Amikor megjelent a Black Holes & Revelations, mindenki azt gondolta: nincs folytatás. Az egyszerűen nem létezik, hogy a legjobbnál van jobb. Ez az album azt üzente, nincs másik világ a tökéletesen túl, a történet olyan emlékezetes fejezetekkel, mint a Take A Bow, a Supermassive Black Hole, az Assassin és a Knights Of Cydonia - a közönséges halandó által beutazhatatlan univerzumba repített el, a titkok eddig szigorúan őrzött kamrájában játszódva, oda, ahová a rajongók még egyszer nem tehetik be a lábukat. A devoni Muse, amely már korábban is túlteljesítette a friss, önmagát megújító rockzenére vágyók elvárásait, tavaly az év végén újabb kozmikus energiák birtokába jutott: a The Resistance ismét összegyűjtötte a híveket egy másik olyan kalandot ígérve, amit csak a zene nyelvén lehet megfogalmazni. A szárnyaló, feltartóztathatatlanul előre nyomuló The Resistance kétségeket ébreszt és reménnyel tölt el, újrafogalmazva a Muse élén álló zseniális Matt Bellamy szorongásait, újra-feltámadását, már-már mitológiai erejét, miközben a hallgatókat egy újabb összeesküvés-elmélet középpontjába helyezi. A Muse-zal kapcsolatos jelzők az NME az évezred legfontosabb hangjai gyűjteményének nevezi a zenekar albumait, a rockzenét akadémikusan összegző Uncut azt írja, hogy a Muse nélkül nem értelmezhető a brit kortárs zene kezdenek elfogyni, maradjunk tehát annyiban, amit a legbefolyásosabb popkultúra magazin, a Q állít : a Muse a világ legnagyobb rockzenekarai közé tartozik. Még nincs kimondva, hogy a legnagyobb, de sokáig erre sem kell várni. Hölgyeim és uraim! Három telt házas Wembley stadion-show és egy hisztérikus sikerű világ körüli turné után ezen a nyáron a Sziget Nagyszínpadán: a Muse!
17:31
