lemezajánló [nagylemez] 2003. február 3. hétfő 13:53
nincsen hozzászólás
szerző: life.love.regret.Sum 41: Does This Look Infected? Universal Music
Itt van az új Sum 41 tok előttem, a lemez pedig pörög a lejátszóban. Mind a kettő kellemes meglepetés. Mivel ezelőtt nemigazán követtem a zenekar tevékenykedésit, igencsak meglepődtem azon, amit hallottam/hallok. Bár az MTV láttam a klippjeiket, amik nem voltak rosszak... Viszont a korongon váltakozó dallamok, iramok, olyannyira megragadóak, hogy nem sok ösztönző dolog volt, ami miatt kivettem volna a DiscMan-ből a lemezt.
A borító is tetszik, már aki csípi az ilyen horror-parodisztikus képeket, annak biztos, hogy be fog jönni! Ha arra vagy kiváncsi, hogy a Sum 41 milyen zenét játszik, akkor egy elég érdekes definícióra kell felkészülnöd, mert nehéz őket egy stílusba besorolni. (Talán pont ez az, ami miatt nekem ennyire tetszik.) Nemrég egy nagyon jó barátommal arról beszélgettünk, hogy mennyire nehéz manapság olyat alkotni, ami az újdonság erejével tud hatni, mégis sok emberhez el tud jutni. Végülis arra a pontra jutottunk, hogy mivel már szinte egyik stílus sem tud újat nyújtani, a legjobb, ha megkeresi az adott zenekar azokat az áthidalható (és áthidalandó!) megoldásokat, amikkel két stílust össze tud úgy keverni, hogy az élvezhető legyen.
Nos a Sum 41 olyan mesterien keveri a heavy metal-os elemeket a punkrock-kal meg az emo-val, így semmi kétség affelől, hogy a srácok megérdemlik a sikert. Tudom, hogy erről oldalakon keresztül lehetne vitatkozni, viszont nem hiszem el, hogy egy fiatalokból álló tehetséges zenekar visszautasítana bármilyen olyan lehetőséget, amivel a hallgatói számát növelheti (persze vannak határok... pl. neonáciknak azért csak ne játszanak punk-ok. :-). Erről ennyit. Visszatérve a lemezre, a Does This Look Infected címre keresztelt Sum 41 lemez szerintem egyike a 2002-es év legjobbjainak.
A Still Waiting című „sláger” mellet az olyan fantasztikus számok, mint a kezdő The Hell Song, a már fent említett stílusokat abszolút összemosó Mr. Amsterdam, a hip-hop-os kezdésből középtempójú dallamos punk nótába átvágó, majd abszolút a 80-as évek heavy metal-jára emlékeztető gitárriffel végződő Thanks For Nothing mind-mind olyan szám, amit bárhol, bármikor szívesen meghallgatok. (Az én személyes kedvencem erről a lemezről a Billy Spleen-re keresztelt szám, amelyik már-már a Snapcase-re emlékeztetnek...) Persze a kiemelteken kívül az összes nóta rendesen meg van komponálva, hallatszik, hogy nem siették el a kiadást az arcok. Ajánlanám ezt a lemezt mindazoknak, akik szeretnének valami olyasmit hallani, ami klisé mentes, könnyen emészthető, mégis maradandó.
13:53
