szerző: KaktuszGoaparty Halásztelek, 2002 szeptember 21
Nyár elején azzal indultunk neki a partibeszámolók készítésének, hogy csak goa partikról készítjük azokat. Nyáron csak goa partin nem voltunk. Sajna, így sikerült. A többesszám nem véletlen, mert az elején még ketten készítettük a beszámolókat. Ez van. Rövid történet, csattanó nélkül.
Kellemes, bár kissé esős őszi estén jutottam el végre Halásztelekre. Egy jól induló szombati nap végén végre ott voltam, ahol nagyon szeretek lenni: Halásztelken egy goa bulin. Jött a meglepetés, mert mikor körülbelül két éve itt voltam még egyszerűbb és kevesebb volt a dekoráció. Most nagyon modern szobrok, UV fényben. Így írhatnám le a legegyszerűbben azt a három építményt, amely a táncteret fogta körül. A dj-pult mögött szintén egyszerű, de látványos díszítés. Középen a szokásos tűz, amely körül népes tömeg táncolt már este tizenegy körül is.
A zene és a hangulat fantasztikus. Sok az ismerős arc. Érdekes, hogy a társaság nagy része szinte mindig megtalálható egy goa bulin. Vegyes érzelmekkel jöttem ide, a kíváncsiság és a buli hozott ide. A zene hullámzása elragad és feloldódik bennem a feszültség attól, hogy vajon milyen lesz most és itt. Ez az a pillanat amikor átkozom azt, hogy szeretek fotózni és ráadásul kell is. Sokan úgy vannak ezekkel a bulikkal, hogy már unalmasnak tartják. Nekem még mindig élmény és sokáig még az is marad.
Éjjel, a zene mellett a tűzzsonglőrök szórakoztatják a közönséget. Van látnivaló, az biztos. Vadul pörögnek-forognak a tűzlabdák, a botok vagy láncok végén. Több zsonglőr van, mint régen és látványosabb is, amit csinálnak.
Éjjel és hajnalban sem veszem észre azt, hogy hideg van. Nem kicsit. Ezzel nem is vagyok egyedül, többen a közönség soraiból rövidujjúban, a bátrabbak félmeztelenül táncolnak. Fantasztikus az egész. A zene a pszichedelikus stílusból néha átcsap zúzósabb, ritmusosabb stílusba. A dj-k értik a dolgukat. Nincs mese, nincs megállás, az átvezetések és a lassú részek rövidek és csak reggel (kb. tíz óra felé) kezdenek kissé megnyúlni.
Óriási kép: csöpögő esőben, több száz ember táncol és közben teljesen világos van, eltűnt a telihold, amely hangulatosan bevilágította a tisztást éjjel. Nem tudom, lehet-e erről még írni bármit is. Minek? Apróságok, amelyekből az egész összeáll és elvarázsol. Nekem ezt jelentette és úgy érzem ezt fogja jelenteni egy goabuli. Főleg Halásztelken. A törzsközönségnek már-már hagyomány. Végül, egy kicsit ismétlem magam: ezt látni és hallani kell.