A robbanás... Nyugat-Európában, de a világ távolabbi tájain is meghajtották fejüket a modern, elektronikus zene értői Fogarasi István, azaz Yonderboi tehetsége előtt. Debütáló lemeze, a Shallow And Profound (Felszínes és mély) váltotta ki a világ zenei-média elismerését.
Persze hazai részről már jóval kisebb volt a lelkesedés, de azért olyan mesterek elismerése, mint például Palotai Zsolté, magáért beszél. Itthon (még) nem jöttek rá, mekkora kincs is nekünk ez a mindössze 19 éves fiú. Nem zengedeznek róla a kereskedelmi csatornák - jelenleg is egy idős bácsika foglalja le őket - zenés tévénk sem csinált belőle sztárt. Ám ez Yondert nem igazán hatja meg, ő inkább készíti második albumát.
Mellesleg a görög Nemzeti Rádióban úgyis játsszák albumának minden (!) számát, a perui Rocket Radio hallgatói előtt sem ismeretlen ennek a Somogy megyei srácnak a zenéje. No de milyen is ez?
Intelligens, igényes. Olyan leülős. Te ülsz, ő meg könnyedén felkap, lebegtet. Azt hozza ki belőled, ami már nagyon ki akart jönni. Valahányszor meghallgatod az albumot, újabb mélységeket fedezhetsz fel benne. Igényli az odafigyelést, de mindig meghálálja azt. Nem fogalmaz meg semmit, nem szól senkinek, ergo bárkinek. Emóciókat ébreszt, majd el is altatja azokat. Korrekt, nagyon érett munka. Talán túl érett is a slágerlistás, karattyolós zenék között. Így aztán Magyarországon egy olyan réteg becsüli meg a zenéjét, melynek gyomra nem veszi be az olcsóságot. Következő lemezét hiphoposabbnak szánja, felváltva az easy listeninges hangzást. Hajrá.
15:20
