beszámoló [koncert]  2003. január 21. kedd   11:36

nincsen hozzászólás

  Az év első hácé” bulija Gödöllőn. Az odáig rendben van, hogy a részemről több, mint két óra volt az út és enyhén le voltam fáradva, de amikor körbenéztem a Trafóban fél kilenc körül, több hasonlóan megviselt arcot láttam. Fene se tudta mitől volt ez, de akkor legalább még bíztam a jó folytatásba.
  
  Hát, az eleje az elég rendesen elcsúszott, így már sejtettem, hogy nem lesz meg az utolsó HÉV. Aztán hosszú pakolászás, hangolás, beállás után eljátszotta intróját a Resource. Az oldschool hc-t daráló csapat Szegedről és környékéről szedte össze tagjait, és hoztak már össze egy lemezre való anyagot, és most nagyobb közönség előtti is előállhattak tudásukkal. Szerintem a lehetőséggel nem igazán éltek, mert minden szám után ugyanannyit álltak, mint amilyen hosszú volt az előadott szerzemény, aztán még a húr is elszakadt. Az énekes srác nagyon viccesre próbálta venni a figurát, hogy oldja a hangulatot. Kevés sikerrel. Szóval a koncert igen vontatottra és unalmasra sikerült, olyan nyílt főpróbaszerű volt. Amit viszont hallhattunk, az jónak mondható, de 2 perces szünetekkel egy koncerten élvezhetetlen.
  
  Hold X Trueék már kicsit tapasztaltabbak. Két tag a dühöngő részben próbálta izgalomba hozni a még mindig álmos közönséget. Némo basszusgitárjával többször komolyan veszélyeztette az első sorokban bámészkodókat. Bár, én nem igazán szimpatizálok a HXT munkásságával, de legalább abban bíztam, hogy alattuk lesz valami mozgolódás, de fél tucat ember kivitelével, mindenki poharából szürcsölgetett, vagy karba font kézzel illedelmesen” végig nézte a koncertet. A HXT egyik pozitívuma, hogy nem húzták az időt, hanem tudták mikor kell abbahagyni, nem viccelődtek a színpadon, hanem tették a dolgukat, igaz hallhatóan rengeteg hibával. Szerencsére volt önkritikájuk.

  Teljes átalakítás a színpadon, kis beállás, és akkor Count Me Out. Egy igazán pörgős amerikai hardcorepunk zenekar, másfél perces számokkal. Az énekes amilyen ütemtelenül ugrál olyan élvezhető, érthető ének hangja van. Teljesen jól szólt a dolog, ők is a két-három szám egyben egy kis pihenő elvét alkalmazták. Egy-két punk koncertet látogató részéről mozgás kezdődött, elég rövid ideig. Pedig aztán erre a zenére nyugodtan lehet malomkörzéseket, circle pitet és egyéb hc bulikon megszokott dolgokat művelni, és még a szöveget se kell énekelni. A közönség továbbra is halott, én már magamhoz tértem. Az lehet, hogy a Count Me Out, nem egy nagy durranás, de zenéjükre érdemes odafigyelni, és még biztos, hogy lesz jó néhány dobásuk a jövőben. Egyébként az előadott számok vegyesen oszlottak el az előző albumok, és az új Permanent (Reflection Records) között. Akinek pedig hasonlóságok kellenek, akkor hozzáértők (zinek) az American Nightmare nevét emlegetik a leggyakrabban a Count Me Out kapcsán.
  Szépen ledarálta az amerikai csapat a repertoárját, ráadás nem volt, és az utolsó HÉV is elment, a közönség jelentős része nélkül
  
  Néhányan még átnéztünk a Vörös Yukba (autóval), ahol ska buli volt, jelentősen jobb hangulattal.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: