kultúra [előadás]  2010. szeptember 17. péntek   11:31

nincsen hozzászólás

  2010. szeptember 18.
  
  11:00. Fazekasság Aquincumban
  Vámos Péter régész vezetéssel egybekötött előadása
  
  Az ókorban az egyik legkönnyebben és leggyorsabban égetett agyagból tudtak elkészíteni olyan használati tárgyakat is, melyeket később megfelelőbb anyagból állítottak elő. Ebből kifolyólag sokkal szélesebb körben alkalmazták, így a fazekakon, tálakon, tányérokon kívül például hombárokat, serpenyőket, poharakat, szűrőket, tintatartókat, perselyeket, bélyegzőket stb. is készítettek kerámiából.
  
  Szerencsés módon Aquincum környékén a természetes agyag (az úgynevezett kiscelli agyag) előfordulása és a megfelelő vízellátás kitűnő feltételeket biztosítottak a kerámiakészítéshez: Az egykori római település tágabb (Lágymányos és Békásmegyer közti szakasz) területén mintegy 21 fazekasműhely és több mint 70 égetőkemence mutatható ki.
  
  Kezdetben a bennszülött kelta fazekasok kisebb kapacitású műhelyeikben részben még a saját fazekas hagyományaikat követve, részben pedig már az új (Itáliából és a nyugati provinciákból érkező) divatirányzatoknak megfelelően készítették termékeiket.
  
  Ennek egyik legszebb példája az úgynevezett Pannoniai szürke (pecsételt) kerámia. A kisebb műhelyeket fokozatosan felváltották a nagyipari jellegű, tömegtermelésre berendezkedett manufaktúrák, ahol már jórészt egységesebb, az egész birodalomban elterjedt típusokat állítottak elő.
  
  A legnagyobb kiterjedésű fazekastelep a polgárvárostól keletre (az egykori Gázgyár területén), a Duna partján, mintegy 15 hektáron terület el. Itt a konyhai edények, mécsesek, lepénysütő-minták, fogadalmi szobrocskák és épületkerámia mellett a korszak luxuskerámiájának számító terra sigillata gyártásával is foglakoztak, amit az itt talált edénytöredékeken kívül a számos, napvilágra került ép formatál is bizonyít.
  
  2010. szeptember 24.
  
  16:00-17:30 Magunk közt vagyunk
  Őszinte szavak egy római padlómozaik helyreállításának dilemmáiról
  Előadó: Balázs Miklós Ernő DLA - Podmaniczky-díjas mozaikművész, restaurátor előadása
  
  A szakcikkek obligát módon didaktikus, informatív hangvétele helyett ezúttal a szubjektivitást sem mellőzve, őszintén szeretném a szakmai közönség elé tárni azokat a dilemmákat, melyekkel restaurátori, műemlék felújítási munkáim során újra és újra szembesülnöm kell. Miközben minden szakterület a maga szempontjai szerint vizsgálja a jelenségeket, hiteles, átfogó kép csakis termékeny eszmecseréjük révén alakulhat ki. A mai tudományos intézményrendszer és hierarchikus tagozódás azonban akadályokat görget ez elé. Célom, hogy szintézisteremtő szakmaközi párbeszédet kezdeményezzek a hivatal, a múzeum, a régész, a művészettörténész, a restaurátor és az alkotó kézműves-művész között.
  
  Bátran megteszem az első lépést. Leplezetlenül bemutatom restaurátori munkánk sajátos szempontjait és gondolkodásmódunkat. Mozaikos műhelyünk minden titkát feltárom, és igyekszem szakmánkról valódi képet festeni. Szóval még az is lehet, hogy bakancsban és sisakban jövök
  
  17:30- 19:00 Állatsorsok Aquincumban
  Előadó: Alice M. Choyke archeozoológus
  
  19:00- 20:00 Az aquincumi helytartói palota újrafelfedezése - élménybeszámoló egy készülő doktori munkáról
  Előadó: Havas Zoltán régész
  
  1951 és 1956 között egy közvetlen szovjet irányítás alatt álló hadiüzem területén, az óbudai Hajógyári-szigeten jelentős feltárásokra került sor, egy csaknem tízezer négyzetméteren elterülő nagyszabású és gazdag palotaépület bontakozott ki, melyben Pannonia Inferior tartomány római helytartójának palotáját ismerhették fel a kutatók. A lelőhely hamar nemzetközi hírnévre tett szert, az innen származó mozaikpadlók, és más leletek állandó elemeivé váltak az Aquincumi Múzeum kiállításainak. Az ásatók időközben elhunytak, és az eredmények mellett súlyos adósságot hagytak maguk után. A lelőhely monografikus feldolgozása sosem történt meg, a dokumentáció részletein több adattár osztozott. Az előzetes közlésként publikált elméletek és tények évtizedes, máig lezáratlan tudományos vitát generáltak. Az 1990-es években újabb kutatások arra is fényt derítettek, hogy a palota egy nagyobb, hét hektáros épületegyüttes része, mely még jobbára feltáratlan.
  
  2005-ben a palotakomplexum feltárásából származó, jobbára katonai alakulatok bélyegét magán hordó téglák vizsgálatával kapcsolódtam be a lelőhely kutatásába. Doktori munkámban ennek az anyagfeldolgozásnak a kiegészítése mellett a fennmaradt dokumentáció kiértékelését is célul tűztem ki, különösen a palota periodizációja tekintetében. A kérdés csak az, mit árul el több száz oldal ásatási napló, csaknem ezer fényképfelvétel, ásatási rajz, és persze az is, hogyan bírhatók szóra ezek a dokumentumok. A klasszikus tereprégészeti kérdésekre ezúttal 60 év távlatából, számítógép előtt ülve keresem a válaszokat.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: