szerző: MóniTavaszi VilágGödör záróbuli 2003 április 18, Erzsébet Téri Gödör Klub
Évadzáró volt a Gödörben, ami annyit jelent, hogy őszig nem lesz pénteki VilágGödör, mivel most már a szabadtéri koncerteké a terep (azért titokban készül valami a nyárra a helyszínen, de erről majd később). Gondolom emlékeznek még néhányan az októberi nyitásra; a rendhagyó Sziámi-koncertre. Sokan reménykedtek benne, hogy most a „hagyományos” repertoár jön újra, ez így is lett többé-kevésbé; de erről majd később.
Dévényi Ádám az este igencsak kitett magáért. Meglepőbbnél meglepőbb helyzetekkel lepte meg a korán érkezőket. Az ülős koncert kicsit visszafogottabb voltát a nagybőgős Soós Balázs és a két vokalista hölgy, Börcsök Enikő és Jordán Adél hangjátéka csiszolta vidámmá.
Balaton előtt a barátságos biztonságiak segedelmével gyorsan eltűntek a székek, amikre nagy szükség volt a Dévényi Ádám koncerten. Közben a színpadon egy lelkes aktivista beszélt arról, hogy milyen nagy veszélyben van a Balaton (itt most nem a zenekarról van szó), mivel egyre több területet terveznek bebetonozni körülötte, és így előbb-utóbb eltűnnek a zöld részek. Mindenkit megkért, hogy írjanak alá egy ívet, amin ezen tevékenység ellen szeretnének tiltakozni.
Ezután kezdődött a koncert; a zenekar is javasolta, hogy írjunk alá. Szerencsére nem beszéltek túl sokat, inkább zenéltek, ahogy szoktak. Nem túl energikusan sajnos, de szükség van erre a lassú rock n´ roll-ra is; rajtuk kívül úgysem játszanak már sokan Neurotic-ot vagy Európa Kiadót. A Hungária-feldolgozások meg egyszerűen utánozhatatlanok, Fenyő Miki is biztosan szívesen hallgatná.
A Sziámi-t nem viselték meg a tagcserék, és mostanra az új dobos is megtanulta a számokat. Játszottak a legelső lemezekről és az utolsóról is; és mint már megszoktuk, a halhatatlan Seres Rezső szelleme is ott kísértett. Egy egész blokk-ot adtak elő ezekből a számokból, kedvet csinálva vele az új lemezre. Szerintem merész vállalkozás volt ide visszanyúlni, bár a Szomorú vasárnap egy eredeti Sziámi-számnak is elmenne.
Az utolsó zenekar, a Color Star valahogy nem illett bele a képbe, legalábbis korosztályilag; szerencsére miattuk is sokan eljöttek. Gondolom az az illető is mögöttem, aki Sziámi alatt megjegyezte: „Egész jó a zene, csak ne ez énekelne benne”. Kicsit meglepődtem, de hát mindenhol előfordulnak kompetens emberek is. Ezzel egyébként nem a Color Star-t, vagy a közönségét szeretném minősíteni (hiszen én is ide tartozom), csak egy észrevétel. A koncert alatt sikerült visszatérni a múltból a jelenbe; ők változtattak egy kicsit az eddigi melankolikus hangulaton.
A legvégét már nem vártam meg, nem akartam teljesen enerváltan hazaindulni. Várom a következő évadot, de addig még előttünk van a nyár (és a vizsgák).
16:28
