beszámoló [koncert]  2002. december 13. péntek   16:36

nincsen hozzászólás

  A nyári ős-punk „dömping” után egy újabb „régi motoros” csapat a brit Peter And The Test Tube Babies
  (PTTB) látogatott el hozzánk szeptember végén. A zenekar a punk második hullámához tartozik, fénykorát a nyolcvanas évek elején élte, zenéje erősen a streepunk felé hajlik. Ennek tudatában kerültek ki az előzenekarok is.
  
  Kezdésképpen a hódmezővásárhelyi Lecsapunk és „A három akkord semmi több” névre is keresztelhető produkció. A trió azt játssza, amit az ősök a 70-es évek végén. Semmi cifraság, semmi technikázás, csak a minimál zene és a kritikus szövegek. Hiányoltam a számok közötti észosztást, főleg úgy, hogy az énekből semmit nem értettem, és csak a gitár gerjedése jelentette a számok közötti szünetet.
  
  A sort a Vox Populli szerb zenekar folytatta, akiket egy tucat barátjuk is elkísért. A szokásos témákat hozták: káosz, harc a rendszer ellen, harc a rendőrök ellen, a 21-dik század problémái és mindezeket anyanyelvükön énekelve, szerencsére számok között angolul kommunikálva a közönséggel. Mivel nem igazán ismerte senki a zenekart csak a haverok mozogtak, de a csapat erre is gondolt és a repertoár végén bedobta a Sham ´69 „If The Kids Are United” számát és a PTTB előtt tisztelegve a „Banned From The Pubs” klasszikust. Szép gesztus volt ez a Vox Populli részéről. Tartva a menetrendet színpadra lépett Peter és kicsiny csapata. Ahhoz képest, hogy Ő és a gitáros közelebb vannak a negyvenhez, mint a harminchoz meglepően frissnek és üdének tűntek. Végig mosolyogták a bulit, sőt Peter az FRL-t megszégyenítő spárgákat mutatott be a levegőben egy szépen kikerekedett sörpoci terheivel megáldva.

  A PTTB nem tartozik a punk közönség körében az ismertebb zenekarok közé úgy mint az első hullámos Sex Pistols, vagy az Exploited, nem is beszélve a business-punk Greenday-ról. Pedig két évtizeddel ezelőtt meghatározó szerepe volt a szigetországi punk kultúrában, és akkoriban a „kötelező” hallgatnivalók közé tartozott. Így múlik el a múlt dicsősége, és jönnek a szürke hétköznapok. De több mint húsz évvel a kezdetek után is vannak olyanok, akiknek örömet jelent ezt a hálátlanul elfelejtett zenekart megcsodálni. A műsor nagy részét az első album számai tették ki, míg a későbbiekről vagy semmit, vagy maximum kettőt nyomtak el. Ennyit a számadatokról. Elhangzott a „Moped Lads”, a „Banned From The Pubs”, az „Up Yer Bum”, a „Run Like Hell”, a „Transvestite”, a „Maniac”, a „The Jinx”, a „Blown Out Again”, a „Spirit”, a „Boozanza”, a „Shit British Tour”, a „Shake My World”, a „U Bore Me” és a „Talkshow” című számok (nem ebben a sorrendben). Egy csepp pihenő sem volt a srácok részéről. Nyomták, ahogy - gondolom - tették ezt húsz évvel ezelőtt is, és nem voltak restek a második visszatapsolás után sem visszajönni. Egy teljes mértékben szerény, most már kicsit konszolidáltnak tűnő zenekart ismerhettünk meg a PTTB tagjaiban, akik kedvéért még német nyelvterületről is vagy egy tucatnyian érkeztek a NemArt Klubba. A zenekar munkásságát egyébként az „Oi Records” újból elkezdte feldolgozni és kiadogatni. Van akiknek még fontos a múlt egy kicsi és meghatározó szelete. Nekik ajánljuk a Peter And The Test Tube Babies-t.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: