beszámoló [fesztivál] 2009. szeptember 11. péntek 10:48
nincsen hozzászólás
szerző: TokiSziget 2009: 3.nap 2009. augusztus 12-17. Hajógyári-Sziget - Budapest
A pénteki napot nem igazán éreztem a magaménak, de azért aznap is sikerült több érdekes programot is elcsípni. Éppen időben sikerült kiérkeznem a Szigetre, hiszen habár a Jet már belecsapott abba a bizonyos lecsóba, pont a Look What Youve Done című klasszikusra sikerült beverekednem magam a közönségbe.
Fantasztikusak voltak a srácok, hál Istennek Nic Cester is végigbírta, bár a mozdulatait nézve néha aggályaim támadtak Kicsit többet kéne ennie, akkor nem esne össze a koncerteken. Viszont amit műveltek, az zseniális volt, egy pillanatig nem hiányzott belőle semmi, esetleg egy kis sötétség az ég részéről, de a végén a Cold Hard Bitch-re ez már senkit nem érdekelt. A Rolling Stones és az AC/DC frigyéből született csapat megmutatta, hogy kell rock n roll-t játszani 2009-ben!
Jóval később, már sötétben indította útjára elektro-rock megőrülését a Pendulum, akik többször is elnézést kértek a tavalyi évért, amikor elmaradt a koncertjük, de ahogy észrevettem ezt sikerült megbocsájtatniuk a nézőkkel. Fantasztikus hangulatot gerjesztettek, elhangzottak a slágereik is, úgy volt rendben, ahogy volt. Mellettünk egy konténeren állt pár csaj meg srác. Na ők annyira élvezték, hogy kb. háromszor le is fordultak fedelestől a gyűjtőről, de még ez sem szeghette kedvüket. Őket követte, szintén a Nagyszínpadon az általam már nagyon várt The Prodigy (Prodidzsáj), akiket legutóbb sikerült az utolsó szám végén elcsípnem. Most végre megnézhettem az egész műsort, és azt kell mondjam, hogy felejthetetlen élményben volt részem! A színpadkép tökéletes volt, lendületesen pörgött végig a műsor, megvolt minden sláger, aminek meg kellett lennie. A Prodigy megmutatta, hogy még most is van keresnivalója abban a közegben, amit ő teremtett meg. Sajnos a koncert után idén nem a Love is in the Air-t indították el a hangosítók, de azért így is ütős volt.
Ezután átharaptuk magunkat az MTV sátorig, ahol a Deathstars kongatta meg a harangot a világ felett, de ez hangzásra már annyira élvezhetetlen volt, hogy sajnos pár szám után ott is kellett hagynunk. Kár érte, de azért én meghallgatnám, hogy a hangosítópultból hogyan szólhat az egész, mivel eddig még nem voltunk ott olyan koncerten, amelyik legalább egy picit jól szólt volna.
Ezen a napon végre volt alkalmunk körbejárni a Szigeten, eljutottunk a Party Arena-hoz, ami mellett egy hatalmas kivetítőn nyomatják a programokat egymás után listázva, hang nélkül. Mégis az előtte összegyűlt kisebb tömeg minden előadó vagy szponzor megjelenésénél iszonyatos ovációba kezdett. Hát igen, ha jó a buli, akkor jó a buli. A Medúzába nem jutottunk be, mert hatalmas sor volt, pedig érdekesnek bizonyult ez a tejhűtős műanyagcsíkokból kreált sátor, na de majd legközelebb.
Vele szemben viszont volt szerencsénk bekukkantani a Magic Mirror cirkuszi sátrába, ahol éppen egy nő(?) locsolta le magát két liter tejjel, amitől az összesereglett közönség teljes extázisba esett. Hát kell ennél több? Nem, de mi mégis megvártuk a következő műsorszámot, amit egy rendkívül bájos úr konferált fel, nem gyengén idegesítő angoltudással. A fiatalember elmondta, hogy ő bizony nem meleg, de a barátai közt akad. Ezen a ponton már csak annyi maradt érdekes, hogy akkor miért van nőnek öltözve? Rejtély. Na de a lényeg, hogy színpadra lépett a Washington DC Cowboys, akik a Village People egyenes ági leszármazottai lehetnek. A közönség tombolt, a srácok gimis szalagavató tanártáncokat megszégyenítő mozgásba kezdtek, majd levették a mellényüket, és ez volt az a pont, amikor kijöttünk a sátorból.
Belenéztünk még a Frenk nevű zenekarba, akiknél azonban érdekesebb lett volna az előttük fellépő Kutya Vacsorája, de mindegy. Sajnos ez a formáció nem nyerte el a tetszésünket, bár az énekes a maga 20 kilójával és a matrózfelszereléssel megtett mindent. Majd talán legközelebb. Előttünk a hétvégi csúcsforgalo
10:48
