beszámoló [koncert]  2010. január 5. kedd   16:48

nincsen hozzászólás

  Wayne Hussey csendben érkezett, minden felhajtás nélkül. Szemlélődött, forgolódott és mosolygott miközben hangszereit szállította le a tornaterembe. Egy Yamahával és egy akusztikus gitárral. Igen, jól látjátok: tornaterem, amely pont olyan mértékben volt lepattant, mint maga az egész Tűzraktér. Itt néhány házfoglaló magát művésznek mondó alkotó, hétköznapi nyelven, tehetségtelen alkotó tengeti életét és boldogítja a szintén műértő közönséget. Ők megértőek velük szemben, én nem! Ez nem a Fekete Yuk, ahol még az is belefért volna, ez a Tűzraktér. Ott legalább nem voltak kitartott művészek, olyan callboyok, itt viszont igen.
  
  Úgy nyolc felé, amikor kezdeni kellett volna a koncertet, a tornateremben valami színházi darabot próbáltak. Már a folyosó legvégén hallható volt, ahogy üvöltötték a darabot Látványilag a tornateremben sem volt jobb a helyzet, mint egy bazárban. Kanapén, székeken terpeszkedtek, lepleken fetrengtek, falakon graffitik mutatták tehetségtelen alkotóik műveit. A nélkülözhetetlen italpultról, azaz a kiszolgálásról inkább semmit! Mondanom sem kell, hogy tiszta káosz fogadott bennünket?
  Szerintem a látványon Wayne Hussey pont úgy meg volt rökönyödve, mint mi. De szerencsére nem tartott sokáig ez az áldatlan állapot, mert alig fél óra alatt kiürült a koncert helyszíne. Diszkrét átszerelés, technikusok korrekt szöszölése és beállás, az már Wayne Hussey aktív részvételével. Aztán néma csend. Nyitás után a beáramló szerény létszámú Wayne rajongótábor, akik újra hallani akarták a Mission és Wayne szerzeményeit, garantáltan nem csalódtak. A koncert hibátlan volt, igaz, fél tíz után kezdődött.
  
  Ő maga szólóban lépett a pódiumra. Jobbján Yamahája, balján gitárja. A földön egy üveg vörösbor, kottaállvány és piros konyhai szék/ bárszék. Ő maga napszemüvegben és vagány eleganciával, színek harmóniájában: farmerben, szürke ingben és barna zakóban és őszülő frimiskával, de az Ő korában még a legendák is megőszülnek. Nincs kivétel!
  
  Az aránylag késői kezdés ellenére is érdemes volt ez alkalommal is megtekinteni produkcióját, mert Wayne szólóban is varázslatos. Egy kicsit nosztalgiázni a régi dalaira valamint élőben hallani a legújabb szerzeményét, az Another Lonely Day-t a Bare-ról. Nosztalgiáztunk, énekeltük, ábrándoztunk és gondolatban és hangosan kértük a dalokat. Néha egy-egy pillanatra megállt, hangszert cserélt és lapozott az összefűzött kottás lapjai között és játszotta is a dalokat. Nem volt konkrét összeállított programja, csak a véletlenen kiválasztott kedvelt számai nomeg a közönség: Beyond The Pale (1988 Beyond The Pale), a Stay With Me (1986 Gods Own Medicine), Dragonfly (2001 Aura), All Tangled Up In You (1992 Like A Child Again), Keep It In The Family (2007 God Is A Bullet), Fabienne (1988 Children), Severina (1986 Gods Own Medicine), Like A Child Again (1992 Masque), Never Let Me Down Again ( 2002 Aural Delight), Butterfly on a wheel (1990 Carved In Sand),Wasteland (1986 Gods Own Medicine), Like a hurricane (1987 The First Chapter), Dancing Barefoot (1987 The First Chapter), és a Deliverance (1990 Carved In Sand).
  
  Wayne Hussey egy egyszerű muzsikus, olyan szívember, aki - bármilyen furcsa is - szeret nálunk fellépni. Bátran javaslom, hogy a legközelebbi klub buliját nézzétek meg, mert egy olyan legendát láthattok, aki minden felhajtás nélkül is fel tudja idézni a Mission slágereket

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: