beszámoló [koncert]  2010. január 25. hétfő   12:14

nincsen hozzászólás

  Semmi meglepő nincs abban, ha jól akarjuk zárni és vele együtt kezdeni az Új évet. Ugyanis egyik sem zárja ki a másikat, legalábbis nekünk nem. Igen jól zártuk és kezdtük ezzel a bulival a Mappában, kihagyva ezzel a fülsüketítő nagy petárdadurrogásokat és konfetti záport a kellemetlenkedő erőszakos lökdösődő arcokat, valamint mentesültünk a városi ingyenes a proli szilveszterétől, olyan Padödö-féle tehenektől és a többi tehetségtelen művésztől. Hangsúlyozom, nem bántuk meg. Viszonylag korán érkeztünk és a levegőben is rockabilly volt. Egy jó hangulatú buliról beszélhetünk pont úgy, mint a tavaly az Amigóban, csak a Mappa programja most vonzóbb volt.
  
  Készséges személyzet fogadott mindenkit és a pultosok is tudták a dolgukat, őket nem lehetett zavarba hozni. Néhány perc leforgása alatt Shaker nélkül is jól kevertek. Az ételválasztékról ugyanez nem volt elmondható. A büféasztalon kb. háromféle testmeleg, nem éppen gasztronómiai (lencse, virsli és párolt káposzta, krumpli) remekmű volt kapható. Igazi retrofilling uralkodott, olyan Hallo ételbáros hangulatban.
  
  Ezen az estén nem unatkoztunk, jó volt a program és volt minden. Pl. lányok stírölése, tánc remek lemezlovásszal, pulttámasztás. A tényleges program úgy 22:20-ra volt kiírva. Hogy miért, azt ne kérdezzétek csak sejtem, de Cactusék elkezdték, igaz, a narancssárga overál helyét mára már a jellegzetes Dalton család által is népszerűsített stílusos csíkos szerelés váltotta fel. Emellé jött egy lehengerlő mindent vivő kb. 26 számos produkció. Míg Sonnyék vidéki bulin nyomták a talpalávalót és járták a környező jó borosgazdák pincészeteit, addig a The Prison band tagjai megállíthatatlanul dózeroltak, olyan dalokkal, mint a Folsom Prison Blues (Cash), I Ain´t Got You (Blues Brothers), My Baby Is a Hot Rod (Gorilla), Fagyi után hideg a csók, Sztriptíz bugi (Hungária), 18 miles to memphis (Stray Cats), Walk This Way (Aerosmith), Dúdolom (The Prison Band), I fought the law (Bobby Fuller), Please Don´t Touch (Johnny Kidd & The Pirates), Waitin´ in School (Ricky Nelson), Rockabilly Rebel, Jailhouse Rock (Elvis), Tu Vuo´ Fa´ L´Americano (Renato Carosone) és még egy rakat más nótát is hallhattunk, amelyek már nem szerepeltek az első And The Law Won albumokon. Tagadhatatlan a csapat sikere, de saját dalokkal még jobban ütnének, ez biztos.
  
  Rövid szünet, pihegés, pezsgőbontás, himnusz és koccintás. A szerencsésebbek többször is kortyolhattak a kitöltött pezsgőkből. Az újévet Cherry Blossom nyitotta meg. A hölgyemény nagyon megnyerő, esztétikus teremtés, de valahogy mégsem volt képes felvillanyozni bennünket, csak néhány pinavadászt. Lazításként az est záró fellépője, a Tom Stormy Trio következett Fácánnal és Sonnyval. Ugye jól hangzik ez a felállás, nem? No igen, a Tom Stormy Trionak a miskolci borospince boogie annyira bejött, hogy megérkezésük után Sonny a lépcsőn lefelé haladva igencsak küzdött az egyensúllyal és a fránya gravitációval. Bár ez a pokol neki csak a lépcső aljáig tartott, a színpadi szereplésükben szinte észrevétlen maradt. A csapat játéka most is igazán megnyerő volt. Igaz, Sonny hangja egy csöppet eltáncolt volt a hosszúra nyúlt szilveszteri mulatozás miatt. Nem hiszem, hogy ezt bárki is megjegyezte volna. Fácánék egyébként tudják a módját, hogy kell pillanatok alatt visszarepíteni mindenkit az autentikus 50-es évekbe. Többek között ebben is nagyok ők és Cactusék is. Fácán több mint ezer Mystery Gang koncert után is tudott újat kezdeni. Merész vállalkozás volt ez az ő részéről, hogy Sonnyval alkosson, de bevált. Ez a buli is a megmondhatója volt, hogy nem tett rossz lóra, ennek a jelenlévők a megmondhatói. Hisz pont ezért mutatott jól az a színpadot verő két arc is, és a szabadértelmezésű karaokét két-három dal erejéig eléneklő arc, aki magához ragadta Sonny mikrofonját. Igen, ebből is érezhető volt, hogy a buli a tetőfokára hágott. No meg az általuk interpretált Respect for the 50s bemutatkozó albumuk dalainak eljátszása és a fesztelen színpadi produkció is. Fácánék ez alkalommal is hozták a jól megszokott formájukat és kellőképpen adóztak a kor előadóinak nem csak szeszfogyasztásban, hanem a hiteles produkciójukkal.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: