szerző: TokiQueensr˙che, Dreyelands 2010. július 12. Petőfi Csarnok - Budapest
Ismét Budapestre látogatott a Queensr˙che, mely legelőször még 1991-ben, a legendás Monsters Of Rock buli keretein belül lépett fel magyar közönség előtt. A Seattle-i zenekar az óta még a néhai Summer Rocks fesztiválon (a Judas Priest társaságában), majd egy teljes Operation Mindcrime I-II-t megjelenítő koncert keretein belül is megfordult nálunk. Ez alkalommal is a PeCsa színpadára volt hivatalos Geoff Tate bandája, melyen a hazai Dreyelands melegítette be a sajnos igen csekély érdeklődésre számottevő eseményen megjelenteket.
A Dreyelands egy magyar progresszív metal együttes, amelyet 2002-ben alapított meg Horváth András Ádám és Springer Gergely, akik jelenleg is tagjai a formációnak. Nemrégiben jelent meg első stúdióalbumuk, Rooms Of Revelation címmel, így hát keresve se lehetett volna jobb alkalmat találni az új nóták bemutatására a Queensr˙che fellépését megelőző fél óránál. Annak ellenére, hogy progresszívként jellemzi a banda saját zenéjét, viszonylag könnyen emészthető témákkal, kellemes dallamokkal operálnak. Igaz persze az is, relatív kinek mit jelent a könnyű befogadhatóság. Amit a leginkább sajnálhatunk és ezt többen is sérelmeztük -, hogy billentyű gyakorlatilag némán szólt, alig-alig volt felfedezhető a nóták alatt. Mindenesetre kellemes volt megismerkedni a Dreyelands nevével, minden bizonnyal hallunk még róluk a jövőben.
Nem kellett sokat várnunk arra sem, hogy a Queensr˙che tagjai megjelenjenek a színpadon. Azt nyilván ők is szomorúan konstatálták, hogy míg korábbi fellépéseik alkalmával rengetegen voltak kíváncsiak rájuk, most bántóan kevesen, kb. 4-500-an gyűltek össze a küzdőtéren. Talán a viszonylag magas jegyár és a nem megfelelő promóció lehetett a felelős ezért, mivel ez a banda még mindig sokkal több nézőt érdemelne, mint egy átlagos magyar klub buli.
Nagyon közvetlenül hatott számomra, hogy semmilyen felesleges csilivilivel sem pakolták tele ezúttal a színpadot, ahogy Geoff Tate is mondta az este folyamán: ez pusztán a zene ünnepe volt. Nincs is szüksége a Queensr˙che-nak arra, hogy mindenféle artisták, tűzhányók ugrálnak körülöttük, de még csak egy kivetítő, vagy a zenekar nevével ellátott vászondarab nélkül is tökéletesen el tudják adni magukat, köszönhetően vérprofi zenei tudásuknak. Parker Lundgren személyében egy új gitárost is köszönthettünk Tate balján, aki egyébként a frontember veje. Chris DeGarmo kilépése óta Parker már a harmadik tag ugyanazon a poszton. Geoff szerint viszont nincs ezzel semmi baj, hiszen így jóval több hatás éri zenekarát, mint ha állandóan ugyanazzal a személlyel dolgoznának együtt.
Egyébként szinte tökéletesen szólt az összes dal, függetlenül attól, hogy éppen samplerről ment e egy-egy rész vagy élőben. Talán csak a mikrofon időnkénti recsegése sértette a fület, ezt viszony könnyen feledtette velünk Tate bámulatos hangja. Itt nem csak az énekre gondolok, bár kétség kívül az sem kopott meg az idők során, hanem ahogy átvezette az egyes nótákat. Ilyen orgánummal akár lehet ő is egy coming soon hang a moziban, pláne, hogy igencsak meggyőzően és érzelmekkel teli módon képes megszólítani a közönséget (más kérdés, hogy idén már két hollywoodi filmben is szerepet kapott). Mondjuk az is igaz, hogy a szépen sorban következő Queensr˙che-klasszikusok már önmagukban is heves érzelmeket váltottak ki az ott lévőkből. Nem csak az úgymond nagyobb albumok dalai szóltak hatásosan, hanem például a tavaly megjelent American Soldier három-négy tétele (a Man Down és a Dead Man´s Words abszolút csúcs) is. Ugyanakkor az olyan klasszikusok, mint az I Don´t Believe in Love, a Breaking the Silence, a Jet City Woman, vagy a Walk in the Shadows szinte már földöntúlian szépen szóltak a csarnok falain belül. A záró Empire-ban a technika is besegített frontemberünknek, úgy látszik egyedül már nem képes kiénekelni azt, amit régen igen, ha csak nem más okból került aktiválásra a sampler. Ami mindenképpen kedvére tehetett még a fanatikusoknak, hogy néhány nagyon ritkán játszott dalt is elővett a brigád, például a The Thin Line személyében. Tate elkortyolt egy pohárkával saját termelésű borából is a másfél órás műsor alatt, kár, hogy azt mi csak messziről szemlélhettük.
Ez a Best Of Show Amerikában egy teljesen más körítést kap, ott egy komplett cirkuszi brigád brillírozik majd a zenekar mögött, de mivel költséges lett volna Európába is átcipelni az egészet, így nekünk maradt a nyers verzió. Ezt viszont egy cseppet sem bánhatjuk, hiszen szinte egy családias koncerten vehettünk részt, ahol csakis a legelhivatottabb rajongók voltak jelen, akik minden egyes eljátszott dalnak kisgyerekként örültek. Nem lehetünk biztosak benne, hogy nem ez volt az utolsó magyarországi Queensr˙che koncert, így még jobban felértékelődik ez az este számomra is. Ha pedig netán mégiscsak visszatér hozzánk Geoff Tate és csapata, akkor már senki ne keressen kifogásokat a távolmaradásra.
10:27
