztikus lágyabb hangzástól megfosztotta a zenekartagokat és a rajongókat. A távozások a lényegen csak egy kicsit változtattak, mert a három alapító Arngrim (billentyű), Brahma (gitár), Cathar (ének) köré szerveződtek az új tagok, mintegy héjként. Arngrim és Brahma érzékelhetően finom technikai játéka, korrektül fel tudja lazítani az egyébként igen gyors hangulatokat takaró blackes hangzásokat. A rövidnek tekinthető programjuk, így is nagyon meggyőző volt.
  A bemutatott produkciójuk anyagát mindenki meghallgathatja a Sin Of Kain hivatalos weblapján: http://www.sinofkain.com. Biztos vagyok benne, hogy ez a formáció fog még meglepetéssel szolgálni az elkövetkezendő években. Lépjenek fel akárhol a keményebb zene kedvelőinek biztos, hogy be fog jönni az ő produkciójuk.

  Alaposan benne jártunk az éjszakában, amikor az este egyetlen finn zenekara a Count de Nocte black metal csapat színpadra lépett. Egy vérbeli jéghideg és fagyasztott romantikával átitatott lehűtött black produkciót tálalt a Woodoo parányi színpadán az alig tömegnek”. A szakavatott füleknek ez a produkció állítom, hogy bejött. A korrektül megszólaló hangszerekhez a hangosítás is hozzá járult (csak a szintetizátort lehetett alig hallani, és órákkal később sípoló fülekkel távozhattunk haza...). A lírai betétek száma is elenyésző volt - ez nem, baj -, de annál hatásosabban tudta kiegészíteni ezt a gyilkos kíméletlen zúzást. Az előadás alatt hallott minden témavariáció nem csak, hogy kellemes összhangban tudott egymáshoz kapcsolódni, hanem az alap motívumokból erőteljesen kitűnt az Immortal és Emperor kíméletlensége és feszessége is. A Count de Nocte Csepeli fellépése maximálisan eleget tett a Skandináv-black metal” zenei hagyományainak. Erről a zenekar öt tagja biztosított bennünket. Nem sokat kellett erőlködniük, ahhoz, hogy meggyőzzenek bennünket. És legvégül, amit a beszámoló után még illik tudni a Count de Nocte zenekarról: 1992-re tehető a zenekar alakulása. 1996-ban készítették el az öt felvételt tartalmazó Nos Omnes Una Manet debütáló anyagukat, majd ezt követte, 1998-ban Sorores Nocte Genitae album felvétele, és az első turnéjuk Európában a Krabathor (CZE) és a Yattering (POL) zenekarokkal. 2002-ben némi tagcserék után készítették el Carpe Noctum ez idáig leghosszabb hanghordozójukat. A 2003-as évet a Kelet-Európai turnéval ünneplik (a kelet európai blackerek nagy örömére végig járják Észtországot, Fehéroroszországot, Lettországot, Litvániát, Lengyelországot, Csehországot, Szlovéniát és Magyarországot); valamint egy újabb nagylemez munkálataival lesznek elfoglalva. A zenekari tagok: Nieminen-ének, Orpana- gitár, Hohtari -dob, Saurén- Gitár, Ahonen- basszus, Pajuoja- billentyű.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: