beszámoló [koncert]  2002. december 9. hétfő   14:52

nincsen hozzászólás

  2002 szeptember 20 este 8 óra, Pesti Vígadó. Csendes várakozás - egyáltalán nem feszült, mint azt már az íz fokozó krimik soraiból ismerhetjük -. Hála istennek nem sokáig (nem, mint más koncerteken, a másik mosóporral mosott szmokingban). Égerházi Attila (zenekar vezető, gitár) „Flying” c. DVD bemutatója pillanatok alatt emberi közelségbe hozza a zenekar tagjait, egyéni és közös filozófiájukat az új album agyagáról. Jó alapozó a koncert hangulatához: úri emberes kiállás (pontosabban kiülés) magabiztosság, és humoros szerénység - vagy szerény humorosság, újabb konc a nyelvészeknek-.
  
  Színpadi kép: izgatóan sok hangszer, (pl. három bass gitár) bő ritmus szekció, bedőlt kerítéshez hasonló farakás a színpad közepén. Impozáns, feltétlen nyugalmat árasztó színű háttér. Mi lesz ma itt? -Életem első élő DJABE koncertje-.
  
  A koncert. Finom, lírai hangvételű kezdő szám, azonnali bepillantás a zenekar zenei intimitásába. Semmilyen szokványos rávezető, amolyan etetésszerű trükközés. Egyből tudhatja a nagyérdemű (egy szóval mindenki), hogy hova jött, mire számíthat az elkövetkező két órában. A nyitó basszus felvezetés után az óvatos basszus dominancia látszik körvonalazódni, ami szinte végig megmarad. Ezen belül számos technikai és tónusbeli variációk sora, - ja Barabás Tamástól, bizony hogy ja - tág világot, sajátos és változatos alapot kölcsönöz minden számnak.
  
  Egyik pillanatban a bund nélküliség szépsége, simuló hajlékonysága gyönyörködtet bennünket, (igen ízléses, leheletnyi effekt támogatással) és van mikor a slap játék mérnökien kimért keménysége röpít a másik sarokba. - Ez amolyan hangulati távolság a dallam és a technikai játék végpontjai között. Mindkettőt nagyon lehet élvezni, csak másként. - De a DJABE zenei világában bőven van helye szinte minden használható elképzelésnek. Az a nagyszerűsége, ahogyan ez a rendkívül szélesre nyitott fantáziájú „alapanyag” össze van szerkesztve, megkomponálva.

  Nem mindennapos maga a merítés sem, ahonnan az ötletek származnak, de számomra mégis az a mód adja meg a valódi értékességét és egyben egyediségét is, ahogy a zenekar tovább gondolja, kiérleli ezeket a különleges gyűjtésből kölcsönzött autentikus dallamokat. Minden korábbi meghatározásban - amivel megvallom, eleinte nem sok mindent tudtam kezdeni - a „Word Music” szerepel és ennél konkrétabban nem is nagyon lehet ráközelíteni. De talán ez így is van rendjén, mert megóv bennünket attól a kísértéstől, hogy agyon tudományoskodva minden áron valamiféle műfaji sablonba, kategóriába szuszakoljuk bele. Ezen a helyen szokták felsorolásszerűen emlegetni a különböző műfaji elemek ötvözését, de nem kell. Ez a cipó így kerek. Beültem, fogyasztom, élvezem és majd otthon analizálgatom. Szépen megszerkesztett a koncert felépítése.
  
  A kiegészítő látvány elemek tovább szélesítik azt a belső vizuális élményt, ami (meggyőződésem szerint) minden jó zene hallatán önkéntelenül képződik belső kivetítőinken. Tudatosan és találóan megszerkesztett sorrendiség. Közép időben az ember kezdi azt hinni, mennyit megismerhettem ilyen rövid idő alatt a zenekarról és milyen hálás vagyok érte. És ekkor feltámad a „farakás” -bocsátassék meg tudatlanságom-. Páratlan technika, eddig ismeretlen világ, kedvesen humoros összkép. Ráadásul milyen jól hangzik. Komplett harmóniák sora rázódik ki belőle, „művet hallok”. Kifejezetten szégyellem már korábbi jelzőimet. Közönség ováció, tökéletes időzítés, profi „hangulat felelősök. Semmi hiányérzet.
  
  Alapritmus - nem egyszerűséget értek alatta - és percussion végig párbeszédszerű szerkesztésben, teljesen egyenrangú szereposztásban. Változatos hangszínkészletű billentyűs kíséret telíti a harmóniai hátteret -örömömre itt is sok egyéni megoldással- a sejtelmestől az őserősig. Időnként egy-egy zongora szóló fordulatos dinamikáival. És a feltét a hegedűs, trombitás, gitáros szóló kavalkád és ebben is felismerhető tematikus rend. Első felismerés: rendkívül demokratikus zene. Itt az egyéni teljesen egyenrangú a közössel. Újabb felismerés: a koncert közben döbbenek rá, hogy Magyarországon hallom mindezt. Örülök, nagyon örülök. Végre!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: