szerző: RossikaDark Tranquillity, Sinergy, Griffin 2002 november 29, Wigwam Rock Club
Velünk együtt, még több százan vártak bebocsátásra este nyolc órakor a Wigwam előtt, abban a hitben, hogy a hét órás kiírás, csak - szokás szerint - a kapunyitásra vonatkozik. Nem nyertünk, ugyanis amikor beértünk a szórakozóhelyre, már javában koncertezett a Griffin. A színpad előtt csak néhány tucatnyian lézengtek, pedig a norvég csoportosulás zenéje a jobbik fajta skandináv zenei vonalhoz tartozik. A kopasz énekes hangja teljesen rendben volt, a zenei aláfestés pedig, a már említett északi stílus témáit hozta. Bár az utolsó lemeztől a kritikusok nem voltak elájulva, és unalmasnak nevezték, szerintük bevállalható zenéről van szó, ami a jövőben beérhet, persze ehhez el kell eltelni egy néhány évnek.
A tánctér egyik pillanatról a másikra megtelt amint a finn Sinergy színpadra lépett. Az énekes lány - hölgy - akár lehetne a sarkkör boszorkánya is. Fekete öltözete, combig érő hosszú, állandóan lebegő egyenes szálú haja nagyon is jó színpadi elemként hatott, igaz fotós kollégánk megszenvedett mire egy normális képet tudott készíteni. S ami a zenét illeti: tömény egy óra „kalevala” éneklés, magas női hang, és persze a szokásos metál riffek. Koncert után boszorkánk, már turbánba csavart hajjal állt a színpad mellett és autógrammokat osztogatott.
Szerencsére nem kellett sokat várnunk, hogy elkezdődjön a Dark Tranquallity koncertje. Az utóbbi idő legjobb death metál lemezeit produkáló svéd formáció tökéletesen szólt, az első percektől elbűvölte a közönséget. Elől ment a zúzda rendesen, de később beálltak a fejek a headbangre s idővel léggitározó versenyzőink is előkerültek. Simán kiállíthattunk volna egy csapatot, a jövő évi világbajnokságra, olyan jól pengettek a közönség soraiban. Ja, és persze sokan kombinálták a gitározás, fejrázás, pózolás dolgot. Tehát a hangulat meg volt, és persze számról számra emelkedett a hőfok, még hátul is, nagy éneklések zajlottak. A biztonsági őrök nem győzték a tömegből - finoman szólva - kirángatni a vakuzókat (fotózni csak akkreditálva, az első három szám alatt és vaku nélkül lehetett), de volt olyan, aki rafináltan a security arcok mögül próbált egy-két képet emlékbe készíteni.
Ami az egész estét szimpatikussá tette, az a zenekarok viselkedése, odafigyelése a közönségre. Semmi nagyképűség nem jellemezte ezeket a fellépőket, és nem voltak elszállva maguktól. Simán mentek a pacsik a kikacsintások, az emelvényről a rajongók felé.
Ja, és hogy miből maradt ki, az aki azon az estén mást választott. A hangulaton kívül a következő - szerkesztőségünk által igen fontosnak tartott - számokat nem hallhatta élőben:
The Sunfired Blanks, The Treason Wall, White Noise-Black Silence, Punish My Heaven, UnDo Control, Damage Done, The Wonders At Your Feet, ThereIn, Hours Passed In Exile, Scythe, Rage and Roses, Not Built To Last, Lethe, Zodijackyl Light, Final Resistance.
A végére még egy élménnyel gazdagabban távozhatott haza a közönség, ugyanis a DT aláírást osztogatott, na persze előtte az énekes szörfözött egyet a közönségen. Hát szabad ilyet?! Aki eddig nem szerette ezt a fajta északi dallamos death metál, az ezen a koncerten garantáltan megkedvelte, hiszen legfőképp a DT-nek köszönhetően minden szépségét meghallhattuk, és ezek után tudjuk, hogy nem csak a lemezek nagyszerűek, hanem az élő produkcióik is élményszámba mennek. Mivel még aznap vége lett a koncertnek, nagyon ráfaragtunk, - kivéve aki biciklivel érkezett, mert volt ilyen is - ugyanis a villamos már nem, az éjszakai pedig még nem járt. Viszont az eső esett, ennek köszönhetően többen megadták magukat a hirtelen megszaporodott taxiknak.
17:27
